Ezért akarjuk "megenni" a gyerekeinket

A válasz erre a kérdésre nagyon rövid: igen, normális! Sőt mit több, egészséges is.  A kisbabák „úgy vannak megtervezve”, hogy az emberek beléjük szeressenek. Hatalmas szemek, pici nózi, pufi arc és hurkás combok – nincs is ennél cukibb. Egyszerűen képtelenség ellenállni nekik, így teljesen érthető, hogy meg akarjuk őket zabálni. Ettől az érzéstől nem kell megijednünk, ugyanis ez az evolúció során kialakult viselkedési rendszer, a kötődés része, ami a pozitív érzelmeket és az egészséges kötődést jelzi, továbbá segít csökkenteni a stressz-szintünket. Rengeteg kutatás vizsgálta ezt a jelenséget, és mind arra az eredményre jutottak, hogy egyszerűen úgy vagyunk beprogramozva, hogy óvni és megenni akarunk mindent, ami olyan cuki, mint a kisbabák. Az etológus, Konrad Lorenz szerint az evolúció során a kerek arcot, a nagy szemeket, a magas homlokot és a kis állat a cukisággal társítottuk, természetesen nem tudatosan. Ez azonban még mindig nem ad arra magyarázatot, hogy miért akarunk megzabálni mindent, ami aranyos. Erre a kérdésre egy 2015-ös tanulmány talált választ. A két szakember, Oriana Aragon és Rebecca Dyer kutatása arra a megállapításra jutott, hogy a túl sok cukiság agresszív reakciót vált ki. Ez a fajta "cuki agresszió" akkor keletkezik, amikor a pozitív érzelmek bősége olyan emóciókat váltanak ki, melyeket általában negatív érzésekkel kapcsolunk össze. A kutatás során az aranyos babák láttán a résztvevők arról számoltak be, hogy legszívesebben megcsípték volna az arcocskájukat, vagy megették volna őket. „Ha valami olyat látunk, ami elviselhetetlenül édes, az ennyire erős pozitív reakciót vált ki. Ez az érzés annyira elsöprő, hogy olyan kijelentéseket teszünk, mint például az, hogy meg akarjuk őket zabálni” – nyilatkozta Oriana Aragon. Ezek az emóciók annyira intenzívek, hogy erőszakos impulzusként nyilvánulnak meg, ugyanis így engedjük ki a cukisággal okozott stresszt. A túl sok pozitív érzelem ugyanolyan stresszt jelenthet a szervezetünk számára, mint sok negatív. Annak érdekében, hogy visszaálljon az emocionális egyensúly, ki kell engednünk a feszültséget, méghozzá az ellentétes úton, azaz erőszakosan” – magyarázza Aragon. Egyszerűen az érzéseinkkel ellentétesen reagál a szervezetünk, ugyanis így tud helyreállni az egyensúly. Az agyunk így képes normalizálni a helyzetet. Ha ez nem történne meg, és továbbra sem tudnánk uralkodni magunkon, akkor a kisbabánkra sem tudnánk vigyázni. Tehát teljesen normális, ha meg szeretnénk enni a gyermekünket.