Miért nem jó, ha hidegben nem mozdulunk ki?

A tudomány ezt a furcsa jelenséget kabinláznak nevezi. Az orvosok számára ez nem egy diagnosztizálható rendellenesség, hanem számos, egymást átfedő pszichológiai tünet együttese, melyek hatással lehetnek a viselkedésünkre, a lelkiállapotunkra és a közérzetünkre. Ezeknek a panaszoknak azonban hosszabb ideig kell jelen lenniük, hogy komoly egészségügyi problémákhoz vezessenek. A kabinlázról még nem igen készült átfogó kutatás, de egy 1984-es tanulmány során arra derült fény, hogy minden ember mást ért alatta. Leggyakrabban az unalom, a szorongás, az ingerlékenység és a nyugtalanság kombinációjaként tartják számon. Még az olyan személyeknél is megjelentek ezek a tünetek, akik lakóhelyük éghajlata miatt a téli hónapokban hozzászokhattak volna a bezártsághoz és az ezzel járó stresszhez. Mint ahogy több tünet is jellemzi ezt a jelenséget, úgy mindenkinél más reakciót vált ki a kabinláz. Azonban a legtöbben szabadulni akarnak a négy fal közül, még akkor is, ha épp hóvihar tombol kint. Ezt azzal magyarázzák, hogy mivel az ember nem tudja legyőzni a természetet, megpróbál legalább abból a szituációból menekülni, ami frusztrálja, idegesíti. Az ilyen stresszhelyzetekben a megszokottnál több kortizol termelődik a szervezetünkben, ami magas vérnyomáshoz, gyengülő immunrendszerhez, továbbá memória- és tanulási zavarokhoz vezethet. Több kutatás szerint télen már alapból magasabb a kortizolszintünk, amin akár egy kisebb forgalmi dugó tovább ronthat. Tehát a kabinláz rengeteg olyan helyzetben előfordulhat, amikor el vagyunk szigetelve a világ elől. A lényeg, hogy ha tudjuk, hogy mivel állunk szemben, akkor tenni is tudunk ellene. Nem hiába születik a legtöbb gyermek 9 hónappal a téli időszak után.