Miért haragszunk, azaz mik a harag fajtái?
Wendy Grant amerikai pszichológus szerint a haragot kategóriákba sorolhatjuk és indokait megismerve könnyebben szembeszállhatunk vele. Öt féle típust különböztetett meg: életösztönünk szolgálatában álló harag, indokolt harag, elfojtott harag, öncélú harag, állandósult harag. Életösztönünk szolgálatában álló harag: melyet magunk fizikai épsége, vagy szeretteink, esetleg vagyonunk ellen elkövetett sérelmek, ösztönösen váltanak ki. Ha megtámad bennünket valaki és az ijedtség helyett képesek vagyunk kiállni és megvédeni magunkat. Az emiatt érzett harag, olyan adrenalin lökettel látja el szervezetünket, hogy képesek vagyunk visszaütni, megvédeni magunkat. Ezt a típusát a haragnak érdemes lehet kiengedni, mert valójában hasznos is lehet számunkra.
Indokolt harag: mely az igazságtalanság, a gyámoltalanok ellen elkövetett bűnök és a felháborító tények által váltódik ki bennünk. Ez harag típus a jogok védelmét és a bajtársiasságot váltja ki belőlünk, így érdemes ezt az érzést is útjára engednünk bizonyos esetekben.
Öncélú harag: Az elnyomás, az elhanyagoltság váltja ki ezt a mardosó érzést melyet elfojtott haragnak nevezünk. A cél, hogy ezekben az esetekben meg tudjuk rgadni a gyeplőt és kézben tudjuk tartani a helyzetünket, így haragunkat is és nem hagyjuk, hogy kiszolgáltatottá váljunk. Ezzel valójában ezt a haragtípust kezelni is tudjuk. Az öncélú haragnak nincs semmilyen jó következménye, csak energiát emészt fel.
Elfojtott harag: Neveltetésünk során megtanuljuk, hogy haragudni nem illendő dolog, hangosan kifejezésre juttatni véleményünket nem minden esetben lehetséges. Megtanuljuk elnyomni a haragot, de a harag valódi okát vagy annak kezelését sok esetben nem ismerjük. Később rájövünk, hogy folyamatosan tűrni nem lehet és egyszer bizony betelik az a bizonyos pohár. Elnyomni a negatív érzéseket rövid távon könnyebb út, de hosszú távon nem érdemes, mert dührohamokhoz vezet. Ezekkel a dühkitörésekkel viszont nem kezeljük, hanem tovább gerjesztjük az elfojtott haragot.
Állandósult harag: pedig az az állapot, amikor haragunk mindennapossá válik és úgy tűnik kívülről, mintha minden indulatokat váltana ki belőlünk. Ilyen amikor valaki “szúróssá válik” és örökösen, csak dühöng. Ez a haragnak az a típusa, mely olyan depresszióba taszít, hogy nem látjuk a harag valódi okát és a hibát mindenki másban keressük, önmagunk előtt.
Hogyan kezeljük jól a haragunkat?
Először is tanuljunk meg lehiggadni. Valójában, már kisgyermekkorban szerencsés megtanulni, hogy a harag nem csak nem illendő, de önmagunkra káros magatartás. Egy körültekintő szülőnek meg kell tanítania gyermekét, hogy kezelni tudja dühét és elengedni, nem magában tartani és érlelni, szítani azt. Tartsunk önvizsgálatot: kérdezzük meg magunktól, miért dühödtem fel? Valóban megéri dühbe gurulnom? Második lépésként próbáljunk nézőpontot váltani és külső szemlélőként tekinteni a helyzetre mely feldühített. Következőként gondoljuk át alaposan, hogy hogyan fogjuk kezelni a helyzetet, akár tollat is ragadhatunk és leírhatjuk, hogy milyen megoldási lehetőségek kínálkoznak problémánkra. Tanuljuk meg mérlegelni, hogy érdemes-e a dühítő helyzettel foglalkoznunk, vagy azzal, hogy túllépünk a problémán jobbat teszünk-e magunknak. Végül próbáljunk meg pozitívan hozzáállni ahhoz a személyhez, vagy történéshez ami bosszúságot okozott. Gondoljunk arra, hogy esetleg nem szándékosan követtek el ellenünk valamit, hogy a másik agresszív viselkedése nem ellünk irányult.
2017. október 20.
