A tic, vagy akaratlan izomrángás például a szem körül, egészen gyakori tünet, főleg gyerekkorban. Szemrángás alatt olyan jelenségeket értünk, mint a szemhunyorítás, szemöldökemelés, szemkörüli arcrángás. Kialakulásának okait nem is olyan egyszerű feltérképezni, mert organikus és lelki eredetű is lehet, így, ha gyakran jelentkezik, kivizsgálása mindenképpen szükséges és megfelelő szakembert igényel. A szemrángás gyerekkorban igazán gyakori, 5-6 évesen tapasztalható először, kamaszkorban jön elő a legsűrűbben, aztán a gyerekek általában felnőttkorra kinövik és a jelenség megszűnik. Sokszor öröklött hajlamról beszélhetünk, ami az eddigi tapasztalatok szerint a fiúknál többször fordul elő, mint a lányoknál.
Okai
A szemrángás organikus, általában neurológiai eredetét a szakemberek könnyebben ki tudják mutatni neurológiai vizsgálatokkal, lelki eredetére azonban nem is olyan könnyű fényt deríteni. Az utóbbi időben azonban úgy látták a kutatók, hogy ebben is segíthetnek különféle agyi képalkotó vizsgálatok, hiszen ilyen esetben is láthatók egyes agyi területek funkcionális elváltozásai. A szemrángást okozó tünetegyüttesért jelenleg az agysejtek által termelt neurotranszmitterek közötti egyensúlyzavart teszik felelőssé, különös tekintettel a dopamin és a szerotonin egyensúlyára.
A szemrángás lehet egyébként fokális epilepsziás roham is, főleg gyerekkorban. Az ilyenkor jelentkező epilepsziák egyes fajtái ugyanis sokszor csak arcgrimaszolással, szemrángással járnak. Lehet a szemrángás kísérőjelensége más kényszermozgásokkal járó betegségeknek és gyógyszerek mellékhatásai is előidézhetik (főleg a hányáscsillapítók és pszichiátriai szerek tehetők felelőssé). Ugyanakkor az sem kizárt, hogy agydaganat van a háttérben, és ugyan ez a legritkább, mutatja, milyen fontos lehet a kivizsgálás. És ne feledkezzünk meg a stresszről és a fáradtságról sem! Ez nem csak felnőtteknél jelentkezik, gyakori gyermek – és serdülőkorban is .
Kezelése
A szemrángás a legtöbb esetben nem igényel gyógyszeres kezelést, ám az, hogy alkalmaznak-e gyógyszereket nagyban függ a tikkelés okától és mértékétől. Általában járóbeteg-rendelés keretében megoldható a probléma. Az esetek nagy részében elegendő a magnézium pótlás, a stresszoldás, a megfelelő mennyiségű pihenés, de súlyosabb esetekben komoly gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A lelki eredetű szemrángásnál soha nem használ, ha figyelmeztetjük rá folyamatosan a beteget, ettől csak ideges lesz és az akaratlan rángás átkerülhet már izomcsoportokra is. A figyelemelterelés viszont működhet, és mozgásterápiák, lazítótechnikák vagy koncentrációs tréningek segíthetnek abban, hogy a tüneteket csökkenjenek és a rángás rövidebb időközökre visszaszorítható legyen.
A visszatartást egyébként erőltetni nem kell, egyes betegeknél ez kényelmetlen, nem is akarnak vele foglalkozni, mert utána erősebben jelentkezhetnek a tüneteik.
