Az elmúlt negyed évszázad legsikeresebb eredményével a puttonyban érkezett haza a magyar küldöttség a nyáron lezajlott ötkarikás játékoknak otthont adó Tokióból, tette mindezt egy olyan olimpián, melyet az elmúlt másfél év minden egyes napján bizonytalanság lengett körül.
Laikusként még csak elképzelni is nehéz, mennyi megfeszített munka, mennyi lemondás és mennyi kompromisszum áll egy-egy profi sportolói pályafutás mögött. Így pedig azt is lehetetlen megbecsülni, mekkora megtiszteltetést jelent egy olimpiai kvóta, a lehetőség, hogy a világ legnagyobb presztízsű sporteseményén valaki a hazájáért és a több évtizedes munkája megkoronázásáért szálljon harcba.
A nemrégiben megrendezett, rendhagyó módon ötévesre nyúlt olimpiai ciklust lezáró ötkarikás játékokon 173 magyar sportoló húzta magára a címeres mezt, és az elmúlt 25 év legsikeresebb eredményével tért haza. Hat káprázatos aranyérem mellé hét ezüst és hét bronz medalion került a magyar dicsőségfalra, velük együtt pedig megannyi emlékezetes pillanat. Időrendben haladva az olimpia második játéknapján rögtön történelmet írt a kardvívó Szilágyi Áron, aki sorozatban harmadszor lett olimpiai bajnok. De rekordot döntött Kozák Danuta is, amikor Csipes Tamarával, Kárász Annával és Bodonyi Dórával közösen elsőként lapátolta be a célba a kajakot a női mezőny K-4 500 méteres versenyszámában, mely diadallal minden idők legeredményesebb női magyar olimpikonja lett. A mindössze 21 éves Milák Kristóf 200 méteres pillangóúszásban oktatta a mezőnyt, miközben ugyanezen a távon Tótka Sándor is a leggyorsabbnak bizonyult – csak ő kajakban ülve. Akárcsak Kopasz Bálint, aki a leghosszabb olimpiai versenyszámban, K-1 1000 méteren nem talált legyőzőre. A legérzelemdúsabb győzelem mégis mind közül talán Lőrincz Tamásé volt, aki a 77 kg-os súlycsoportban káprázatos pályafutását koronázta és zárta le egy olimpiai aranyéremmel.
De semmivel sem érdemelnek kisebb tiszteletet ezüstérmeseink: egy tenger nélküli országot képviselve az olimpiai dobogó második fokáig vitorlázó Berecz Zsombor, a Kopasz Bálint mögött K-1 1000 méteren célba érkező Varga Ádám, az örök vidám párbajtőröző Siklósi Gergő, a testvére után szintén a döntőig jutó Lőrincz Viktor, a 10 km-es hosszútávúszás balatoni cápája, Rasovszky Kristóf, valamint az érmek tekintetében duplázó Csipes Tamara és Milák Kristóf.
Együtt sírtunk a boldog bronzérmesekkel is. Például a magyar női vízilabdázás első olimpiai medálját szerző pólócsapattal, majd másnap a klasszisait búcsúztató férfiakkal is. De örömkönnyek hulltak Kovács Saroltáért, akinek néhány hónappal korábban egészségügyi okokból az egész profi pályafutása pengeélen táncolt. Együtt szurkoltuk fel a férfi kardcsapatot és a Kozák-Bodonyi kettőst is a dobogó harmadik fokára. Egy ország kapta fel a fejét, amikor az ötkarikás játékokon debütáló karate sportág 75 kg-os súlycsoportjában egy magyar fiú, a végtelenül szimpatikus Hárspataki Gábor nyakába akasztották a bronzérmet, és megható volt látni, ahogy a judos Tóth Krisztián úgy örül a harmadik helynek, mintha a legfényesebb érmet szerezte volna meg. De ez így is van jól!
Hiszen az érem színétől függetlenül ők mindannyian hősök. A mi hőseink! Gratulálunk nekik, és köszönjük az élményeket!
