A szamárköhögésről

A szamárköhögés, másnéven pertussis, hosszan tartó légúti betegség, amit rohamszerű köhögés, levegővételi nehezítettség jellemez. Napjainkban a védőoltásoknak köszönhetően ritkán fordul elő.

A kórokozó (Bordetella pertussis, parapertussis, bronchiseptica és holmesii) csak emberek között terjed cseppfertőzéssel. A fertőzés gyermek- és felnőttkorban is előfordulhat, a lefolyása, kimenetele egyénfügő.

Tünetek

A szamárköhögés az esetek többségében hurutos, átmeneti és oldódási szakaszokra osztható.

A lappangási idő (7-14 nap) elteltével a hurutos szakaszt éjszakai köhögés, orrfolyás, hőemelkedés és kötőhártya gyulladás jellemzi és általában 2 héten keresztül tart.

A második szakasz (mely akár 4-6 hét is tarthat!) során a tünetek súlyosabbá válnak:

• a köhögési rohamokat követő hangos, húzó, szamárbőgésre emlékeztető belégzés lépfel;
• az arc elvörösödése, a szemkönnyezés és a roham utáni hányás is jellemző. tünet.

A harmadik szakaszban a rohamok sűrűsége és erőssége csökken, ám a tünetek teljes megszűnése 3-6 hétig is eltarthat.

Felnőttkorban a szamárköhögés tünetei és lefolyása az immunrendszer állapotától függ, ennek megfelelően az elhúzódó, hurutos köhögés és a rohamok utáni hányás lehet gyanús a betegség szempontjából.

A szamárköhögés legfontosabb szövődményei

• apnoe (légzésszünet);
• másodlagos fertőzések;
• az erőltetett köhögés következményei: apró bevérzések a szemen, a mellkason, köldök-és lágyéksérv, amelyek különösen csecsemő- és fiatal gyermekkorban gyakoriak.
• A legsúlyosabb a bakteriális tüdőgyulladás, ez a vezető halálok is.

Kezelés

A gyógyulás tekintve fontos

• a nyugalom biztosítása,
• párásítás,
• bőséges folyadék- és energia bevitel,
• nyákoldás és -szívás.

Orvosilag igazolt szamárköhögés esetén antibiotikumot kell adni, ez lerövidíti a lefolyást és megszünteti a fertőző képességet.