Rángó karok, horkantás, obszcén kifejezések üvöltése – a Tourette-szindrómában szenvedők életminőségén rengeteget rontanak ezek a tikkek, melyek rohamszerűen jelennek meg, és a betegek képtelenek rajtuk uralkodni. A betegségnek különböző súlyossági fokokozatai vannak:
- Enyhe: A tikkek nincsenek befolyással az iskolai vagy munkahelyi viselkedésre. A kívülállók nem igen veszik észre, hogy beteg az illető. Nem romlik az életminőség.
- Mérsékelt: Ennél a súlyossági foknál már a kívülállók is észreveszik a tikkeket. A pácienseknek nehézséget okoz a tikkelés bizonyos feladatok elvégzésénél.
- Súlyos: A tikkek már annyira látványosak, hogy zavarják a szociális kapcsolatokat, és csökkentik a teljesítőképességet. Az érintettek rettentő mód szenvednek a betegségtől.
Tünetek
A Tourette-szindróma különböző tüneteit hívjuk tikkeknek, melyek akaratlan mozgásokban (motoros) és hangadásokban (vokális) nyilvánulnak meg. A „tic” egyébként egy francia eredetű szó, jelentése: arcrángás.
Motoros tikkek
Ezek közé olyan mozgásokat sorolunk, mint például a kacsintás, a vállvonogatás, a fejrázás vagy a grimaszolás. Összetettebb tikkek lehetnek az emberek vagy tárgyak megérintése és a végtagok rángása. Egyes betegek magukban tesznek kárt: megütik a fejüket, esetleg megcsípik vagy megszúrják magukat.
Vokális tikk
A legalapvetőbb vokális tikkek közé tartozik a köhögés, a visítás, a morgás és a szaglászás. A komplex tikkek közé tartoznak különböző szavak vagy mondatok önkéntelen kimondása. Ezeknek semmilyen közük nincs az adott szituációhoz, és akár obszcén kifejezések is lehetnek.
A tikkek betegről betegre nagyon eltérőek és egyediek. Léteznek olyan esetek, amikor az érintettek például egymástól vesznek át tikkeket. Utóbbiak alvás közben sem tűnnek el, mindössze sokkal enyhébben jelennek meg. A legtöbb esetben a betegek reggel már nem is emlékeznek az éjszakai tikkelésre.
Változó kórkép
Az érintettek többségénél már gyerekkorban megjelennek az első tünetek, melyek akkor még motorosak, a vokális tikkek csak később jelennek meg. Míg egyesek csak elvétve tikkelnek, addig mások úgy érzik, hogy a tikkek folyamatosak.
Egyes betegek egy bizonyos ideig képesek elnyomni a tikkeket, melyek később viszont annál intenzívebben jelennek meg. Mások egyáltalán nem tudják szabályozni ezeket, rohamszerűen előtörnek, néha mindennap, néha csak ritkábban. Az olyan érzelmek, mint az öröm, a félelem, a düh és a stressz is felerősíthetik a tikkeket, míg a koncentrálás gyengíti azokat.
További zavarok
A legtöbb Tourette-szindrómás betegnél más zavarok is fellépnek. Ezek az alábbiak lehetnek:
- Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar
- Alvászavar
- Depresszió
- Szorongás
- Szociális fóbia
Kialakulásának okai
A betegség pontos kiváltó okaira még nem jöttek rá az orvosok, de úgy vélik, hogy genetikai eredőkre vezethetők vissza. Az olyan gyerek, akinek valamelyik szülője ebben a betegségben szenved, akár százszor nagyobb eséllyel lesz szintén beteg. Ahhoz, hogy valóban kialakuljon ez a betegség, további kiváltó okokra van szükség. Ezek közé tartozik például a terhesség alatti dohányzás, a pszichoszociális stressz, a koraszülés és a szülés közbeni oxigénhiány.
A betegség megjelenését továbbá az agyi anyagcserében bekövetkező zavarra vezetik vissza. A legtöbb kutatás középpontjában a dopamin nevű vegyület áll, ami az agyban az információk továbbításában játszik nagy szerepet. Ezen anyag receptorainak a száma sokkal magasabb a Tourette-szindrómában szenvedőknél, mint az egészséges embereknél. A pontos okok kiderítésére azonban még további kutatásokra van szükség.
