2020. december 16.
Ismerd meg munkatársadat! – Dr. Zala Ildikó, a soproni Hajnal Gyógyszertár vezetője

Miért lett gyógyszerész?
Világéletemben vonzódtam az egészségügyi pályához – az őseimnek a génjei is megmutatkoznak ebben –, már egészen kicsi koromban a nagymamámat meg az idős barátnőit „gyógyítottam”. Amikor az édesanyám gyógyszertárba vitt, megfogtak az illatok. Emlékszem, egyszer majdnem magamra rántottam egy patikai táraasztalt, annyira érdekelt, hogy mi van ott fönt, ahová még nem értem el, amit még nem láthattam.
Említette az ősei génjét…
Több orvos-gyógyszerész is volt a családban, a legtöbbet gyógyszerész dédapámról hallottam. Sajnos nem ismertem őt, de fotókon láttam, illetve a nagymamám sokat mesélt róla. Mindannyiunkban meg van határozva a születésünktől fogva, hogy mi a küldetésünk, mi az életfeladatunk. A nők között sok hozzám hasonlót találni: szeretünk segíteni a beteg embereknek.
Milyen csapattal dolgozik együtt?
Nagyon szerencsésnek tartom magamat: jó a csapatunk a patikában. Speciális helyzetben vagyunk itt, a város szélén: Bánfalva régebben különálló falu volt, ide mindig ugyanazok a betegek járnak. Családtagnak tekintenek minket, és megosztják velünk a napi életérzéseiket, tanácsot kérnek. Az egyikük a múltkor azt mesélte nekem, hogy még a hurkasütést is itt tanulta meg, az egyik kolléganőtől. Természetesen nem csak a hurkáról, hanem a gyógyszerekről is nagyon precízen beszél mindegyik kolléganő, nem csak kiadják őket. Sokan azt gondolják, hogy ez természetes, pedig nem feltétlenül az, hiába szükségszerű. Nem csak a rendelkezésünkre álló időn múlik ez, hanem azon is, hogy kinek milyen a hozzáállása a munkához, a betegekhez. A kollégáimmal a betegek érdekeit tartjuk szem előtt, és a szívünkön viseljük, hogy minden betérő választ kapjon a felmerülő kérdéseire.
Mi jelent kihívást a pandémia idején?
Sok idős betegünk van, akik rosszul látnak, rosszul hallanak, nehezen közlekednek. Kihívás maszkon keresztül – arcmimika és szájról olvasás híján – úgy elmondani nekik a gyógyszereikre vonatkozó utasításokat, hogy azt biztonsággal megértsék és jól elsajátítsák. Mi sem halljuk mindig jól, hogy ők mit kérdeznek/mondanak. Türelmünket megőrizve, emberekkel foglalkozni napi nyolc órában nem könnyű dolog.
Hogyan töltekezik munka után?
Világéletemben szerettem sportolni. Ha épp nem kell csomagokat cipelnem, leteszem az autót, és gyalog jövök a patikába. Sok mindenkivel találkozom az erdei túráim során a nordic-walking botjaimmal, vagy éppen két keréken. Ha valaki azt látja, hogy a gyógyszerész is mozog, kirándul, akkor a jó példával az egészségnevelést szolgáljuk. Talán nem mutattam rossz példát a gyerekeimnek sem, mert mindketten fehér köpenyesek: lányunk gyógyszerészként dolgozik – jelenleg elsőszülött unokánkkal otthon van –, fiunk pedig az édesapja nyomdokain járva a fogorvoslást választotta élethivatásul. Jó sportolók, fiunk sikeresen megcsinálta a „vasember” próbát.