A rossz gyermekkor károsítja az időskori memóriát

A Norvégiában található Oslo Metropolitan University kutatása során, a tudósok több mint 24.000, 50 év feletti résztvevő kognitív funkcióit vetették rendszeres vizsgálat alá 11 éven keresztül. A kétévente elvégzett tesztek és felmérések a résztvevők verbális memóriáját és a folyékony, gördülékeny önkifejezési képesség állapotát vizsgálták. Az eredmények mélyebb megértéséhez a kutatócsoport a résztvevők gyermekkorát és annak gazdasági hátterét leíró adatokat is elemzett. Az egyes résztvevők gyermekkori jólétének szintjét olyan szempontok segítségével határozták meg, mint annak a háztartásnak a felszereltsége és berendezése, ahol 10 éves korukban éltek, a szülők foglalkozása, vagy a mindennapi kényelemhez szükséges közszolgáltatások és berendezések megléte. A publikált tanulmány eredményeiben a kutatócsoport megállapította, hogy az 50 év feletti résztvevők között látható és észlelhető különbség a mentális és szellemi képességekben attól függően, hogy jólétben töltötték-e gyermeki éveiket vagy nélkülözniük kellett. A felmérések során legszegényebb és leggazdagabb környezetben felnőtt alanyok szellemi képességei között jelentős eltérések mutatkoztak: utóbbiak átlagosan 1,27 szóval többet tudtak felidézni egy 10 szót tartalmazó, felolvasott listáról, és átlagosan 5-tel több állatot tudtak megnevezni egy perc leforgása alatt. Persze minderre mondhatnánk azt is, hogy a gazdag otthonban felnőtt gyermekekből képzettebb és egészségesebb felnőttek is váltak, azonban a kutatók ezt nem feltétlen találták igaznak. Ugyanis az eredményekből az derült ki, hogy a magas végzettség vagy a jó munkahely és a vele járó magasabb fizetés a rossz körülmények között felnövők idősebb kori kognitív képességeit csak egyes részeiben fejlesztették, egészében azonban nem javították érdemben. A tanulmány szerzői konklúziójukban azt állítják, a felnőtt, illetve az idősödő agyra háromféleképpen hathat a gyermekkori szegénység, ezek pedig nem zárják ki egymást kölcsönösen. Az egyik a késleltetés jelensége, amely azt jelenti, hogy mivel a gazdagabb háztartásban felnövő gyermekeket több stimuláció érhette gyermekkorukban, a későbbi agyi fejlődésük is erősebbé válik. Marja Aartsen, a tanulmányt vezető kutató, így fogalmazott: „Az agy felépítése és szerkezete stimuláció hatására válik egyre összetettebbé, ha pedig a rendszer komplexebb, akkor a neuronok közötti kapcsolatok száma is sokkal nagyobb. Ez jól jön, amikor idős korban fogyatkozni kezd a számuk.” A másik, már korábbi tanulmányok során is sokszor említett elmélet az útvonal-modell, amely azt feltételezi, hogy a jólétben felnőtt gyermekek eleve a jólét útján vannak a nívós egyetemek, a stimuláló környezet és széleskörű lehetőségek által. A harmadik pedig a kumulatív elmélet, amely szerint a szegénységben élő fiatalokat gyermekkorukban érő negatív hatások és élmények az élet során összeadódnak, és nehezebbé teszik számukra a tanulmányi előrelépést, ezzel pedig az agy gyorsabb leépüléséhez vezetnek. Az Oslo University tanulmányának eredményeiből úgy látszik, hogy a végső eredményhez valószínűleg a három jelenség mindegyike hozzájárul, hatásuk kombinálódik. Az időskori memóriazavarokat és mentális leépülést pedig nem egy, a korral megjelenő általános problémaként kell kezelni, hanem egy életen át tartó folyamat végeredményeként.