Ezért fontosak a limfociták a szervezetben

Az emberi szervezetben 70-80 ml vér található kilogrammonként. Azaz kb. 5-5,5 liter vér folyik az ereinkben, ami víz, sók és több millió apró sejt és részecske keveréke. A vérnek központi szerepe van a testünkben: tápanyagokkal és oxigénnel látja el azt, egyenletesen osztja el a meleget, hormonokat és hírvivő anyagokat szállít, és a vérben található speciális sejtek fontos szerepet játszanak a kórokozók leküzdésében és a véralvadásban.

A vér folyékony alkotóelemét nevezzük plazmának, a szilárd részek pedig különféle vérsejtekből tevődnek össze: vörösvértestekből, fehérvérsejtekből és vérlemezkékből. A fehérvérsejteknek, azaz a leukocitáknak több típusa is ismert, melyeknek többek közt fontos szerepük van a védekezésnél: limfociták, falósejtek, memóriasejtek, granulociták, monociták. Cikkünkben ezeket mutatjuk be közelebbről.

A vér nem csak egy testben keringő folyadék

A vér egy "folyékony szerv", ami a testünkben kering, ennek köszönhetően eljut az összes sejthez és szervhez. Ennek a keringésnek a fő motorja a szívünk, aminek pumpálásával jut el a vér testünk különböző szegleteibe. A vér színe függ annak oxigén-, illetve szén-dioxidtartalmától. A vér egyébként egy speciális kötőszövet, aminek 50 százalékos a víztartalma.

Egy felnőtt testben kb. 5-5,5 liter vér folyik, míg egy gyermeknek a testsúlyának megfelelően kevesebb. A vér ideális esetben enyhén lúgos kémhatású, azaz a pH-értéke 7,4. A keringési sebesség függ az erek átmérőjétől, de átlagosan nagyjából 4 km/óra. A vér színét a vörös vértestek adják, pontosabban az azokban található hemoglobin, ami képes a tüdő kapillárisokban az oxigén megkötésére és a szövetekben a leadására. A szén-dioxid felvételét és leadását is a vörösvérsejt végzi.

A vér alkotóelemei

Vérplazma

A vér plazmából és sejtekből tevődik össze. Előbbi alapvetően vízből áll, amiben számos tápanyag, vitamin, elektrolit, hormon, gáz és különféle fehérjék találhatóak meg. A vérplazma tartalmazza továbbá a vérsejteket is:

• Vörösvérsejtek (eritrociták)

A vérsejtek 99 százalékát ezek teszik ki. Fő feladatuk az oxigén szállítása, amit a tüdő vesz fel, majd az ereken keresztül jut el a többi szervhez és szövethez. Ennél a folyamatnál a hemoglobin – ez az anyag felel a vér színéért – van a vörösvérsejtek segítségére. Ha a hemoglobinszint és/vagy a vörösvérsejtek száma alacsony, akkor anémiáról beszélünk.

• Fehérvérsejtek (leukociták)

Az egészséges a fehérvérsejtek szintje a vérsejtek 1 százalékát teszik ki. A leukocitáknak kiemelt szerepük van az immunrendszer védekezésénél, hiszen ezek semlegesítik a baktériumokat, a vírusokat és gombákat, illetve minden más kórokozót. Ezt háromféleképpen teszik:

1. a kórokozókat közvetlenül bekebelezik a sejtek
2. antitesteket termelnek
3. közvetlenül megtámadják és elpusztítják a kórokozókat

A leukocitákat öt alcsoportba lehet osztani, alakjuk és funkciójuk alapján. A legnagyobb arányban – 60-70 százalék – a neutrofil granulociták fordulnak elő az emberi szervezetben, majd 20-30 százalékkal követik a limfociták, 2-6 százalékkal a monociták és 1-6 százalékkal az eozinofi és a bazofil granulociták.

• Vérlemezkék (trombociták)

A vérlemezkéknek a véralvadásban van kiemelt szerepük. Alacsony trombocitaszám esetén például gyakori az orr- vagy az ínyvérzés, a legkisebb ütéstől is nagy véraláfutás keletkezhet, súlyos esetben pedig akár belső vérzés is kialakulhat.

A fehérvérsejtek típusai

Granulociták

Ezek a fehérvérsejtek a sejtfolyadékjukban található szemcsékről (granula) kapták a nevüket. Keletkezésük után csak pár órán át találhatóak meg a vérben, ugyanis idővel átvándorolnak azokhoz a szövetekhez, ahol szükség van rájuk. Leginkább a baktériumok leküzdésében van szerepük, de a vírusokkal, gombákkal és parazitákkal szemben is fellépnek. A granulociták úgynevezett falósejtek, melyek bekebelezik a kórokozókat. Az elhalt sejteket is így távolítják el. Három fajtájukat az alábbiakban ismertetjük.

Neutrofil granulociták

Ezek a granulociták a bakteriális és gombás fertőzéseket próbálják leküzdeni, és kb. 50-70 százalékban találhatóak meg az emberi testben. A neutrofilok reagálnak elsőként a különféle fertőzésekre, illetve az elpusztulásuk nyomán jelenik meg a genny.

Eozinofil granulociták

Ha élősködőktől kell megvédeni a szervezetet, akkor lépnek közbe az eozinofilok, de akár allergiás személyek vérében is megfigyelhető a számuk megemelkedése. Normál értékük 2-5 százalék közötti.

Bazofil granulociták

A bazofilok mennyisége kisebb 1 százaléknál. Leginkább allergia esetén aktivizálódnak, ugyanis ezek bocsájtják ki a gyulladást okozó anyagot, a hisztamint.

Limfociták

A limfociták, azaz nyiroksejtek a fehérvérsejtek egy alcsoportjába tartoznak. Ide soroljuk a B- és a T-limfocitákat, illetve a természetes ölősejteket.

A limfociták, azaz a nyiroksejtek apró fehérvérsejtek, melyek nagy része a nyirokszövetekben találhatók meg, azaz a nyirokcsomókban, a lépben, a torokmandulákban és a csecsemőmirigyben. A nyirokcsomókban, a lépben, a csecsemőmirigyben és a csontvelőben termelődnek, majd a nagyrészük ott is marad, mindössze 4 százalékuk jut be a véráramba. Központi szerepük van a védekezésben, ugyanis felismerik és célzottan elpusztítják a kórokozókat. A limfociták antitesteket termelnek – ezek apró fehérjemolekulák, amik rátapadnak a kórokozókra, továbbá felismerik és elpusztítják a vírusok által megtámadott test-, illetve tumorsejteket. A limfociták 20-40 százalékban találhatók meg az emberi szervezetben.

B-limfociták

A B-limfocitáknak kiemelt szerepük van az ellenanyagok, azaz az antitestek, illetve immunglobulinok termelése során. A csontvelőben termelődnek, majd elvándorolnak a nyirokmirigyekbe, a lépbe, a bélrendszerbe és a vérbe, ahol képesek felismerni és megkötni a kórokozókat. Amennyiben más sejtek által aktivizálódnak, nagy mennyiségben antitesteket kezdenek el termelni, ilyenkor előtte plazmasejtekké alakulnak át.

 A B-limfociták egy része a kórokozóval történő találkozás után memóriasejtekké alakulnak át, melyek egy újabb megbetegedés során gyorsabban tudnak reagálni, hiszen a kórokozót azonnal felismerve gyorsan és specifikusan tudnak reagálni.

T-limfociták

Ezek a sejtek nagy szerepet játszanak a humorális és cellularis immunitás irányításában, így rendkívül fontosak a kórokozók elleni védelemben. Annak érdekében, hogy ne ismerjék fel a szervezet saját antigénjeit, a T-limfociták átmennek egy negatív szelekción, amely során a megfelelő sejtek elpusztulnak. Ez a folyamat akadályozza meg az autoimmun betegségek kialakulását. A T-limfocitáknak befolyásuk van a B-sejtek termelésére is és így közvetve segítik az antitestek képződését.

Természetes ölősejtek

Ezek a sejtek képesek elpusztítani a daganat- és a vírussejteket is. Antigén specifikus receptoraik nincsenek, és a velünk született immunrendszerhez tartoznak. Egészséges személyek perifériás mononukleáris vérsejtjei 5-15 százalékban tartalmaznak természetes ölősejteket.

Kis katonák a vérben: a limfociták

A limfociták normál értéke

Egy mennyiségi vérképben a leukociták összmennyiségét adják meg, így ha tájékozódni akarunk arról, hogy mennyi az egyes fehérvérsejt típusok száma (a limfociták száma), akkor minőségi vérképet kell kérnünk, ami ezeket az értékeket pontosan feltünteti.

A limfocitaszámot vénás vérből lehet meghatározni, és százalékos értékben vagy G/L mértékegységben szokták feltüntetni. A normál tartomány 17 év feletti felnőttek esetében 20-40 százalék közötti, két évnél fiatalabb gyerekeknél 40-70 százalék, 2-5 éveseknél 20-70 százalék, és 6-16 éves gyerekeknél 20-50 százalék közötti.

Monociták

A monociták a legnagyobb, vérben található sejtek, melyek 1-2 napig vannak az érrendszerben, majd elvándorolnak a szervekhez, ahol makrofágokká alakulnak át, melyeknek takarító szerepük van. Utóbbiakat nagy falósejtnek is szokták hívni, melyek a legkisebb organizmusokat, idegen anyagokat és szöveteket képesek megemészteni. A monociták a fehérvérsejtek 4-6 százalékát adják.

Mi a sejtes immunitás?

Az immunválasz az immunrendszer reakciója valamilyen idegen anyagra. Két típusú immunválaszt különböztetünk meg: létezik velünk született és szerzett immunitást. Előbbi öröklött mechanizmusoknak köszönhetően ismeri fel a kórokozókat, míg utóbbi során receptorokat használ a szervezetünk. A sejtes immunitásban számos sejttípus és faktor játszik közre, melyek egy nagyon jól összehangolt védekezőrendszert képeznek. A sejtes immunválasz gyors és hatékony.

Falósejtek, makrofágok működése

A makrofágok felelnek a szervezetünkben a vírusok, baktériumok és toxinok leküzdéséért. Ezt a tulajdonságukat speciális receptoroknak köszönhetik, ugyanis ezek által ismerik fel a makrofágok a kórokozók felületén található fehérjeszerkezetet. Ennek hála a makrofágok fel tudják venni és el tudják pusztítani a kórokozókat. Ezt nevezzük fagocitózisnak, azaz sejtfalásnak. Tehát a makrofágok az immunrendszer falósejtjei.

A makrofágok a csontvelőben fejlődnek ki, ahol az őssejtekből monociták keletkeznek. Utóbbiak a vérben keringő sejtek, melyek makrofágokká alakulhatnak át. Ezek élettartama 30-90 nap.

A kórokozók felszámolásán kívül a makrofágok az alábbi feladatokat látják el:

• A saját és az idegen sejtek felismerése
• Daganatos sejtek elpusztítása
• Segítik a gyorsabb sebgyógyulást
• A saját, már elhalt sejtek felszámolása
• A lizozim nevű enzim előállítása

Mi az autofágia?

Az autofágia a szervezet saját újrahasznosítási programja, ami a sérült sejteket és kórokozókat leépíti, majd az azokból képződő aminosavakat a sejt ismét fel tudja használni. A vírusok elpusztítása és a fertőzések leküzdése mellett az autófágia támogatja az immunvédelmet, véd a rákos megbetegedések kialakulásától, és megakadályozza a sejtek elhalását. Ez azt jelenti, hogy központi szerepe van az olyan betegségek megelőzésében, mint a diabétesz, a máj- vagy az autoimmunbetegségek és különböző fertőzések.

Mit mutat meg a fehérvérsejtszám?

A fehérvérsejtek esetében a normál tartomány 17 év feletti felnőtteknél 20-40 százalék közötti. Csecsemőknél és gyerekeknél ez az érték fertőzések következtében megemelkedik. Felnőttkorban szintén ilyen okból magasabb lehet egyes vírusfertőzésekben is, így mononucleosisban, de gyakrabban bakteriális fertőzésekben, mint többek között pneumococcus okozta pneumoniában, húgyúti infekcióban. Ezeken kívül nem fertőzés okozta gyulladásos kórképben is emelkedik a fehérvérsejtszám, így többek között a Crohn betegségben és colitis ulcerosában. Ugyancsak emelkedik hormonális zavarokban.  A leukémia egyes formáiban 100.000/ml fölé is emelkedhet. Ezt az állapotot limfocitózisnak nevezzük.

A fehérvérsejtek száma akkor szokott alacsonyabb lenni a normál értéknél (leukopenia), ha a csontvelőben gátolt a fehérvérsejtképzés, vagy sugárkezelés esetén. Okozhatja a fehérvérsejtszám csökkenését az immunrendszer betegsége is, mint például a HIV fertőzés vagy a szisztémás lupus eritematózus (SLE).

Annak érdekében, hogy kiderüljön a fehérvérsejtek értéke, teljes vérképre van szükség. Tüneteket nem igazán mutatnak az eltérések, azonban ha például egy csontvelőbetegség során elszaporodnak a kóros fehérvérsejtek a vérben, akkor az érintett állapota súlyosbodhat. Magas érték esetén továbbá csökkenhet a vér folyékonysága, ami vérellátási zavarokhoz vezethet.

Figyeljünk az immunrendszerünk védelmére!

A fehérvérsejteknek kiemelt szerepük van az immunrendszerünk védelme szempontjából, hiszen nagyban hozzájárulnak az egészségünk fenntartásához. Annak érdekében, hogy megelőzzünk számos betegséget, figyelnünk kell a kiegyensúlyozott táplálkozásra, a rendszeres testmozgásra, illetve számos táplálékkiegészítővel támogathatjuk a szervezetünket, és segíthetjük a vér egészséges állapotának a fenntartását. Az egészséges vérképzés támogatása érdekében mellőzzük a dohányzást, igyunk elegendő folyadékot, illetve fogyasszunk minél több olyan élelmiszert, ami serkenti ezt a folyamatot – például C-vitaminban, vasban és rézben gazdag ételeket, illetve folsavat.