A
tbc egy nagyon
súlyosan fertőző betegség, mely a 20. század elején még itthon is az egyik legfőbb haláloknak számított. Az ellene való küzdelemben a
védőoltás mellett az egyik legfontosabb lépés a
tüdőszűrés rendszerének és a tüdőgondozói hálózatnak a kiépítése volt. A
tüdőszűrés éppen ezért még itthon is kötelező volt évente 30 éves kor felett, mára azonban már általánosan nem kötelező, hanem csak
önkéntes alapú. Ennek az az oka, hogy a tbc már csak kevés esetben halálos és nem jelenik meg tömegesen, hanem inkább csak kisebb, általában elszigetelt csoportokban, illetve a társadalom perifériáján élők körében.
A szűrés hazánkban, így például olyan térségekben lehet kötelező, ahol az átlagosnál több megbetegedés üti fel a fejét. Ugyanakkor évente kell szűrni a hajléktalanokat, a szállókon dolgozókat, utcai szociális munkásokat és önkénteseket, a börtönökben és fogdákban dolgozókat, tüdőgyógyászati osztályok dolgozóit és más olyanokat, akik veszélyeztetettnek számítanak.
A szűrés
minden 40 év felettinek ajánlott önkéntesen, kifejezetten pedig azoknak, akik aktív dohányosok, cukorbetegek vagy például HIV vírussal fertőzöttek.
Hogyan zajlik?
A tüdőszűrés úgy néz ki, hogy egy
speciális röntgenfelvételt készítenek a mellkasról, így tüdőről és az azt körülvevő szervekről. A felvételt ezután megvizsgálják, és azon könnyen észrevehetnek olyan eltéréseket, melyek betegségekre utalhatnak. A vizsgálat gyors, és fájdalommentes, ezért nem véletlen, hogy ugyan a kötelezés eltörlésével csökkent valamelyest a szűrésre járók mennyisége, de a lakosság egészségtudatos tagjai, illetve szerencsére sok esetben a munkahelyek is igénylik rendszerességét.
Miért hasznos?
A tüdőszűrés a tüdőtuberkulózis szempontjából azért volt fontos, mert még a látványos tünetek megjelenése előtt képes volt kimutatni a fertőzés a tüdőn látható foltok miatt. Így a fertőzött személyt hamar el lehetett kezdeni gyógyítani. Ez a haszon azonban egyre inkább háttérbe szorult a betegség előfordulásának csökkenésével és azért is, mert a tbc-t ma már előrehaladott esetben is jól lehet gyógyítani. Ma már inkább az a fontos, hogy a
korai felismeréssel minél hamarabb kiemelhessék a beteget környezetéből és a betegség
ne kezdjen el terjedni.
A tüdőszűrés segítségével ugyanakkor
észrevehetőek a sokkal veszélyesebb
tüdőrák első jelei is a tüdőn. Szintén akkor, amikor egyéb tünetei még nincsenek. A betegség szempontjából rendkívül fontos a korai felismerés, hiszen sikeresen így legvalószínűbb a kezelése. Éppen ezért az önkéntes tüdőszűrés mindenképp hasznos.
A tüdőszűrés hatékonyságának szempontjából azonban tudni kell, hogy leginkább más képalkotó vizsgálatokkal, laborvizsgálatokkal együtt tud csak teljes képet adni. Így önmagában nem elég. Ugyanakkor a röntgenképen a tüdőből egy nagyobb részt a szív kitakar, így az ottani elváltozások nem feltétlen láthatóak. Az évenkénti szűrés pedig a tüdőrák szempontjából sem mindig elégséges, hiszen lehet, hogy a jelei a szűrés időpontjában nem látszódnak, de a betegség a következő hónapokban kifejlődik és a következő szűrésig már a tünetek is megjelennek.