A mandulakő – az epe- és a fogkőhöz hasonlóan – a szervezetünkben végbemenő kalcifikációs folyamatok miatt jöhet létre.
A mandulák felülete nem sima, hanem apróbb árkok találhatóak rajtuk. Ezekben a kis résekben összegyűlhetnek és megkeményedhetnek az elhalt sejtek és baktériumok maradványai, vagy éppen a fel nem használt váladék. Mivel a mandulák a szervezet kórokozók elleni védelmében fontos szerepet játszanak, környékükön könnyen felgyülemlenek a mikrobák, emellett az elhelyezkedésénél fogva a nyálunkkal, apró ételmaradékokkal, valamint váladékkal is közvetlen kapcsolatban vannak.
A mandulakövek a mandulákon kívül a torok hátsó részén vagy a szájpadláson is megjelenhetnek. A mandulakövek nevükkel ellentétben általában nem kemények, inkább gumiszerűek. A méretük rendkívül változatos lehet, néhány millimétertől egészen 1-2 centiméter átmérőjűvé is megnőhetnek.
Tünete
Általában az emberek észre sem veszik, hogy mandulakő fejlődött ki a szájukban, hiszen az esetek nagy részében tünetmentes. A nagyobb kövek azonban nyelési nehézségeket, torokfájdalmat, esetleg fülfájást okozhatnak, ami pedig rossz hatással van az alvási ciklusra is. Szintén jellegzetes kísérő tünet lehet az állandó, igen kellemetlen lehelet, melyen nem segít a fogmosás, rágógumizás sem.
Tünete lehet a mandulaköveknek a tartós fémes íz is a szájban, illetve az állandósult idegentest érzés. Bár a kisebb köveket akár otthon, manuálisan, például egy fültisztító pálcika segítségével is el lehet távolítani, visszatérő probléma esetén, illetve az esetleges komplikációk és fertőzések elkerülése érdekében érdemes orvoshoz fordulni vele. Visszatérő probléma esetén elképzelhető a mandulák felszínének lézeres simítása, illetve indokolt esetekben az orvos javasolhatja a mandulák eltávolítását is.
