A tályog kezelése
A tályog egy gennyel telt üreg a szövetben, ami fertőzés szövődményének tekinthető. Kezelését minél előbb ajánlott megkezdeni, hogy a további súlyosabb következmények kialakulást megelőzzük.
Mi a tályog?
A tályogokat – melyek gennyel megtelt újonnan képződött üregek a szövetekben – a legtöbb esetben baktériumok okozzák. Ezek a bacilusok elszaporodnak a szervezetünkben, az immunrendszerünk védekezni kezd úgy, hogy a gyulladást lokalizálja és elhatárolja annak tovaterjedését, és így alakulnak ki a tályogok. A tályogok a testünk bármelyik részén keletkezhetnek, legyen szó az ínyről, a nyakról, az orról vagy olyan belső szervekről, mint a vese, a belek és a máj. A legtöbb esetben azonban a bőr alatt, méghozzá a szőrrel borított területeken képződnek. Amennyiben a szőrtüszőknél keletkeznek, akkor furunkulusról beszélünk, több szőrtüsző mélybe terjedő gyulladását pedig karbunkulusnak hívjuk. A felületes tályogok helye gyakran meleg, vörös és duzzadt, továbbá érintésre vagy nyomásra fájdalmas. A tályogot gyakran kíséri láz és rossz közérzet is.
Tályog – Kezelési módok
Alapesetben az immunrendszerünk sikeresen eltávolítja az elhalt szöveteket és kórokozókat, azonban egy tályogot a szervezet már nem tud szövődmény nélkül leküzdeni, ezért azt meg kell nyitni, hogy a genny távozhasson.
Tályog műtét
Műtét során a tályogot megnyitják, és annak teljes tartalmát megpróbálják eltávolítani. Amennyiben az összes genny nem távolítható el, illetve számítani kell további képződésére is, akkor a tályogüregbe drént kell bevezetni, amin a váladék folyamatosan távozni tud.
Egyes tályogoknál teljesen elegendő azok felszúrása, ide tartoznak például a bőr felületén keletkezők. A nagyobb méretű vagy mélyen fekvő tályogok esetén azonban ez a módszer nem alkalmazható, hiszen genny maradhat benn.
Antibiotikumok
Az antibiotikumok segítik a szervezetünket a bakteriális fertőzések leküzdésében. A szükséges hatóanyag nagyban függ a kórokozó típusától, amire a tályog elhelyezkedése, illetve a genny színe és szaga utalhat. Ezek ismeretében nagyjából ki lehet következtetni a kórokozó típusát. Teljes bizonyosságot azonban csak egy speciális vizsgálat tud adni, amely során a tályogból nyert gennyből bakteriológiai vizsgálat történik, és a kimutatott baktérium antibiotikum érzékenységét is vizsgálják. A vizsgálati eredmény megérkezése előtt azonban indokolt esetben tapasztalati alapon el kell kezdeni a kezelést a valószínűsíthető érzékenység alapján, amit azután, ha szükséges, módosítani lehet a vizsgálati eredmény fényében. A leggyakrabban alkalmazott antibiotikumok a clindamycin, a penicillin származékok, a cefalosporinok, a doxicyclin és a vancomycin. Néha nem baktérium okozza a tályogot, hanem paraziták, például amőbák. Ilyen esetekben más készítményeket alkalmaznak az orvosok, például metronidazolt vagy paromomycint.
Mi magunk soha NE nyissuk meg!
A tályog kezelését mindig bízzuk szakemberre, hiszen nagy annak a veszélye, hogy megsértjük a szövetet, aminek következtében tovább terjed a fertőzés. Tehát soha ne nyissuk meg a tályogot, hanem azonnal kérjünk orvosi segítséget, hiszen minél később kapunk megfelelő kezelést, annál súlyosabb lesz a probléma.
