Ismerd meg munkatársad! – Jakubovicsné dr. Szalai Éva

Emlékszik arra a pillanatra, amikor úgy döntött, hogy gyógyszerész lesz? Mondhatjuk, hogy véletlenül kerültem erre a pályára. Kicsi korom óta gyermekorvosnak készültem, de nem sikerült a felvételim az orvosira, úgyhogy végül egy évet dolgoztam gyógyszertárban, és az ott megszerzett élmények alapján döntöttem úgy, hogy gyógyszerész leszek. Nagyon megtetszett ez a szakma. Mit talál a legvonzóbbnak benne? A kihívásokat szeretem a legjobban ebben a hivatásban. Azt gondolom, hogy nagyon változatos a munkánk. Beosztott gyógyszerészként nagyon szerettem, hogy a gyógyszerészet szakmai oldalára kellett fókuszálnom. Vezetőként pedig már nem csak a  szakmai feladatokat kell ellátnom, hanem gazdasági és munkaszervezési kérdésekkel is foglalkozom. Szeretem, hogy mindig zajlik az élet, nem bírom, ha nem történik semmi. A legnagyobb sikerélményt – azt is mondhatjuk: az éltető erőt – számomra a pozitív visszajelzések jelentik a vásárlóktól. Ahogy a kolléganőknek is szoktam mondani: „ezért érdemes dolgozni”. Voltak gyógyszerészek a családban vagy a közvetlen környezetében, akiktől sokat tanulhatott a szakmáról? A családban nem volt gyógyszerész vagy egészségügyi dolgozó, viszont abban a gyógyszertárban, ahol egy évet töltöttem az egyetem előtt, több idős kolléganő is volt, akik a szárnyaik alá vettek, akikre felnézhettem. Sok mindent megmutattak nekem, sok feladatot kaptam tőlük, színesítették az ott töltött évet, sokat köszönhetek nekik. A lánya állatorvosnak tanul, a férje is az egészségügyben dolgozik gépészmérnökként, a fia pedig szintén egyetemre jár, hogy édesapja nyomdokaiba lépjen. Hogyan kapcsolódik ki a család? Főként a nyugalmat és a zöldet keressük. Szerencsére kertes házban lakunk. Jó kertészkedni, kint lenni a szabadban, kirándulni, gombászni, nyáron kajakozni. Ha lehetőségünk nyílik rá, utazunk. Én elsősorban a mediterrán országokat kedvelem: a hangulatukat, az ételeiket, a fűszereiket. Szeretek olvasni, filmet nézni és zenét hallgatni is.