A Wilson-kór valóban
nem kifejezetten gyakori betegség, Magyarországon is csak keveseket érint. Jellemzően Európában a leggyakoribb, de a világ bármely területén előfordulhat. Autoszomális recesszív módon öröklődő kór, így
a betegség továbbadáshoz az szükséges, hogy mindkét szülő hordozza a 13-as kromoszómán lévő hibás génmutációt, ami kiváltja.
Ha mindkét szülő beteg vagy hordozó, akkor 25%-os valószínűséggel jelenik meg gyermekeiknél is a kór. Egy hordozó szülő tehát közvetlen nem örökíti tovább a Wilson-kórt, csak akkor, ha a másik szülőben is ott a hibás gén. A kór megjelenéséért egyébként az öröklődésen kívül semmilyen környezeti vagy egyéb hatás nem felelős.
Mit jelent a Wilson-kór és mik a tünetei?
A betegség lényege, hogy a hibás gén miatt
a máj nem tudja a rezet az epével eltávolítani, így az felhalmozódik a szervezetben. Ezért egyébként az felelős, hogy a mutáció miatt hiányzik a betegek testéből a cöruloplazmin nevű, rézionokat szállító fehérje. A felesleges, ki nem választott réz először a májban, majd más szervekben, így az idegrendszerben, szemben kezd el felhalmozódni, ami különféle súlyos problémákhoz vezet idővel. Eszerint lehet a következménye májelégtelenség, idegrendszeri károsodás, hematológiai és pszichés problémák, hormonháztartási zavarok.
A Wilson-kór tünetei sokfélék és gyakran más betegségekhez kötik őket, így a kórt sokszor csak igen későn, akár túl későn, vizsgálatok sora után ismerik fel. Ettől függetlenül vannak jellemző tünetei, melyek közé tartoznak a májbetegség jelei is, mint az
étvágytalanság,
fáradékonyság,
jobboldali bordák alatti fájdalom, idővel pedig a
heveny májelégtelenség sárgasággal,
hasi fájdalmakkal,
hányással. Utóbbinál sajnos sokszor már csak a májátültetés segíthet.
A májhoz kötődő tünetek mellett idegrendszeri alapú jelenségek is megfigyelhetőek, mint a
végtagok és a fej remegése, a
beszédzavar,
izommerevség,
kifejezéstelen tekintet. Sokszor pszichés tünetek is előjönnek, melyek figyelemzavarban, agresszivitásban, depresszióban, kiszámíthatatlanságban nyilvánulnak meg.
Diagnózis és kezelés
A Wilson-kóros betegek általában májfunkciós vagy idegrendszeri zavarok miatt kerülnek orvoshoz. Előbbi a serdülőkorban jellemző, míg utóbbi már inkább felnőtt korban. A kivizsgálás során árulkodó a vér rézkötő fehérjéjének alacsony szintje, vagy a szemészeti vizsgálattal kimutatható
Kayser-Fleischer-gyűrű, ami a szemben felgyűlő réz miatt alakul ki. Utóbbi a Wilson-kórosok nagy részénél jelentkezik is, így jó indikátor. Törzsdúci eltérések mutatkoznak ugyanakkor a betegeknél CT és MR vizsgálatok során. Az előbbiek mellett pedig a genetikai eltérések igazolására is van lehetőség. Akkor pedig, amikor a korábbi vizsgálatok nem tudták egyértelműen megállapítani a kór jelenlétét, májbiopsziára is sor kerülhet.
A betegség sajnos
nem gyógyítható, viszont folyamatos
kezeléssel visszaszorítható és szinten tartható. A cél az, hogy a diagnózis után a felhalmozódott rezet eltávolítsák és megakadályozzák, hogy újra felgyűljön. A réz eltávolítására adhatnak olyan gyógyszert, ami megköti, és a vizelettel üríti ki. A réz felszívódását pedig csökkenthetjük cinktartalmú termékekkel. Fontos ugyanakkor, hogy a beteg családtagjait is kivizsgálják, így ha szükséges, náluk is megkezdhetőek a kezelések.