Vannak persze bizonyos kórállapotok, betegségek (cukorbetegség / diabétesz), amikor a fertőződés kockázata kiemelkedően magas, ilyenkor érdemes a bőr s a körmök higiéniájára, a körömápolásra fokozottabban ügyelni.
Mi okozza?
A körömgombát többféle gombafaj okozhatja, s emiatt az érintett körömterületek más és más jellemző tünetekkel bírhatnak. Általánosságban elmondható, hogy a köröm-környéki bőrfelületek viszketése, kipirulása, hámlása; a köröm szélének vastagodása, felrostozódása; a köröm esetleges elszíneződése; vagy a köröm alá gyűlő morzsalékony, kellemetlen szagú anyag jelenléte jó eséllyel gombás fertőződés kialakulását jelezhetik.
Magát a gombát sajnos igen könnyű „összeszedni”: strandokon, idegen zuhanyzókban mezítláb állva szinte garantált a „siker”. Körömgombával fertőzött egyén cipőjébe, zoknijába bújva szintén magunk is áldozatul eshetünk a kórokozónak. Ezek mellett érdemes tudni, hogy kézápoláshoz, lábápoláshoz használt szereink, így például a körömvágó olló is átviheti a fertőzést, így ebből érdemes mindenkinek a sajátját használni. Sőt: amenyiben egy vagy több körmünkön már megjelentek a tünetek, ezek ápolása után csak az eszköz(ök) alapos tisztítása, fertőtlenítése után szabad a többi, még egészséges körömhöz nyúlni.
Szabaduljunk meg tőle!
Amilyen könnyű a körömgombát „beszerezni”, legalább olyan nehéz szabadulni tőle. A különféle „házipraktikák” (ecet, fokhagyma, szódabikarbóna) mellett számos, vény nélkül, illetve receptkötelesen kiadható szer létezik, melyekkel a körömgomba – igaz, kitartó kúra árán – eredményesen kezelhető.
A patikákban bárki számára elérhető grapefruitmag-cseppek, vagy a teafa-illóolajok igen jó hatást képesek helyi alkalmazás során kifejteni. Ezeket elsősorban kis kiterjedésű, és enyhébb, nem túl régóta fennálló fertőzések kezelésére ajánlják. A gombákról érdemes tudni, hogy nagyon szeretik a cukrot, így ilyenkor a legelső életmódbeli változtatásnak a cukorszegény étrend kialakítása kell, hogy legyen. Hasonló módon, érdemes a nyirkosságot megszüntetni: jó minőségű zoknik, lábbelik, és a lehetőség szerint gyakori „mezítlábazás” is sokat segíthet.
Helyileg sokan használják a szintén vény nélkül elérhető, jód tartalmú fertőtlenítőket: más, fentebb felsorolt praktikákkal igen eredményes lehet.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Makacs, elhúzódó körömgomba esetén szükség lehet bőrgyógyász szakorvos tanácsát kérni, s ekkor bevetésre kerülhetnek a vényköteles szerek: súlyosabb esetben ilyenkor lehetőség mintavétel után van az adott gomba kitenyésztésére, és a számára célzottan választott szert alkalmazni. Ezek közös tulajdonsága, hogy megakadályozzák a gombák szaporodását, s elpusztítja a jelenlévő gombafonalakat.
Immungyengeségben szenvedőknél, vagy azoknál, akiknél a gombás folyamat a körmök, s a bőr igen nagy területét érinti, a helyi kezelés mellett belsődleges gombaölő szert is felírnak.
