A modern orvostudománnyal egy időben, azzal szinte párhuzamosan robbanásszerűen fejlődött a gyógyászati készítmények előállításának technológiája is. Ma már szinte minden tünetre, és jobb esetben magára a betegségre is elérhető különböző szerek garmada. Sokan vannak, akik bármilyen testi panaszukra önmaguk orvosává válva marékszámra kapkodnak be ilyen-olyan, sokszor vény nélkül is elérhető tablettákat.
Azt azonban nem árt tudni, hogy mint minden testidegen anyagnak, úgy a különböző formában (szájon át, injekció formájában, vagy netán kúpként) a szervezetbe bejuttatott vegyületek is olyan hatásokat válthatnak ki, amelyek esetenként igen kellemetlen tünetekkel járhatnak. Ezeket nevezzük gyógyszer-mellékhatásoknak. Ezek egy része magának a szernek köszönhető (ez az ún. méregtani-hatás), míg más része immunrendszerünkön keresztül okoz tüneteket. Ez utóbbi a gyógyszerallergia: a bejutott vegyület hatására különböző utakon keresztül aktiválódó immunrendszer különböző, esetenként súlyos, akár életveszélyes tüneteket produkálhat. Lényeges különbség, hogy a míg a méregtani hatás dózisfüggő, addig a gyógyszerallergiát akár igen minimális mennyiség is kiválthatja.
Bár a gyógyszer által okozott allergiás reakciók legtöbb esetben a szer ismételt adásakor lépnek fel, néha ez bekövetkezik a szerrel való legelső „találkozás” során is. Ennek hátterében az úgynevezett „kereszt-allergia” jelenség lapul: egy másik, korábban a szervezetbe bejutó idegen anyag már érzékenyítette az immunrendszert, kiváltotta az ellenanyag képződést, melyek így rendelkezésre állva szinte azonnal támadásba léphetnek.
A gyógyszer- és orvostan négy nagy csoportba sorolja az allergiás reakciókat, elsősorban azok kialakulási mechanizmusa, és az okozott tünetek által.
Az I-es típus (anaphylaxiás reakció) rettentően gyorsan jön létre, és sokszor életveszélyes tünetekkel jár. Szájon át bevett, vagy intravénásan beadott gyógyszer is kiválthatják, gyakorlatilag percek alatt, a tünetek egyaránt érintik az emésztőrendszert (hasfájás, hasmenés, hasi görcsök), a bőrt (testszerte viszkető csalánkiütések), a légző-rendszert (nehézlégzés, köhögés) és az ereket (értágulat, emiatt vérnyomásesés, szapora szívdobogás, ájulás). Kezelése gyorsan beadott allergiaellenes szerekkel, esetleg a szívműködésre, vérnyomásra ható gyógyszerekkel együtt történik.
A II-es típusú reakció lassabban alakul ki, ilyenkor az immunrendszer aktiválódása a saját sejtek molekulái ellen fordulhatnak: pl. gyógyszer okozta vérsejtszétesés, vagy gyógyszer okozta fehérvérsejtszám-csökkenés. Sokszor az adott szer kiürülése után még hónapokig fennállnak a tünetek.
A III-as típusú allergiás reakciók során ún. immunkomplexek képződnek, melyek a szervezeten belül lerakódva kellemetlen tünetekhez (ízületi gyulladás, szérumbetegség – láz, bőrpír, kiütések, duzzanatok, vizenyő, stb.) vezethetnek.
Végül, a IV-es típusú forma (szokták krónikus formának is nevezni) elsősorban bőrtünetekkel jár: bőrgyulladás, a bőr kipirulása, viszketése a vezető tünetek.
Allergiát leggyakrabban antibiotikumok, gyulladáscsökkentők okoznak, de célszerű észben tartani, hogy bármely kémiai szer képes erre. Éppen ezért, minden egyes készítmény alkalmazása előtt érdemes szakorvos, vagy gyógyszerész tanácsát kérni.
