Akkor is telefonozunk, amikor épp nem

A ’Tedd már le a telefont!’ felszólítást szinte mindenki megkaphatta már az elmúlt pár évben. Természetes, hogy nehezen válunk meg tőle, hiszen ma már nem csak a Snake által nyújtott izgalmakba merülhetünk el, hanem egyszerre e-mailezhetünk, csetelhetünk, játszhatunk, fényképezhetünk és olvashatjuk a híreket, ha épp ahhoz van kedvünk. Mindezt akár egy családi ebéd, egy mozizás vagy egy nyaralás közepette, hiszen kezünkben van a mindent tudó eszköz. Nem csoda, hogy életünk és mindennapi élményeink szerves részévé váltak az okostelefonok és szinte minden, rajtuk végezhető tevékenység. A Harvard Egyetem kutatói kísérlet során keresték arra keresték a választ, vajon telefonunk akkor is befolyásol-e bennünket, ha egyszerűen csak a közelünkben van. A 800 embert magába foglaló kísérlet során a résztvevők kognitív kapacitását vizsgálták különféle feladatok segítségével.  A matematikai, logikai és problémamegoldó képességekre fókuszáló tesztsorozat elkezdése előtt a résztvevőket három csoportba sorolva megkérték, hogy telefonjaikat némítsák le teljesen, majd különböző helyekre tegyék. Az egyik csoport az asztalra helyezte lefordított képernyővel, a másik zsebébe vagy táskájába tette, a harmadik kísérleti csoport tagjainak pedig egy másik szobában kellett hagyniuk telefonjaikat. Az eredmények egyértelmű összefüggéseket mutattak a telefon közelsége és az emberek kognitív teljesítőképessége között: a legjobb teszteket a telefonjaikat másik szobában hagyók írták, őket a telefonokat táskájukba helyezők követték. A legalacsonyabb pontszámot azok produkálták, akiknek telefonja az asztalon volt. A kognitív kapacitásnak hatalmas szerepe van a tanulás, az érvelés és a kreatív gondolkodás terén. A kísérlet kimutatta, hogy egy ilyen jelentéktelennek tűnő dolog is, mint okostelefonunk közelsége, igen nagymértékben képes befolyásolni kognitív kapacitásunk kihasználtságát, problémamegoldó és gondolkodási képességeinket. Gondoljunk csak bele, hány millió embert érinthet napi szinten például munkavégzésük vagy iskolai tanulmányaik alatt a közelben hagyott okostelefon! A kísérlet után a kutatók a gravitációs erőhöz hasonlították az okostelefonok szerepét, mondván: az folyamatosan húzza maga felé figyelmünket. Emlékszünk, mikor legutóbb úgy éreztük, telefonunk mintha vibrálna zsebünkben? Pedig valójában nem történt vele semmi. Ez is egy tipikus példája gondolataink folyamatos elvonásának. De mikor egy családi ebéd vagy munka közben hősiesen ellenállunk a kísértésnek, hogy telefonunk után nyúljunk, az igazából csak még komolyabb teljesítményt igényel agyunktól, mintha pusztán megnéznénk a képernyőt. Ezzel pedig még nagyobb mértékben csökken kognitív kapacitásunk.