Életünk alapja az immunrendszer megfelelő működése

Kapcsolódó tünetek:

Az emberi szervezet csodálatos egységként működik. Nehezen felfogható, hogy milyen teremtő erő hozta létre ezt a bonyolultságával együtt is lenyűgöző alkotást. Az életünk, az egészségünk egy valóságos csoda.

Hogy mekkora csoda, azt akkor érezzük igazán, amikor elveszítjük, amikor betegek vagyunk. Az egészség nem más, mint egy finoman hangolt egyensúlyi állapot a biokémia és a fizika törvényeinek kérlelhetetlen világában. A szervezetünkben zajló, az életet biztosító molekuláris kölcsönhatások nagyon szigorú kémiai és fizikai rend szerint működnek. Ennek a szigorú belső rendnek az alapja az állandóság: például állandó testhőmérséklet, állandó víztartalom, sav-bázis egyensúly és a sor még folytatható. Ez az állandóság biztosítja szervezetünk sejtjei számára az optimális működésükhöz, az egészséges élettani folyamatokhoz szükséges feltételeket. Persze a testünk hőmérséklete, a szervezetünk víztartalma és a többi paraméter egészséges állapotban is változhatnak, azonban csak igen szűk sávban. A szervezetünkben működő rendszerek egymással rendkívül komplexen, mégis finoman összehangoltan „küzdenek” azért, hogy egészségesek maradjunk. Hiába változnak folyamatosan a külső tényezők, a belső rend, a szervezet állandósága fennmarad. Ezt nevezzük homeosztázisnak.

Belső rendünk, egyensúlyunk fenntartását idegrendszerünk, hormonrendszerünk és immunrendszerünk mechanizmusai biztosítják. Ezek segítenek abban, hogy a különböző, elsősorban a külvilágból érkező behatások ellenére a szervezetünk önálló működése ne szenvedjen kárt. E biológiai „triumvirátus” részeként az immunrendszer felismeri, azonosítja a kártékony idegen molekulákat, sejteket és egyéb organizmusokat (például vírusokat, de a gazdaszervezetben óhatatlanul képződő kóros sejteket is), elkülöníti a szervezet saját anyagait a külvilágból származó nem saját anyagoktól, és amennyiben veszélyt észlel, akkor egy összehangolt immunválasz keretében megsemmisíti, eltávolítja az oda nem való elemeket.

Az immunválasz egyfajta hadjáratnak tekinthető, ami akkor sikeres, ha a veszélyeztető külső (például fertőző mikrobák) és belső (pl. kóros sejtek) tényezőket úgy sikerül kiküszöbölni, hogy közben a szervezetben nem jön létre élettanilag jelentős egyensúlyeltolódás. Magyarán, ha nem lép fel betegség. Immunválaszunk részben velünk született öröklött, részben az életünk során megszerzett sajátosságokat mutat. A károsító tényezőkre rendkívül érzékenyen reagáló immunválasz felismerő, szabályozó valamint végrehajtó szakaszokból áll és memóriával rendelkezik, „emlékezik” a már egyszer felimert „ellenségre”.

Immunrendszerünk tehát egy dinamikusan változó védvonal. Testünk immunválaszra alkalmas sejtjei szétszórtan találhatók a vérben, a nyirokban és máshol, például a csontvelőben, a csecsemőmirigyben, a lépben, a mandulákban, a bélcsatorna nyálkahártyájához kötve vagy a bőrben.

Ez bizony nagyon jó, hogy így van, hiszen bárhol és bármikor „támadhat az ellenség”, amire szervezetünknek késedelem nélkül reagálnia kell. Az immunválaszban az immunrendszer sejtes elemein kívül a sejtek közötti kommunikációt szabályozó molekulák (az úgynevezett citokinek), a komplementrendszerként ismert enzimek és az egyes immunsejtek által termelt ellenanyagok (antitestek, más néven immunglobulinok) is részt vesznek.

Egy egészséges, 70 kg testtömegű ember naponta mintegy három gramm ellenanyagot termel. Ennek a mennyiségnek mintegy kétharmada a légzőrendszer, a tápcsatorna, a húgy- és nemi utak nyálkahártyájának felszínén található, tehát azokon a helyeken, ahol nagy a kórokozók felbukkanásának valószínűsége.

Immunrendszerünk működésében és rendkívül összetett szabályozásában fontos szerepet játszanak a nyomelemek (más néven mikroelemek). Noha ezek az anyagok szervezetünkben csak igen csekély mennyiségben vannak jelen, de létfontosságúak, azaz nélkülük nincs élet. A testünkben nem képződnek, ezért oda kizárólag csak „kívülről”, a táplálékkal juthatnak be. Megemlíthető például a cink, amely több száz enzim alkotórésze és szükséges az immunrendszer megfelelő működésének fenntartásához, vagy a réz és a mangán, amelyek szintén részt vesznek az immunrendszer működésében, illetve a szelén, amely hozzájárul az immunrendszer megfelelő szabályozásához. Az egészséges szervezet ezeket az életfontosságú elemeket valóban csak nyomokban tartalmazza, és egymáshoz viszonyított arányuk meghatározott. Egy 70 kg testtömegű egészséges ember szervezetében hozzávetőlegesen 2,5 gramm cink, 0,1 gramm réz, illetve 0,01 gramm mangán és szelén található.

Dr. Béres József kutatásai során jutott arra a korát megelőző felfedezésre, hogy a leromló talajban és ezzel összefüggésben a növényekben, majd az állati termékekben a kívánatosnál alacsonyabb a nyomelemtartalom, és az elsők között gondolt arra, hogy ez a hiány a táplálkozási láncon keresztül felboríthatja az emberi szervezet érzékeny belső egyensúlyát. Nem tévedett: jóval később az Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat eredményei kimutatták, hogy felnőtt nők esetében a vizsgált mikroelemek táplálkozási bevitele nem érte el az ajánlott mennyiséget, de a felnőtt férfiak 20 százalékának is alacsony a cinkbevitele, illetve 81 százalékuk mangánból sem fogyaszt elegendőt.

Ma már tudjuk, hogy a nyomelemhiány kedvezőtlenül befolyásolja immunrendszerünk működését is. A nyomelemhiány megelőzésére, vagy a hiányos táplálkozás következményeinek kezelésére irányuló megfelelő nyomelempótlás támogatja az immunrendszer működését, a szervezet betegségekkel szembeni ellenálló képességét.