Az inzulinrezisztencia

Az ételekkel és italokkal elfogyasztott szénhidrát az emésztés és felszívódás során egyszerű cukorrá (glükózzá) alakul át, és körülbelül 2 órán belül a véráramba kerül. Szervezetünk a vér glükózszintjét folyamatosan bizonyos értékeken belül igyekszik tartani.

A hasnyálmirigy szerepe

A véráramból a sejtekbe a cukrok úgy jutnak be, hogy a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek béta (ß)-sejtjei egy inzulin nevű hormont termelnek. Ez az inzulin a sejtek felszínén található inzulinérzékelőhöz (receptorhoz) kötődve csatornákat nyit meg, amelyen keresztül a glükóz képes a sejtekbe vándorolni. A sejtek felszínén lévő receptorok sűrűsége nem folyamatos, alkalmazkodik az aktuális viszonyokhoz. Ha tartósan és gyakran bőséges a tápanyagbevitel, akkor ennek következtében folyamatosan rendelkezésre áll a vérben mind a glükóz, mind az inzulin. A sejtjeinknek azonban nincs szüksége ekkora mennyiségű energiára, különösen, ha a raktárak is telítve vannak. Védekezésképpen a sejtek lecsökkentik a felszínükön lévő receptorok számát, így nem kerül be a cukor a sejtekbe, mind az inzulin, mind a vércukor koncentrációja magas marad a vérben. Ezt nevezzük inzulinrezisztenciának. A vérben maradó magas cukorszint ellen a szervezetünk úgy védekezik, hogy tovább fokozza a hasnyálmirigy inzulintermelését (hyperinzulinizmus). Ennek hatására még kevesebb inzulinreceptor lesz a sejtek felszínén, még több cukor marad a vérben, és még több inzulin termelődik. Ez az öngerjesztő folyamat egészen addig tart, amíg a hasnyálmirigy ß-sejtjei teljesen kimerülnek, és megszűnik az inzulin termelése. Így alakul ki a kettes-típusú cukorbetegség.

A káros folyamat

Ha sok cukor kerül a vérbe, akkor megnövekszik a vér inzulinszintje, alacsony vércukorszint esetén pedig a máj által glikogénből szintetizált cukor állítja helyre a vércukorszintet. Így tartható fent az egészséges glükózkoncentráció a vérben. A vérben lévő cukor mennyisége függ az elfogyasztott táplálékok glikémiás indexétől, a glikémiás telítettségétől, és természetesen a mennyiségétől. A glikémiás index azt az értéket mutatja meg, hogy egy adott táplálék felszívódás után milyen mértékben emeli meg a vércukorszintet a glükózhoz viszonyítva. Minél magasabb ez az érték, annál magasabb vércukorszint-emelkedést okoz. A glikémiás telítettség pedig azt jelzi, hogy az adott táplálék elfogyasztása után mennyi ideig lesz tartós ez a vércukorszint-emelkedés. A gabona-, és tésztafélék, az édességek, és a burgonya egyaránt magas glikémiás indexszel rendelkeznek, míg a fehérjék (húsok, sajtok), a zöldségek és gyümölcsök, valamint a zsírok alacsonyabb vércukor- és inzulinszint-emelkedést váltanak ki.

Az inzulinrezisztenciának számos egészségre káros következménye lehet, többek között II-es típusú cukorbetegséghez, elhízáshoz, magas triglicerid-, és LDL („rossz”)-koleszterin-szinthez, alacsony HDL („jó”)-koleszterin-szinthez, végül érelmeszesedéshez és infarktushoz is vezethet.