Így kerültem a tára mögé

Idehaza 2003 óta minden júniusban megünnepeljük az Országos Patikanapot. Az esemény idén sem maradhat el, de a COVID-19 járvány miatt rendhagyó módon sajnos csak szeptemberben kerülhet rá sor. Mi viszont mindenképp szeretnénk felköszönteni a gyógyszertári dolgozókat. Erre hangolódunk most kollégáink személyes (siker)történeteivel. Három munkatársunk mesél nekünk szakmai életútjáról, arról, hogyan és miért is választotta ezt az izgalmas pályát, és milyen szépségeket talál a tára mögött a mindennapokban. Kreislerné dr. Grósz Zsuzsanna, gyógyszerész BENU Gyógyszertár Debrecen Pláza „Bár eredetileg zenei pályára készültem, és 14 évesen fel is vettek a Zeneakadémiára a különleges képességű tanulók osztályába, már akkoriban felfigyeltem arra, hogy orvos nagybátyámat mennyire szeretik a betegei – a közelebbi ismerősöket otthon is fogadta. A szüleim nem támogatták a zenei tanulmányokat, így érettségi után úgy gondoltam, megpróbálom az orvosi egyetemet. Nem vettek fel, ezért az akkor épülő új kisvárdai kórház belgyógyászatán helyezkedtem el orvosírnokként, ezt követően pedig egy helyi gyógyszertárba kerültem. A nyíregyházi asszisztensképző elvégzését követően Budapesten végeztem a gyógyszerész karon, másoddiplomát pedig marketingből szereztem. A privatizációt a Biogal-TEVA Gyógyszergyárban éltem át, ahol 8 évet töltöttem – 4 évet a termelésen, 4 évet pedig a marketingen. Ezt követően kerültem vissza a patikai munkába, amire mindig is vágytam, hisz igazán a szívemhez nőtt. Régi családtag vagyok a BENU-nál, több mint egy évtizede dolgozunk együtt. Társként kezeljük egymást. Annak köszönhetően pedig, hogy lekerültek a vállunkról a pénzügyi tennivalók, a szakmai dolgokra tudjuk helyezni a hangsúlyt: a gyógyszerészetre, a betegekkel való foglalkozásra, a rendelésre, a magisztrális gyógyszerkészítésre, a laborálásra. A kollégáimmal tulajdonképpen a gyógyszertárba járunk „haza”. Számíthatunk egymásra, segítünk egymásnak, a munkahelyen kívül is találkozunk. Ez nem mindennapi dolog, nagyon jó érzés. Ahogy az is, amikor például az egyik visszajáró betegünk azt nyilatkozza az egyik debreceni rádióban, hogy bár a Nagyerdőn lakik, kizárólag a Pláza Patikába jár vásárolni – a város másik végére. Azt gondolom, hogy gyógyszerészként elsősorban embernek kell lennünk – egymással és a betegekkel is." L. Kovács Judit, asszisztens BENU Gyógyszertár Budapest Csillag „A legtöbb időt a betegekkel töltöm – több mint 50 éve. Nagy szeretettel segítek nekik, jól esik, amikor az utcáról is beintegetnek, hogy „nagyon jó volt a gyógyszer, amit adott”. Szerettem volna gyógyszerész lenni, de nem vettek fel az egyetemre, emiatt az az akkor elmélettel és gyakorlattal együtt két éves asszisztens iskolát végeztem el, ahol nagyon jó tanáraim voltak. Később, a soproni szakasszisztensi iskolában még többet tanultam a szakmáról. Első két vezetőm gyógyszerész családból származott, nekik is sokat köszönhetek, kétszer 10-12 évet dolgoztam mellettük. Nagyon értették a szakmát, és át tudták adni gyakorlatban, hogy mi a fontos. Jó vezetők voltak. „Elvágólag mindennek rendben kell lenni” – így mondta az egyikük – „Aki nem talál a patikában munkát, az ne is menjen patikába”. És ez igaz is. 24 éve dolgozom a Csillag Gyógyszertárban. Amióta BENU lettünk, nincs tele minden plakáttal, szórólappal, aminek kifejezetten örülök. A polcok elhelyezése is logikus, nagyon rendben van.” Losóné Huszin Alexandra, asszisztens BENU Gyógyszertár Budapest Shopmark „Mindig is az egészségügyben szerettem volna dolgozni, már kislány korom óta. Vonzott minden, ami kórházzal, patikával van összefüggésben. Érettségi után határoztam úgy, hogy ez lesz a hivatásom, és nagyon jól döntöttem. A gyakorlat óta, kilenc éve, 19 éves koromtól vagyok itt, a Budapest Shopmark patikában. Nagyon hálás vagyok a főnökömnek, Magdinak, hogy felkarolt és mindig mindent megbeszélhettem vele. Szabit és Csabit sem fogom elfelejteni – ők ma már patikavezetőként dolgoznak –, mindent tőlük tanultam meg, a laborban és a tára mögött is. Kifejezetten sokat köszönhetek Rita kolléganőmnek. 5 éve állok a mellette levő tárában, rengeteg dolgot tanított nekem, ahogy a többi kolléganőm is, akikkel sok éve együtt dolgozunk. Azt hiszem, joggal mondhatom, hogy szuper a kollektívánk. Az is melegséggel tölt el, amikor rendszeresen visszajáró betegek jönnek, és a „kislányt” keresik – ez lennék én. Ilyenkor úgy érzem, tényleg jó helyen vagyok, és egy remek szakmát választottam."