A tudomány mai állása szerint a cukorbetegségnek / diabétesznek két típusa ismert: az úgynevezett inzulin-függő (IDDM-Inzulin Dependens Diabetes Mellitus, más néven 1-es típusú), és a nem inzulin-függő (NIDDM, 2-es típusú) forma.
Míg az 1-es típus leggyakrabban fiatalkorban jelentkezik (nem ritkán gyermekkorban), addig a 2-es típus zömében a középkorúak, az idősebb korosztály betegsége. Azonban napjainkra ez is változni látszik: az elhízás, az egészségtelen életmód igencsak hajlamosít eme forma kialakulására, és mivel egyre több a túlsúlyos gyermek, köreikben is egyre nagyobb teret hódít ez a krónikus betegség.
Mindkét esetben az alapvető eltérés az (néhány ritka anomáliától eltekintve), hogy a hasnyálmirigy nem képes elegendő (kevés, vagy nulla) inzulint termelni, ami nélkül pedig a táplálékkal bejuttatott cukormolekula nem tud bejutni a sejtekbe. Így csak keringenek a vérben, a sejtek pedig éheznek. A feleslegben levő cukrot a vese próbálja meg eltávolítani, a kiszűrt cukormolekula viszont roppant sok vizet is visz magával. Így jön létre a cukorbetegség egyik jellegzetes tünete: a gyakori vizelés, és folyamatos szomjúság.
Ez az 1-es típusú formánál általában hirtelen jön létre, és szinte teljesen megszűnik az inzulinhatás, míg a 2-es típusnál lassan, az évek alatt alakul ki az elégtelen inzulinhatás.
Az éhező sejtek más anyagokat (izom, zsír) kezdenek lebontani, hogy energiához jussanak; a fennálló körülmények közt ez azonban számos mellékterméket (pl. aceton) eredményez, ami szintén klinikai tünetben nyilvánul meg: acetonszagú lehelet.
Mindezek mellé még fogyás, fáradékonyság, éhségérzet, elhúzódó sebgyógyulás, nőknél gyakori hüvelygombásodás is társulnak.
A kezeletlen cukorbetegség akut szövődményei lehetnek a kóma, de akár a halál is, míg a helytelenül beállított kezelés esetén pedig a túl sok inzulin okozhat hypoglikaemiás kómát.
A tartósan magasabb vércukorszint szinte minden szerven nyomot hagy, leggyakrabban az idegrendszeren (érzészavarok, bizsergésérzés, zsibbadás), a vesén, és a szem ideghártyáján (retina- látáskárosodás).
A kórkép természetesen nagyon szoros együttműködést, rendszeres szakorvosi kontrollt, laborvizsgálatokat, otthoni vércukormérést és rendszerint naponta többször gyógyszeres kezelést, vagy az inzulin adagolását igényli. Utóbbi esetén, bizonyos kritériumoknak való megfelelés után lehetőség van egy úgynevezett pumpa beültetésére, mely a szervezet aktuális igényétől függően önmaga szabályozza a szükséges, keringésbe juttatandó inzulin-mennyiséget, jóval nagyobb szabadságot biztosítva viselőjének.
Megfelelő diétával, vitamin- és ásványianyagban bő táplálkozással az érintettek is sokat tehetnek a szövődmények megelőzése érdekében: a C- és E-vitaminokról állatkísérletek sejtetik, hogy igen hatékonyak a szemtünetek kialakulása ellen. A nyomelemek: szelén, a cink, a króm mind igen hasznosak a betegség elleni küzdelemben. Ezeket az anyagokat számos, vény nélkül kapható készítmény tartalmazza, használatuk előtt kérjük ki a szakorvos, vagy gyógyszerészünk tanácsát, véleményét, hogy a kórképünknek leginkább megfelelő szert válasszuk.
