A szaglás fontosabb, mint hinnénk
Tény, hogy érzékszerveink közül a látás és a hallás a legfontosabb az emberek számára, ugyanakkor a szaglás és az ízérzés az életminőség szempontjából nem mellékes, de erre akkor jövünk rá, amikor például náthásan nem érezzük a dolgokat megfelelően.
A jól működő szaglás az ízek érzékelésével együttesen adja meg az ételek vagy italok élvezetét, fontos a kellemes, kiegyensúlyozott közérzethez, vagyis a komfort érzetünket nagyban befolyásolja. A szaglás szerepe óriási a parfümiparban, a kozmetikai iparban, a borászatban és gasztronómiában, közvetetten tehát a vendéglátásban, de szerepet kap a gyógyszeriparban is. Sőt, a katasztrófavédelmi szakemberek -tűzoltók, rendőrök- szaglása is életeket menthet, hiszen ők ismerik bizonyos veszélyes gázok, gőzök, vegyi anyagok szagát.
A szaglás elvesztésének okai
A szaglási képesség elvesztését, csökkenését anozmiának, illetve hipozmiának hívjuk. Létezik emellett a dizozmia, mely a szagok téves érzékelését jelenti. Utóbbi esetén a szagok összetévesztése vagy hibás érzékelése a leggyakoribb tünet. A szaglási képesség elvesztése vagy csökkenése lehet idegi eredetű, de az is előfordulhat, hogy a légáram valamilyen akadály miatt nem jut el a szaglóhámhoz. Ez különösen gyakori például nátha, influenza vagy allergia idején, és sajnos manapság meg kell említeni a koronavírust is. A szaglás szorosan összefügg az ízek megkülönböztetésével is, ezért a szaglás csökkenésének első jele lehet, hogy a beteg íztelennek találja ételeit vagy túlfűszerezi azokat.
Az ún. hiperozmia a szagokra való fokozott érzékenységet jelenti, amely előnyünkre is fordítható. Az emberek 2000-4000 szagot tudnak megkülönböztetni, a hiperzomiásak még többet. Belőlük lehetnek borkóstolók, kávészakértők és a parfümőrök.
A szaglászavarok csoportosítása
Anozmia esetén a szag jellegének hibás érzékelése és kellemetlen szagérzet áll fenn.
Agnoziánál a szagérzékelés ugyan megvan, de ennek felismerése, azonosítása akadályba ütközik.
A fantozmia a szaganyag nélküli érzékelést jelenti.
A szaglást érintő betegségek két nagyobb csoportba sorolhatók:
- Az illatmolekulák valamiért nem érik el az érzékhámot. Tehát fizikálisan nem jön létre a kapcsolat.
- Az érzékelés zavarai esetén valamilyen idegi probléma áll a háttérben; az érzékelő receptoroknál, a szaglóidegnél vagy az idegrendszeri központban, ahol maga az érzet létrejön.
Megfigyelések alapján a szaglászavarok 25%-a orr vagy orrmelléküreg betegségekkel kapcsolatos, 20%-ukat vírusos megbetegedés szövődménye okozza, 15%-uk pedig valamilyen sérülés, trauma következtében alakul ki. Ha viszonylag hamar elmúlnak és jól kezelhetőek, akkor akut a probléma, ha hosszú távon fennáll, akkor krónikus.
A szaglás kiesést okozhatja gyulladásos folyamat, toxikus anyag pusztítása, hormonális elváltozás, degeneratív folyamat az orrban (polip, orrmandula túltengés), autoimmun kórképek, fejlődési rendellenesség, trauma (pl.fejsérülés) és pszichiátriai eredetű probléma is.
Természetes szaglásvesztés?
A legtöbben a kor előrehaladtával érzékelik szaglási képességeik romlását. A szaglás az idő előrehaladtával folyamatosan romlik, a rendellenesség a 60 éven felüliek közel negyedét érinti, és ez az arány 80 év fölött akár 60 százalékra is emelkedhet. Ez azzal magyarázható, hogy az öregedéssel a szaglógumóban lévő rostok száma csökkenni kezd, ezért kevésbé érzékennyé válunk a szagokra.
Általánosan igaz, hogy egészségünk megőrzésével a szaglószerveink helyes működéséhez is hozzájárulhatunk. Dohányzással vagy rendszeres kábítószer fogyasztásával ideiglenesen akár tönkre is tehetjük a szaglóhámot. Emiatt sokan meg is lepődnek, ha a leszokás után a szaglásuk jelentősen javul. A magas vérnyomás ellen szedett gyógyszerek is néha szaglásvesztéssel járnak, ezekben az esetekben érdemes lehet gyógyszert váltani. A cukorbetegség is befolyásolhatja érzékszerveinket. Egyik hosszú távú szövődménye, a neuropátiának nevezett idegkárosodás gyakran jár a kézfejben, lábszárban és lábfejben érzett fájdalommal és zsibbadással, azonban a károsodás alkalmanként az orr érzőidegeire is kiterjedhet.
Komoly egészségügyi okok is állhatnak a háttérben
Elképzelhetők azonban végleges következmények is. A maradandó szaglásvesztésért az orrban található szagló receptorok elhalása vagy olyan agysérülés is felelős lehet, amelynél károsodnak a szaglóidegek vagy az agy azon részei, amelyek a szagokat dolgozzák fel. Az anozmia nagyon ritkán korai jele lehet az olyan degeneratív agyi betegségeknek, mint a Parkinson-kór vagy az Alzheimer-kór. A szaglás elvesztése vagy megváltozása időnként hormonális problémákra is visszavezethető. A szagok érzékelését számos betegség, állapot befolyásolhatja, ezért is fontos mindenképpen megemlíteni azt az orvosunknak, illetve igyekezzünk egészséges életmódot folytatni.
Mit tehetünk, hogy megóvjuk szaglásunkat?
A kérdésre a válasz nagymértékben attól függ, mi van a háttérben, vagyis milyen alapprobléma okozza a szag- és ízérzékelés csökkenését vagy elvesztését.
- A hirtelen kialakuló szaglásvesztéskor minden esetben fontos a COVID-19 antigén vagy PCR teszt elvégzése, főként ha egyéb tünetek is jelentkeznek, amelyek a koronavírusra utalhatnak. A koronavírussal fertőzöttek számára, akik elvesztették a szaglásukat, javasolt az A és B vitamin bevitele, az omega-3 zsírsav tartalmú étrend vagy étrend-kiegészítők, szteroid tartalmú orrspray-k, sós vizes orröblögetés és az úgynevezett szaglás-tréning is. A tréning lényege, hogy a rövid idejű, intenzív szagimpulzusok stimulálják a szaglás érzékelő receptorsejteket és a szagló ideget, és így bármilyen visszatérő szagérzékelés bíztató jel lehet. A tanulmányok szerint már 12 hetes szaglási tréninggel az esetek egyharmadában mérsékelhető a szagláskárosodás tartóssá válása. A tréning alkalmazható egyéb vírusos betegségeknél is, mint a nátha vagy influenza, vagy olyan esetekben, amikor a szaglóhám még funkcionálisan ép. A módszer kifejlesztője Thomas Hummel, aki 4 illatot javasol, illóolaj formájában: rózsa, citrom, szegfűsze és eukaliptusz. Apró, maximum 20 mp-es szippantás az adott olajból, majd 1 perc pihenő, és úgy folytatni a többi illattal.
- A fokozatosan kialakuló szaglásvesztés hátterében szervi problémák vagy idegrendszeri betegségek is állhatnak. Szervi baj például az idült orrmelléküreg gyulladás. Ilyenkor az első lépés mindig az alapos kivizsgálás, mely után a szakorvos meghatározhatja a kezelés lépéseit.
- Életmódunkkal sokat tehetünk ezen érzékszervünk megóvása érdekében is. Igyekezzünk kerülni a szaglást befolyásoló káros szenvedélyeket! Ne alkalmazzunk a legenyhébb esetekben is szteroidos orrspray-ket, törekedjünk a szelíd megoldásokra, mint a tengervizes permet, mert ezek nem károsítják a szaglóhámot!
- Ha tapasztaljuk a tüneteket, ne essünk pánikba! A háziorvost majd a fül-orr-gégészt érdemes első körben felkeresni, ha az érzékelés hibája nem múlik el 1-2 héten belül. Ha ők nem találnak semmit, akkor kell neurológiai vagy belgyógyászati vonalon tovább kutatni.
