A hallásvizsgálat folyamata

A hallásvizsgálat a halláscsökkenés és a hallószerv (közép-, és belsőfül) egyéb eredetű elváltozásainak megállapítására szolgál. A halláscsökkenés lassan alakul ki, de van örökletes és baleset, vagy zajártalom következtében kialakult idegi eredetű halláscsökkenés. Minél korábban kerül felismerésre a halláscsökkenés, annál könnyebb korszerű megoldást találni. A kezdeti stádiumban levő halláscsökkenések ellátása spontán elfogadás szempontjából nézve is sikeresebb.

Milyen életkortól javasolt a hallásvizsgálat?

A halláscsökkenés az 50. életév körül jelentkezik leggyakrabban. Környezeti zajhatásainak folyamatosan ki vagyunk téve és általánosságban elmondható, hogy a modernizált világ is egyre zajosabb lett körülöttünk. Hallásunkat érdemes évente ellenőriztetni. Ha hallásunkban eltérés mutatkozik, de mi ezt még nem észleljük a kontrollvizsgálatok során, az is megállapíthatóvá válik, hogy hallásunk az elmúlt év/évekhez képest romlást mutat-e, avagy stagnál.

Hogyan zajlik a hallásvizsgálat?

Az audiometria fájdalommentes vizsgálati módszer, mely általában 25-30 percnél nem tart tovább. A vizsgálathoz használt berendezés az audiométer, ezzel tiszta, módosítható erősségű és frekvenciájú hangot lehet kelteni. Általában a 125 - 8000 Hz-ig terjedő tartományban végzik a vizsgálatot. A hang erősségét decibelben (dB) mérjük. A hangrezgéseket a fülre helyezett fülhallgatón vagy a fül mögé, a koponyanyúlványra (csecsnyúlványra) helyezett vibrátoron keresztül közvetítik. A vizsgálat idejére a vizsgált személy csendes kamrában foglal helyet, ahol eltérő hangszínű és erősségű hangokat hall, hol az egyik, hol a másik fülén. A hang meghallásakor a páciens azonos oldalon lévő kezével vagy gombnyomással jelez. Összetettebb vizsgálatokkal az audiometria képes elkülöníteni a hang érzékelésének, hallás folyamatának különböző szakaszaiban fellépő zavarokat. Így elkülöníthetővé válik a dobhártyán, illetve a dobüregben kialakuló vezetéses és a belsőfül- vagy hallóideg eredetű halláscsökkenés.