Hogyan mérjük a gyerekek lázát?

Észre fogom-e venni? Hogyan tudom legkönnyebben megmérni? Egyáltalán, melyik a legbiztosabb módszer?

Ha gyanú van arra, hogy gyermekünk lázas (a fent említett tüneteket észleljük), vagy feltételezhetjük, hogy be fog lázasodni (például védőoltásokat követően), több eszköz is rendelkezésünkre áll a kicsik test-hőjének pontos megállapítására.

Szerencsére, ma már patikákban könnyen elérhető a lázmérők új generációja, az úgynevezett digitális hőmérők. Ezek alkalmasak mind a hónaljban, mind a végbélben történő használatra. Kis csecsemők esetén ez utóbbi az elsődlegesen választandó módszer, a direkt erre a célra kialakított, hajlékony végű típusokat alkalmazva. Tudni kell azonban azt is, hogy a végbélben mért hőmérsékletből kb. 0,5 °C-ot kivonva kapjuk meg azt a hőt, amit a hónaljában mérnénk, ha megtehetnénk.

A digitális lázmérők közt van olyan is, amelyet a fülben történő hőmérésre terveztek. Jól jöhetnek egy nyüzsgő, ide-oda zizegő kisded esetén, de ezek már a drágább árkategóriákat képviselik.

Szintén a kisebbekre gondolva fejlesztették ki a folyadékkristályos hőmérőket, ilyen például a homlokhőmérő, vagy a hőmérő cumi. Ilyenkor a gyermek testhőjének megfelelő mértékben színeződik el a skála. Ezek az eszközök azonban nem tartoznak a legmegbízhatóbbak közé, eredményeik inkább csak tájékoztató jellegűek, és rendszerint pontosabb után-mérést igényelnek. Arra azonban tökéletesek, hogy a szülő meggyőződhessen arról, hogy hozzávetőlegesen mekkora is a baj.

Szüleink, nagyszüleink idejében jó szolgálatot tettek a higanyos hőmérők: ezeket azonban egy ideje hivatalosan is „nyugdíjazták”, mert a rongálódásuk, esetleges törésük esetén kikerülő higany az emberi szervezet számára mérgező anyag. Ugyanakkor, az elvet megtartva, patikákban be lehet szerezni a megtévesztésig hasonló, de higany helyett nem mérgező vegyületet tartalmazó lázmérőt. Ezek szinte egyetlen hátránya, hogy - az anyag kémiai viselkedésének magyarázatától most eltekintve - a lázmérés után meglehetősen nehéz a folyadékot lerázni, persze, ennek is megvannak a maga kis praktikái.

Amikor a kicsi értelme eléri azt a szintet, hogy együttműködővé válik, és nem kell hirtelen mocorgásaitól tartani, nyugodtan át lehet térni a hónaljban történő hőmérésre.

Látható tehát, hogy elég széles a spektrum, minden család megtalálhatja a számukra legjobb eszközt. Egy a fontos: legalább egy, működőképes lázmérő legyen elérhető minden otthonban, főleg, ahol gyermekek is vannak. A kézfejjel, ajakkal történő „hő-meghatározás” nem egyszer tévútra vihet, és felesleges lázcsillapító gyógyszereléshez, vagy éppen a megfelelő lázcsillapítás elmulasztásához vezethet.