Orrpolipok

Az orrpolipok az orrüregek belső felszínét borító nyálkahártya kitüremkedései, kóros növevényei, melyek az érintett üregeket beszűkítve, vagy akár azokat teljesen elzárva okoznak változatos panaszokat. Statisztikai adatok alapján elmondható, hogy a népesség mintegy 1-4 százalékánál megfigyelhető az orrpolipok kialakulása, sőt: bizonyos becslések ennél jóval merészebb adatokat is állítanak (10-15-20 százalék; bár ezen esetek zömét valószínűleg a panaszt nem, vagy csak minimális mértékben okozó formák teszik ki). Megjelenhet mind felnőtt, mind gyermekkorban, a kutatási adatok szerint férfiaknál valamivel gyakrabban fordulnak elő. Kialakulásuk hátterében többféle tényező kóroki szerepe ismert, mind közül talán a legfontosabb a nyálkahártya tartós, elhúzódó, heteken át tartó gyulladása. Ebből a szempontból érhető, hogy a fel nem ismert, illetve kezelés nélkül hagyott légúti allergiás megbetegedésben szenvedőknél előbb-utóbb orrpolip alakulhat ki. Ezen túlmenően, a levegőben keringő szennyező anyagok, örökletes hajlam, anatómiai eltérések egyaránt képezhetik egy-egy polip kialakulásának táptalaját. Maga az orrpolip egy fokozatosan növekvő, szürkésfehér színű, kissé kocsonyásabb állagú szövetmassza, mely a lokalizációjától (és persze, a méreteitől) függően okozhat panaszokat. A kisebb polipok sokáig rejtve maradhatnak, esetenként csak mint véletlen vizsgálati „mellékleletek” kerülnek felismerésre. Ahogy azonban növekednek, és egyre jobban kitöltik az orrüreget, gátolt orrlégzést, orrhangot, gyakori tompa fejfájást, alvás közbeni apnoet (légzéskimaradás) és horkolást is okozhatnak. Gyakran szövődhet a szaglás és az ízérzékelés romlásával, felülfertőződései miatt légúti infekciókkal, bőséges purulens (gennyes) orrváladékozással (mely nagyobb mértékben a hátsó garatfal felé, és nem az orrnyíláson át a külvilág felé ürül). A diagnózisalkotás rendszerint a fül-orr-gégész szakorvosok feladata: rendszerint elegendő hozzá az orrjáratok tükörrel történő megtekintése. A komolyabb eseteknél képalkotó vizsgálatok (CT, MRI) segíthetnek a polip helyének, nagyságának pontos felderítésében, és persze, ezáltal a megfelelő terápia kiválasztásában is. A kezelés menete több tényező függvénye: a leghatásosabb természetesen az oki terápia, emellett, nem túl nagy polipok esetén szteroid tartalmú orrcseppek kerülhetnek bevetésre. Ezt – szükség esetén – belsődleges szteroid kúrával is kiegészíthetik. Amennyiben ez a módszer eredménytelen, vagy a polip eleve túlságosan nagy méretű, annak műtéti úton történő eltávolítása javasolható, melyet általában rövid altatásban, vagy kábításban, endoszkópos úton végeznek. Műtét után – a polip visszanövekedésének megakadályozása céljából – rendszeres kontorllvizsgálatokon kell megjelenni, és szükség esetén gyógyszeres kezelést indítani.