A fájdalom főbb típusai
Tompa, szúró, égető. A betegek különböző jelzőkkel illetik a fájdalmat, ami teljesen érthető, hiszen másként fáj, ha elvágjuk az ujjunkat, és másként, ha becsípődik egy ideg. Ezek a jellemzések sokat segítenek a konkrét probléma kiderítésében.
Tompa, több irányba sugárzó fájdalom: Tompa fájdalmat legtöbb esetben belső szerveink okoznak. Mivel ezt az úgynevezett viscerális fájdalmat viszonylag nehéz lokalizálni, a beteg sem tudja pontosan megmondani, hogy hol érzi, így kivizsgálásra szorul. Gyakorta kíséri izzadás, rosszullét és hányás. Ezt a fajta fájdalmat érezzük például bélgörcsök, szülés, illetve menstruáció esetén.
Szomatikus fájdalom: Amennyiben a bőrünket, a csontjainkat, a kötőszöveteinket, az izmainkat vagy a ízületeinket éri sérülés, akkor szomatikus fájdalomról beszélünk, ami pontosan körülírható és lokalizálható. A fájdalomérzet nagyon különböző lehet, és nagyban függ a sérülés jellegétől. Ha például megvágjuk az ujjunkat, akkor felszíni fájdalmat érzünk, ami szúró és könnyen lokalizálható. Szomatikus fájdalmat mindig valamilyen sérülés okoz, amelyet az idegvégződések érzékelnek, majd a központi idegrendszerbe továbbítanak. A hasfájás abban az esetben nevezik az orvosok szomatikusnak, ha például megsérült a hashártya, ami egy szúró vagy égető fájdalommal párosul. A betegek ezen kívül gyakran felvesznek egy számukra kényelmes pózt, és minél kevesebbet mozognak.
Idegfájdalom: Idegfájdalom akkor alakul ki, ha nem működik rendesen az idegrendszer, vagy sérültek az idegszövetek. Ez a fajta fájdalom legtöbbször égető, illetve szúró. Akinek egy rossz mozdulat után már csípődött be egy ideg, az pontosan tudja, hogy milyen kellemetlen érzés. Az idegfájdalmat továbbá okozhatják különböző sérülések, növekvő daganatok, fertőzések vagy anyagcsere betegségek (pl. cukorbetegség). A fertőzésre nagyon jó példa az övsömör, amit a Varicella zoster vírus (bárányhimlő) vírus okoz. A betegek bőrén kiütés jelenik meg, és az érintett területen igen erős idegi fájdalommal jár. Az úgynevezett fantomfájdalmakat – melyek zömében végtagok amputációja után jelentkeznek – is ide soroljuk. Ez a fajta fájdalom a legtöbb esetben folyamatos, máskor hirtelen fellépő égő, görcsös vagy hasogató.
Lelki eredetű fájdalom: A lelki, azaz pszichogén fájdalom talán a legnehezebben kezelhető, hiszen nincs szervi oka, és könnyen krónikussá válhat. Ez leginkább azokat az embereket fenyegeti, akik komoly problémákkal küzdenek, melyeket konkrét fájdalomként élnek meg. A testileg érezhető fájdalom eltereli a figyelmet a lelkiekről. Különböző becslések szerint a krónikus fájdalmak nagy százaléka lelki eredetű. Fontos azonban leszögezni, hogy a betegek valóban éreznek fájdalmat, és nem szimulálnak. Ilyenkor a korábban megélt fájdalmakat élik újra, és zömében nagyon konkrétan el tudják mondani, hogy pontosan mit éreznek. Számukra mindig ugyanolyan intenzív a fájdalom, sosem gyengül vagy erősödik. Olyan problémák bujkálnak az ilyen krónikus fájdalmak mögött, amiket a betegek képtelenek megoldani, így az ő esetükben csak az hozhat javulást, ha külső segítséget kapnak hozzá.
