A monocitákon múlik a kórokozók leküzdése

A vér több elemből, vérplazmából és vérsejtekből tevődik össze. Előbbiben találhatóak a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék. A vörösvértestek feladata az oxigén és a szén-dioxid szállítása, míg a fehérvérsejtek az immunrendszer sejtjei. Több típusuk ismert: granulociták (basofilek, eosinofilek, neutrofilek), monociták és limfociták (B-, T- és NK-sejtek, memóriasejtek). Cikkünkben nemcsak vérünk összetételét és feladatait mutatjuk be közelebbről, hanem a fehérvérsejtek típusait és jellemzőit, továbbá a limfociták munkáját, feladatát és funkcióit is.

Mi alkotja a vérünket?

A vér egy speciális kötőszövet, ami sejtekből és vérplazmából áll. Legismertebb és egyben legfontosabb feladata az oxigén és a szén-dioxid szállítása. Amennyiben ez nem működik optimálisan, akkor olyan panaszok jelentkezhetnek, mint szédülés, hirtelen ránk törő fáradtság, étvágytalanság vagy álmatlanság. Az előbb említetteken kívül fontos szerepe van az immunreakcióknál, a hormonok szállításánál és a testhőmérséklet szabályozásánál.

Egy felnőtt emberi szervezetben kb. 5-6 liter vér található, de ez a mennyiség függ az adott személy magasságától és súlyától. Alapvetően kijelenthető, hogy a vér mennyisége a zsírmentes testtömeg 7 százaléka. A vér enyhén lúgos, ideális esetben a pH-értéke 7,4. A keringési sebessége rendkívül eltérő, függ az erek típusától: míg az aortában 30-50 cm/mp sebességgel kering a vér, addig a kapilláris erekben jelentősen lassabban, 0,05 cm/mp-cel, a vénákban pedig 15 cm/mp-cel. A vér jellegzetes színét a hemoglobin adja. Ez teszi ki a vörösvérsejtek 90 százalékát, és nagy mennyiségű vasat tartalmaz.

Ahogy már fentebb is említettük, a vér vérplazmából és sejtekből áll. Előbbiben találhatóak a vörösvérsejtek, a fehérvértestek és a vérlemezkék. Férfiak esetében ezek teszik ki a vér 47 százalékát, míg nőknél a 42 százalékát. A vérlemezkék felelősek a véralvadásért, a vörösvérsejtek szállítják az oxigént és a szén-dioxidot, illetve a gázcseréért felelnek, a fehérvérsejtek pedig az immunrendszerünk sejtes alkotóelemei, azaz az immunvédekezésben van kiemelt szerepük. A véralvadás egy igencsak bonyolult folyamat, amely során a folyékony vérből szilárd lesz, amihez a vérlemezkék és az alvadási faktorok egyaránt szükségesek.

A fehérvérsejtek feladata

Granulociták

A granulociták azokról a szemcsékről (granula) kapták a nevüket, amelyek a sejtfolyadékban találhatók meg. Ezek a vérben keletkező sejtek mindössze pár órát töltenek el a véráramban, ugyanis rövid időn belül elvándorolnak a szövetekhez. Ezek az úgynevezett falósejtek fontos szerepet játszanak a kórokozók felszámolásában – legyen szó baktériumokról, vírusokról, gombákról vagy élősködőkről. Ezt úgy teszik, hogy magukba szívják és megemésztik a különböző kórokozókat. Több fajtájuk ismert:

• Neutrofil: Normál értékük 40-70 százalék. A neutrofilok szerepe a bakteriális és gombás fertőzések leküzdésénél lényeges. Ezek a fajta granulociták lépnek elsőként reakcióba a kórokozókkal.
• Eozinofil: Normál értékük 2-4 százalék. Amennyiben paraziták vannak a szervezetünkben, ezek sietnek az immunrendszer segítségére. Allergia esetén is megfigyelhető a számuk megemelkedése.
• Bazofil: Normál értékük 0-1 százalék. Többek között ezek a fajta granulociták felelnek a hisztamin kibocsátásáért allergiás reakció esetén.

Agranulociták

Ezek a fehérvérsejtek abban különböznek a granulocitáktól, hogy a belsejükben nincsenek szemcsék. Ide soroljuk a limfocitákat és a monocitákat. A limfocitáknál 3 típust különböztetünk meg, melyeket az alábbiakban mutatunk be részletesebben.

Limfociták

Ezek az apró fehérvérsejtek, melyek normál értéke 20-40 százalék, leginkább a nyirokszövetekben (nyirokcsomókban, lépben, torokmandulákban, csecsemőmirigyben) találhatók meg, innen ered az elnevezésük is. Egyik legfontosabb feladatuk, hogy támogatják a szervezet védekezőképességét, ugyanis miután felismerték a kórokozókat, elpusztítják azokat. Három fajátja van: B-, T- és NK-sejtek.

• B-limfociták: A B-sejtek az antitestek és az immunglobulinok előállításában vesznek részt. Miután a csontvelőben termelődnek, elvándorolnak a lépbe, a belekbe, a vérbe és a nyirokmirigyekbe, ahol felismerik a kórokozókat, akkor megindul az azokkal szembeni ellenanyag-képzés, ami nélkülözhetetlen a leküzdésükhöz. Egy részükből memóriasejtek lesznek, így egy újbóli megbetegedés esetén sokkal gyorsabban reagálnak.
• T-limfociták: Ezek a sejtek irányítják az immunválaszt, azaz elengedhetetlenek a kórokozókkal szembeni védelem esetén. Egy úgynevezett negatív szelekciónak köszönhetően a szervezet nem képes felismerni az antigénjeit, ezáltal nem jönnek létre egészségesekben autoimmun kórképek.
• NK-sejtek, másnéven természetes ölősejtek: Ahogy már a nevük is sejteti, ezek a sejtek el tudják pusztítani a tumor- és vírussejteket. A velünk született immunrendszerhez tartoznak.
• Memóriasejtek: olyan elkötelezett T- vagy B-limfociták, amelyek emlékeznek azokra az antigénekre, amelyekkel korábban már találkoztak.

A monociták bekebelezik a kórokozókat

A monociták a leukociták, azaz a fehérvérsejtek egy csoportját képezik. Azoknak kb. a 4-10 százalékát teszik ki, és fontos részei az immunrendszerünknek. A monociták a csontvelőben keletkeznek, ezt követően kerülnek a véráramban, ahol 1-3 napig keringenek, majd végül bejutnak a szövetekbe – például a májba vagy a kötőszövetekbe. Itt az öt- vagy akár a tízszeresükre is megnőnek, és átalakulnak makrofágokká. Utóbbiak falósejtek, amelyek kiszűrik a testben lévő idegen anyagokat, kórokozókat, elpusztítják a tumorsejteket, továbbá segítik a sebgyógyulást.

A monociták feladata

Azalatt a rövid idő alatt, amit a véráramban töltenek, a monociták fő feladata a fagocitózis, azaz a kórokozók bekebelezése. Ennek során a monociták felismerik a kórokozó baktériumokat és a szervezet saját, fertőzött sejtjeit is, és el is pusztítja azokat. A monociták belsejében lizoszómák vannak, amelyek olyan sejtszervecskék, amik az emésztőenzimeket tartalmaznak. Ha a monociták kórokozókkal vagy idegen anyagokkal találják szemben magukat, akkor azokat magukba szívják, ahol a lizoszómák hatástalanítják ezeket.

A monociták a nem specifikus sejtes védelemhez tartoznak, és nem csupán kórokozókat, illetve idegen anyagokat számolnak fel, hanem többek között citokineket és kemokineket is termelnek. Ezeknek az anyagoknak kiemelt szerepük van az immunreakciónál és számos, a szervezetben lezajló gyulladásos folyamatnál.

Ezek a fehérvérsejtek továbbá arra is képesek, hogy a fagocitózis során bekebelezett anyag egy részét a felszínükön prezentálják, aminek köszönhetően beindul a szervezet immunválasza. Ezt antigén prezentációnak hívjuk.

A monociták ideális száma

A monocita számának a meghatározása vérvétel útján lehetséges, méghozzá vénás vérből. A normális érték 3-8 százalék közötti. Ez pontosan azt jelenti, hogy egészségesekben a fehérvérsejtek 3-8 százaléka monocita. Amennyiben ez az érték ennél magasabb, akkor valamilyen bakteriális vagy vírusos fertőzés jelenlétére kell gyanakodnunk.

Magas monocitaszám

Amennyiben magas a vérünkben a monociták száma, akkor monocitózisról beszélünk. Ez sok esetben akut megbetegedések gyógyulási szakaszában szokott előfordulni, de ez csak átmeneti helyzet. Azonban a következő betegségek esetén is megfigyelhető ez a fajta rendellenesség: tuberkulózis, szifillisz, brucellózis, malária, autoimmun betegségek (krónikus gyulladásos bélbetegség), endokardium gyulladása, kötőszöveti megbetegedések.

Felnőttek esetében akkor fordulhat elő nagymértékű eltérés, ha mielodiszpláziás szindróma alakult ki. Ez a fogalom számos csontvelő betegséget foglal magába, amelyeknél zavar áll fenn a vérsejtek termelésében. Ezeken kívül rosszindulatú daganatos megbetegedések, például mell- vagy tüdőrák is okozhatják a differenciát. A monocita mennyiségének nagy jelentősége van: amennyiben magas a számuk, akkor az eltérést kiváltó betegséget szükséges kezelni.

Alacsony monocitaszám

Ha alacsony a monocitaszám, akkor monocitopéniáról beszélünk. Ritkán fordul elő, hogy csak a monocitákból van kevés a vérünkben, a legtöbb esetben az összes fehérvérsejt értéke alacsony. Ennek hátterében állhat egy olyan immunbetegség, mint a HIV-fertőzés, esetleg a csontvelő mérgek vagy nehézfémek hatására bekövetkező károsodása. Ebben az eseteben szükséges növelni a fehérvérsejtek számát. Ennek legegyszerűbb módja, ha kiegyensúlyozottan étkezünk, sok gyümölcsöt, zöldséget eszünk, vitaminokat és ásványi anyagokat juttatunk a szervezetünkbe. Súlyos esetben azonban fehérvérsejt transzfúzióra is szükség van.

Összegezés

Az immunrendszerünk védelménél kiemelt szerepük van a monocitáknak, illetve a fehérvérsejteknek.  Munkájukat mi magunk is nagyban segíthetjük, méghozzá azzal, ha odafigyelünk az egészségünkre, és nagy figyelmet fordítunk az immunrendszer védelmére. Ehhez elsősorban kiegyensúlyozottan kell étkeznünk, rendszeresen kell mozognunk és le kell szoknunk a káros szenvedélyekről. Ezeken kívül különböző étrend-kiegészítők közül is válogathatunk, melyek szedésével szintén sokat tehetünk az immunrendszerünk egészségéért, segítségükkel pedig fenntarthatjuk a vér egészséges állapotát. Ezeken kívül az egészséges vérképzésre is ajánlott figyelni. Ennek legegyszerűbb módja, ha nem dohányzunk, megfelelő mennyiségű folyadékot iszunk, vasban és C-vitaminban gazdag ételeket eszünk, továbbá elegendő folsavat és rezet viszünk be a szervezetünkbe.