Hajunk őszülését a hajszálakban lévő pigmentek számának csökkenése okozza, ezért pedig az úgynevezett melanociták – vagyis a melanint termelő sejtek – öregedéssel járó visszafejlődése a felelős.
A folyamat fokozatos, és mindenkit elér, arra pedig egyelőre nincsen tudományos bizonyíték, hogy bármi is a melanociták működésének hirtelen visszaesését tudná okozni. Az, hogy mikor kezdünk el őszülni, nagyrészt a genetikán múlik, azonban – a napsugarak, a stressz, az egészségtelen étkezés vagy a dohányzás által siettetett ráncosodáshoz hasonlóan – hajszínünk megtartásánál is sok múlik az életmódon. A melanociták élettartamán kívül a szakértők szerint más megközelítésből is foglalkozhatunk az őszüléssel, ez pedig a fejbőr vérellátása, amely stressz hatására jelentősen csökken. Egyes vélemények szerint befolyásolhatja a hajhagymák állapotát, és akár a hajszálak pigmentáltságát is, azonban az elmélet egyelőre nem bizonyított. Egyes betegségek viszont köztudottan és tudományosan is bizonyítottan okozhatnak őszülést. Ilyenek egyes autoimmun betegségek, illetve a vitamin- vagy vashiány, ezek esetén azonban a betegség okát megszüntetve általában megállítható a haj pigmentáltságának csökkenése.
Egy másik kiváltó ok lehet a stressz. Sokan számolnak be arról, hogy egy-egy ismerősük szinte egyik pillanatról a másikra vált őszhajúvá. Ezt pedig legtöbbször egy igen jelentős, rossz élményhez kötik. Szakértők szerint azonban, ha lehet is valami az ilyen esetekben, az valójában nem a hirtelen őszüléshez köthető, hanem a sokk és az érzelmi nyomás hatására érzékenyebbé vált hajhagymákhoz.
Egy nagyobb stresszhatás esetén ugyanis nem ritka, hogy erős hajhullás kezdődik el az érintett embernél, ekkor pedig nagyrészt a még pigmentált hajszálak fognak kihullani, arányaiban sokkal több őszhajszálat hagyva ezzel a fejbőrön.
