A szívritmuszavar vagy rendszertelen szívverés (arrhythmia vagy aritmia) igen gyakori problémának számít. Egészséges szív- és érrendszer esetén, külső ingerek behatása nélkül csekély valószínűséggel alakul ki tartósan, ám különböző tényezők miatt károsodott szívnél már nagyobb a kockázata, hiszen az impulzusok vezetése instabillá válhat. Hajlamosító tényező lehet a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a túl sok stressz, a káros szenvedélyek és a kiegyensúlyozatlan életmód, az időskor vagy éppen a genetikai adottság.
Fontos odafigyelni rá, de abban az esetben, ha enyhe tünetekkel jár, legtöbbször nincs szükség gyógyszeres kezelésre. Cikkünkben felsoroljuk a szívritmuszavar lehetséges okait, rizikó faktorait, tüneteit, illetve azt is, hogy miként zajlik a szívritmuszavar kezelése szükség esetén.
A szívritmuszavar kialakulásának okai
A szívritmuszavar hátterének megértéséhez ismernünk kell a szív normális és ettől eltérő működését, a szívritmuszavar kialakulásának okait és hajlamosító tényezőit.
Mi az a szívritmuszavar?
A szív feladata a szervek vérellátásának biztosítása. Dióhéjban ez úgy történik, hogy az elhasznált vér a kisvérkörbe kerülve a tüdő léghólyagocskáit körülvevő kapillárisokon keresztül felveszi az oxigént, ami a nagyvérkörön át eljut minden szervhez.
A percenkénti normális pulzusszám felnőtteknél 60 és 80 közötti. Ha ennél lassabban vagy gyorsabban ver a szívünk (utóbbi különösebb megterhelés nélkül), felmerülhet a szívritmuszavar gyanúja. Ha gyorsabban húzódik össze a szívünk, akkor heves szívverés jelentkezik, percenként 100 feletti pulzusszámmal (tachycardia). A túl alacsony, percenként tartósan 60 alatti pulzus pedig az úgynevezett bradycardia. A szívritmuszavar változó tünetei közé tartozik még a kimaradó vagy soron kívüli szívverés – hétköznapi nevén „bedobogás” –, vagyis az extrasystole.
Kialakulásának okai
A szívritmuszavar lehet külső inger vagy szívbetegség következménye. Leggyakrabban magas vérnyomás vagy cukorbetegség húzódik meg mögötte, vagy a szívizomszövet megbetegedése, esetleg károsodása, aminek hátterében koszorúér szűkület vagy szívbillentyű rendellenesség állhat. Életmódbeli kockázati tényezői a dohányzás, az alkohol- vagy koffeinfogyasztás, a kábítószer használat és a krónikus stressz.
Egyéb hajlamosító tényezők
Idősebb korban gyakrabban jelentkezik szívritmuszavar – mint ahogyan szív- és érrendszeri megbetegedések is nagyobb eséllyel alakulnak ki. Hajlamossá tehetnek rá genetikai adottságok, pajzsmirigybetegségek, gyógyszerek, mint ahogy az elhízás vagy az alvási apnoé is.
A szívritmuszavar tünetei
A szívritmuszavar gyakran tünetmentes betegség – főleg alacsony pulzusszám esetén –, ám előfordulhat, hogy az érzékelt szívritmusváltozáson kívül más, akár komolyabb panaszokat okoz.
Tachycardia
A terhelés nélkül jelentkező szapora pulzus mellkasi fájdalommal, jellegzetesen „kalapáló” szívveréssel, szédüléssel, eszméletvesztéssel, légszomjjal, félelemérzettel, szorongással, gyengeséggel és a teljesítőképesség romlásával járhat.
Több formája is létezik, többek között a pitvarlebegés, a pitvarfibrilláció vagy kamrai tachycardia. Kivizsgálása során kulcsfontosságú kideríteni, hogy a szív melyik részét – a pitvarait vagy a kamráit – érinti a betegség. Ilyenkor az a probléma, hogy a szív „túl sokat” dolgozik, és ezáltal nagyobb terhelésnek van kitéve. Amennyiben hosszabb ideig fennáll a tachycardia, akkor szívelégtelenség alakulhat ki.
Bradycardia
Bár kevésbé jellegzetesek a tünetei, a túl alacsony pulzusszám szédülést, bizonytalanságérzetet, eszméletvesztést, fáradékonyságot, gyengeséget, idegességet, látászavart vagy veseműködési zavarokat vonhat maga után. Ebben az esetben a szív nem pumpál elegendő oxigéndús vért a szövetekhez.
Extrasystole
Ha ütemkihagyást vagy néha egy-egy nagyobb dobbanást, illetve ritmustalan szívverést érzékelünk, akkor lehet, hogy a szívritmuszavarnak erről a formájáról van szó. Leggyakoribb oka a túlzásba vitt koffeinfogyasztás, a túlzott stressz (alkalomszerűen vagy állandóan), a dohányzás, a kábítószer-fogyasztás, a számottevő alkoholfogyasztás vagy az alacsony káliumszint. Várandósság során is előfordulhat.
A szívritmuszavar diagnózisa
Bár a szívritmuszavar tünetei az észrevétlenektől a teljesen egyértelmű panaszokig terjedhetnek, a diagnózis felállítása mindenképpen szakember feladata. Ehhez az orvos általában kikérdezi a pácienst, hogy vannak-e olyan betegségei vagy fennállnak-e nála más olyan tényezők, amik aritmiát válthatnak is.
A rizikófaktorok felmérése kulcsfontosságú, így választ kell adni arra is, hogy volt-e már szívinfarktusunk, illetve megállapítottak-e nálunk koszorúér-szűkületet vagy magas vérnyomást. A káros szenvedélyekről (dohányzásról, alkoholfogyasztásról) is nyilatkoznunk kell, csakúgy, mint az esetlegesen jelentkező más pszichoszomatikus, vagyis pszichés eredetű panaszokról.
A szívritmus ellenőrzése EKG (elektrokardiogram) vizsgálattal történik, többnyire kétféle módon. Az egyik a szokásos EKG, ami a rendelőben mérhető pillanatnyi állapotot mutatja, a másik pedig a „24 órás EKG” néven is ismert Holter-EKG, amely során folyamatosan magunkon kell hordanunk egy készüléket, így jobban mutatja a szívritmus változásait a nap során. Amennyiben fennáll a lehetősége annak, hogy kifejezetten terhelés hatására jelentkezik a szívritmuszavar, akkor fizikai aktivitás közben végzett terheléses EKG-ra lehet szükség.
A szíven kívüli okok feltérképezésére endokrinológiai vagy pszichológiai kivizsgálás lehet indokolt.
Hogyan kezelhető házilag a szívritmuszavar?
Amennyiben a szívritmuszavar hátterében nem lehet külön kezelést igénylő mögöttes diagnózist megállapítani, és szívritmusszabályozó készítményt sem ír fel az orvos, akkor semmilyen beavatkozás vagy kezelés nem szükséges. Ilyenkor adott a szívritmuszavar megelőzésére is alkalmas házi praktikák bevetésének lehetősége, melyekkel főleg a szíven kívüli okok számolhatóak fel.
Életmódbeli változtatások
Az egészséges szívműködéshez elengedhetetlen a dohányzásról való leszokás, a rendszeres alkoholfogyasztás abbahagyása, a stressz elkerülése, a tudatos testmozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás, a kímélő étrend és a koffeinbevitel csökkentése. Bizonyos étrendkiegészítők (B-vitamin komplexek, omega-3 zsírsavakat tartalmazó lágyzselatin kapszulák, vagy éppen kifejezetten a szív- és érrendszer támogatását célzó készítmények) is hasznosak lehetnek.
Mindezekkel nem csupán a szívritmuszavar küszöbölhető ki, hanem az általános egészségi állapot is jelentősen javítható.
Nyugtató hatású gyógynövények
Léteznek olyan nyugtató hatású gyógynövények, amelyek hozzájárulnak, hogy hatékonyan szállhassunk szembe a szívritmuszavar egyik leggyakoribb okával, a sokunk életét megkeserítő krónikus stresszel. Ilyenek a következők:
- galagonya
- fehér fagyöngy
- kínafa
- fogpiszkálófű (ammi)
- borbolya
- gingko
- macskagyökér.
Ezek gyógytea vagy recept nélkül kapható gyógykészítmények formájában is beszerezhetőek.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Amennyiben a szívritmuszavar olyan súlyos tünetekkel párosul, mint a tartós légszomj, a mellkasi fájdalom, az ájulás vagy a fulladás, mindenképpen forduljunk orvoshoz! Bármilyen ismert alapbetegség esetén vagy görcsroham jelentkezésekor is azonnal kérjük szakember segítségét!
A szívritmuszavar orvosi kezelése
Ha az alapos kardiológiai kivizsgálás indokolja, akkor megoldást jelenthetnek a különböző szívgyógyszerek, a pacemaker vagy az ICD (implantálható cardioverter defibrillátor). Utóbbiak mesterségesen generált elektromos impulzusok segítségével kompenzálják a szív nem megfelelő impulzusvezetését, így biztosítva a szervezet megfelelő vérellátását és a túlzott terhelés elkerülését.
A megfelelő terápiához elengedhetetlen annak a meghatározása, hogy pontosan mi okozza a szívritmuszavart. Lehetséges, hogy olyan ingerületvezetésű pályák vannak a szívünkben, amiknek nem megfelelő az ingerelhetősége és a vezetési sebessége. Ilyenkor katéteres abláció segíthet, amihez fagyasztásos vagy rádiófrekvenciás energiát szoktak felhasználni, míg bizonyos esetekben szívsebészeti módszerrel lehet eltávolítani a problémás területeket.
Noha jó, ha mindezzel tisztában vagyunk, öndiagnózis nyomán semmiképpen nem érdemes olyan messzire jutnunk, hogy műtéti megoldásban gondolkodunk. A szívritmuszavar egyik leggyakoribb kísérőtünete lehet ugyanis az akár pánikszerű félelem, ami tovább növelheti a pulzust és a soron kívüli szívdobbanások kockázatát – holott éppen a nyugalmunk megőrzése segíthetne a leginkább.
Összegzés
A szívritmuszavar (aritmia) gyakori probléma, ami önmagában nem feltétlenül igényel kezelést. Egészséges szívnél ritkaságszámba megy a hosszabb távon fennálló ritmuszavar, míg betegség vagy más tényezők miatt károsodott szívnél sajnos már gyakrabban előfordul. Normál esetben percenként 60 és 80 közötti a pulzusszámunk. 100 feletti értéknél tachycardiáról, 60 alattinál pedig bradycardiáról beszélünk. A szívritmuszavar harmadik formája a kimaradó vagy soron kívüli szívverés, az extrasystole.
A szívritmuszavar lehet külső inger vagy szívbetegség következménye. Kockázati tényezőt jelent a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a szívizomszövet megbetegedése vagy károsodása, a koszorúér-betegség vagy bármilyen szívbillentyű-probléma. Életmódbeli rizikófaktorai a dohányzás, az alkohol- vagy koffeinfogyasztás, a kábítószer használat és a krónikus stressz.
A szívritmus ellenőrzése EKG (elektrokardiogram) vizsgálattal történik, ami lehet nyugalmi EKG vagy 24 órás Holter-EKG. A szíven kívüli okok feltérképezésére endokrinológiai vagy pszichológiai kivizsgálás lehet indokolt. Olyan kísérőtünetek jelentkezésekor, mint a tartós légszomj, a mellkasi fájdalom, az ájulás vagy a nehézlégzés, mindenképpen forduljunk orvoshoz!
A szívritmuszavar otthoni kezelésének részét képezi a dohányzásról való leszokás, a rendszeres alkoholfogyasztás abbahagyása, a stressz elkerülése, a rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás és a kímélő étrend, a koffeinbevitel csökkentése és nyugtató hatású gyógynövények alkalmazása.
