Ezért vagyunk csikisek a tudomány szerint

A csiklandozás leginkább annak élvezetes, aki csinálja, nem pedig az szenvedő alanynak. Vannak emberek, akiknek a hónaljuk a legérzékenyebb testrészük, másoknak a talpuk vagy az oldaluk. Teljesen mindegy, hogy hol vagyunk csikisek, eleinte nevetünk, majd könyörgünk, hogy legyen vége. Ennek a jelenségnek pedig végre megvan a tudományos magyarázata: ezeken a testrészeken ugyanis rendkívül vékony a bőrünk, továbbá nagyon sok olyan idegvégződés található rajtuk, melyek a fizikai érzékelésért felelősek. Egyesek miért csikisebbek másoknál? Az élet ezen területén is különbözőek vagyunk, hiszen van, aki meg sem rezzen, ha megcsiklandozzák a talpát, más pedig majd megőrül. Ennek oka, hogy mindenkinél más mértékben fejlődtek ki az idegvégződések, továbbá a bőr vastagsága is nagyban befolyásolja, hiszen minél vékonyabb a bőrünk, annál érzékenyebb az adott terület. Saját magunkat nem tudjuk megcsikizni A legtöbb ember nem tudja magát úgy megcsiklandozni, hogy elnevesse magát – kivéve a skizofréniában szenvedők. Feltevődik a kérdés, hogy ez miért van így. A német pszichológus, Manfred Spitzer véleménye szerint ennek oka, hogy az ilyen esetekben pontosan tudjuk, hogy honnan jönnek a jelek, illetve hogy nem vagyunk veszélyben. Több vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a kisagy gátolja meg, hogy saját magunkat meg tudjuk csiklandozni, ugyanis felügyeli a mozdulatainkat, és kiszámolja, hogy mikor ér az ujjunk például a talpunkhoz, majd veszélytelennek minősíti azt, és semmibe veszi az ingert. Ha azonban egy idegen kéz csinálja ugyanezt, akkor csikizni fog.