A poszttraumás stressz (PTSD) tünetei és veszélyei

A PTSD az angol posttraumatic stress disorder rövidítése, amit magyarul poszttraumás stressz szindrómaként ismerünk. Ezt a mentális betegséget általában valamilyen átélt tragikus történés váltja ki. A tünetek a traumát követően jelentkeznek, általában az eseményeket követő 6 hónapban. Az érintettek szorongásról, félelemről, túlérzékenységről és alvás zavarokról számolnak be. A PTSD kezelésére mindenféleképpen szakorvoshoz kell fordulnunk, és bizonyos esetekben gyógyszerek szedése is javasolt.

Cikkünkben közelebbről is bemutatjuk a PTSD kialakulásának okait, a poszttraumás stressz tüneteit, kezelési módjait és a megelőzés lehetőségeinek is utánajárunk.

A poszttraumás stressz szindróma tünetei és jelei

Ezt a betegséget a személyesen átélt traumatikus élmények váltják ki. Az azonban nem törvényszerű, hogy ilyen események után ténylegesen kialakul a poszttraumás stressz zavar, ugyanis az érintettek mindössze negyedénél figyelhető meg. Azok a veszélyeztetettebbek, akik rosszul kezelik a mentális problémákat és nehézségeket. Az erőszakot, katasztrófákat vagy más traumatikus eseményeket megélt személyek általában feszültek, szoronganak, ingerültek, újra átélik a történteket, sok esetben pedig próbálják elnyomni az emlékeket.

A tünetek később jelentkeznek

A tüneteket általában nem rögtön az esemény után jelentkeznek. Eleinte inkább egy sokkra jellemző panaszok figyelhetők meg: az érintettek nem tudják feldolgozni a történteket, és az egész helyzetet irreálisnak tartják, mintha meg sem történt volna. A szervezet így próbál védekezni, így küzd a túlélésért. Ezt az állapotot akut stresszreakciónak nevezik. Amennyiben ezek a tünetek továbbfejlődnek, felerősödnek, és egyszerűen nem múlnak el, akkor beszélhetünk PTSD-ről. Utóbbi esetén kb. 6 hónapon belül jelentkeznek a szimptómák, melyek egyénenként változóak, illetve könnyen összekeverhetők például a depresszió jeleivel.

A PTSD tünetei

• Események újra élése: Egyesek mindig újra élik a történteket, és ezt nem tudják sem kontrollálni, sem elnyomni. Ha bármilyen, a traumára emlékeztető inger éri őket, akkor emléktöredékek villanhatnak be számukra, de akár az átélt történések filmszerűen is lepereghetnek előttük. Ezek az úgynevezett flashbackek (visszapillantások) hirtelen, teljesen váratlanul jelentkeznek, sok esetben rémálmok formájában. Ilyenkor olyan testi tünetek is jelentkezhetnek, mint a légszomj, remegés, szédülés, erős szívdobogás és verejtékezés.
• Elkerülő magatartás: Sok érintett elkerülő magatartást mutat, azaz saját maga védelme érdekében kerüli és elnyomja az olyan gondolatokat, szituációkat és aktivitásokat, melyek feleleveníthetik az átélt események emlékeit. Ez a viselkedés hosszú távon akadályozza a gyógyulást, ugyanis felerősíti a félelmet és a PTSD más tüneteit.
• Hyperarousal (Fokozott izgalmi állapot): Nagyon sok beteg ingerült, ideges és éber, ugyanis tudat alatt folyamatosan veszélyben érzi magát. Ezen kívül rendkívül félősek és ijedősek. Ez az állapot rendkívül fárasztó a szervezet számára, így idővel koncentrációs zavarok jelentkeznek, továbbá a figyelem fenntartása is egyre nehezebbé válik. Ennek következtében egy könyv olvasása vagy film megnézése is komoly kihívást jelent. Ez a folyamatos feszültség ingerültséghez és dühkitörésekhez vezet. Amennyiben ez az állapot este sem enyhül, akkor alvászavarok alakulhatnak ki, így az érintettek nem tudnak pihenni, amitől tovább romlik a teljesítőképességük.
• Negatív gondolkodás: Az életkedvre is negatív hatással van a PTSD. A betegek sok esetben nem érdeklődnek semmi iránt, visszavonulnak, a szeretteikkel sem tartják a kapcsolatot, és már a jövőjükkel sem foglalkoznak. Egyesek már arra sem képesek, hogy érezzenek – akár örömet, akár szomorúságot. Gyakran úgy látják, az átélt események elválasztják őket a többi embertől. Az érzelmi világuk ilyen fajta megváltozása depresszióhoz vezethet.

Poszttraumás stressz szindróma gyermekeknél

Gyermeknél sokkal több esemény, traumával kapcsolatos történés okozhat PTSD-t. Az ő esetükben számos olyan fájdalmas és félelmetes történés lehet, ami kiváltja ezt a betegséget, ugyanis ők még kevésbé képesek irányítani az eseményeket és a környezetüket. A leggyakoribb kiváltó okok közé sorolható a gyermekbántalmazás, az elhanyagolás, bármilyen orvosi beavatkozás, egy szeretett ember elvesztése, baleset, erőszak, a szülők különválása, egy költözés, a természeti katasztrófák és egy háború.

A PTSD kialakulásához vezető leggyakoribb okok és a trauma

Ahogy már többször említettük, a PTSD-t egy traumatikus élmény váltja ki. De pontosan mit jelent a trauma szó? A trauma egy, a múltban megélt, megrázó esemény, ami túlmutat a mindennapok tapasztalatain, és fenyegeti az egyén testi-lelki egyensúlyát, integritását. Az alábbi két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy esemény traumatikus legyen:

• Reális veszély: Egy személy átél vagy megfigyel egy olyan eseményt, ami halálhoz vagy súlyos sérülésekhez vezethet.
• Szubjektív reakció: Az érintettek félelmet, tehetetlenséget vagy rémületet éreznek. Gyerekek esetében a traumatikus események másfajta reakciót is kiválthatnak – például rendkívül oldottá, izgatottá válhatnak tőle.

Leggyakoribb PTSD-hez vezető okok

Számos olyan traumatikus esemény van, ami PTSD-hez vezethet. Alábbiakban összegyűjtöttük a leggyakoribbakat:

• Súlyos baleset
• Erőszakos bűncselekmények:
  • Fizikai vagy szexuális erőszak
  • Verbális és/vagy fizikai bántalmazás: például gyermekkori vagy családon belüli erőszak
• Munkahelyi vagy pénzügyi problémák (munkahely elvesztése, anyagi problémák)
• Egészségügyi problémák
• Érzelmi katasztrófák:
  • Gyermek elvesztése
  • Szeretett személy halála
  • Válás
• Természeti katasztrófák (cunami, tornádó)
• Civilizációs katasztrófák (háború, terrortámadás, tömegbaleset)

A trauma feldolgozásának 5 szakasza

A PTSD kezelhető, azonban azt mindig szem előtt kell tartanunk, hogy ez egy hosszú folyamat, ami az alábbi 5 szakaszból áll:

1. Sokk – megdöbbenés, sírás (Emergency)

Ez a szakasz közvetlenül a trauma után kezdődik, amikor szenvedünk az átélt történésektől. Ez addig tart, amíg veszélyben érezzük magunkat, továbbá reményvesztettek vagyunk, rettegünk és tehetetlennek érezzük magunkat.

2. Tagadás (Numbing)

Ebben a szakaszban letagadjuk az érzelmeinket és problémáinkat, ugyanis így próbáljuk megszüntetni a félelmünket és oldani az állandó feszültséget. Segítség nélkül ebben a stádiumban maradunk.

3. Ingadozás (Intrusive / Repetitive)

Annak ellenére, hogy tagadni próbáljuk az érzelmeinket, egyfolytában feltörnek az emlékek, aminek következtében feszültebbek leszünk, illetve rémálmok gyötörnek.

4. Átmenet (Transition)

Ekkor kezdődik ténylegesen a gyógyulás. Ekkor értjük meg és fogjuk fel, hogy mi történt velünk, és ez milyen hatással van az életünkre. Ekkor már sokkal pozitívabb a jövőképünk.

5. Integráció (Integration)

Ebben a stádiumban már ténylegesen dolgozunk a felépülésünkön. Ekkor már a hétköznapi életünkbe is integrálni és alkalmazni tudjuk a tanultakat. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy mindenkinél egyénileg változó, hogy mennyi idő után jut el ebbe a stádiumba, továbbá mindig történhetnek kisebb visszalépések.

A poszttraumás stressz szindróma megelőzése és kezelése

Megelőzés

Nem létezik olyan stratégia, amivel 100 százalékosan meg lehetne előzni a PTSD kialakulását, azonban rendkívül fontos, hogy kívülállóként minél előbb kijuttassuk az érintettet a traumatikus helyzetből, és egy olyan helyre vigyük, ahol biztonságban érezheti magát, továbbá biztosítsuk a támogatásunkról. Egy trauma után sokat segíthet, ha egy szakemberrel beszélnek az érintettek, így azonnal segítséget kapnak. Ekkor ajánlott bemutatni nekik különféle megküzdési stratégiákat, melyekkel egyszerűbbé válhat az átélt események feldolgozása.

Kezelési módok

A traumafókuszú kezelési mód középpontjában a traumatikus esemény feldolgozása áll, amiben a kognitív viselkedésterápia vagy az EMDR (Eye Movement Desensitization Processing) tud segíteni. Utóbbi szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás. A kezelés során a szakember felméri a panaszok összefüggéseit, majd készít egy kezelési tervet, amely tartalmazza a traumafeldolgozást – amennyiben úgy véli az orvos, hogy az érintett alkalmas erre a kezelési formára. Az ülések során a beteg felidézi a történteket, és mindeközben a szakember ujjának a mozgását követi a szemeivel.

Ha nem traumafókuszú kezelési módot választ a kezelőorvos, akkor a beteg fő feladata, hogy megtanulja egészséges kereteken belül kezelni az érzelmeit, a jelen problémáit. Erre egyéni és csoportos üléseken is lehetőség van.

Gyógyszeres kezelés is létezik, de ezek alkalmazása csak más pszichoterápiák kiegészítéseként javasolt. A legtöbb esetben antidepresszánsokat, szorongásoldókat vagy nyugtatókat ír fel a szakorvos.

A nem kezelt PTSD veszélyei

Amennyiben az érintett nem részesül a szükséges kezelésben, akkor annak számos veszélye lehet. Többek közt kialakulhatnak más mentális betegségek, például depresszió és szorongás, de akár alkohol- vagy drogfüggőség is. Az állandó stressz és feszültség továbbá szív- és érrendszeri megbetegedésekhez is vezethet.

Összegzés

A poszttraumás stressz szindróma egy rendkívül összetett mentális betegség, aminek a sikeres kezeléséhez szükség van az érintett kitartására, erejére, továbbá a szerettei támogatására. Amennyiben a PTSD-ben szenvedők nem kapják meg a szükséges segítséget, annak súlyos következményei lehetnek, hiszen más mentális, de akár szervi betegségek is kialakulhatnak. Ha a környezetünkben van valaki, aki valamilyen traumatikus eseményt élt át vagy látott valaha élete során, és PTSD-re gyanakszunk, esetleg mi magunk szenvedünk PTSD-ben, akkor mindenféleképpen keressünk fel egy pszichológust vagy pszichiátert, aki erre a területre specializálódott, és segíteni tud. Ne felejtsük el: ez több mint egy sima levertség vagy stresszes időszak.