Szolnokon a BENU Gyógyszertárban, miközben a pénztárhoz igyekszik, minden tekintet felé fordul. Nem lehet nem észrevenni, 198 centiméterével kimagaslik az officina terében nézelődő vásárlók közül. Ő a vendégünk: Nagy Viktor világbajnok vízilabdázó, sokszoros országos bajnok, akit 2017-ben a Bajnokok Ligája és a férfi vízilabda-világbajnokság legjobb kapusának választottak.
Lázasan csillog a szeme, gyógyszert vásárol, minden jel arra utal, hogy beteg.
Streptococcus-fertőzés támadta meg a manduláimat, amit illik komolyan venni. Gyógyszert és tanácsot kértem a gyógyszerész hölgyektől, kaptam is. A tea, amivel megkínáltak, forró és finom, tehát beszélgethetünk. Szeretem a BENU Gyógyszertár letisztult formáit, a vidám színeket, a barátságos környezetet. Gyakran járok ide, ha a családomnak szüksége van gyógyszerre, vitaminokra.
A gyermekei követik az apai példát, ők is sportolnak?
Korai még azt mondani, hogy sportolók lesznek, de van rá esély. A kislányom, aki még csak öt és fél éves, nagyon ügyes, ő ritmikus gimnasztikázik és természetesen úszik. Nyolcéves fiam több éve úszik, vív és kosárlabdázik. A gyerekeim most még abban a korban vannak, amikor több sportágat is ki tudnak próbálni. Néhány éven belül kiderül majd, hogy mit szeretnek csinálni, miben tehetségesek.
Mikor optimális elkezdeni a gyerekek vízhez szoktatását? Hogyan lesz egy lelkes gyerekből versenyző?
Az a véleményem, hogy a gyerekeknek minél hamarabb meg kell tanulniuk úszni. Nagyon ajánlom a babaúszást. Saját tapasztalatból tudom, hogy sokkal könnyebben szokják meg a vizet azok, akik pár hónapos korukban, babareflexeiket használva úszkálnak a vízben. A fiamat 8 hónapos kortól vittük úszni, és látványos a különbség közte és a húga között, aki kihagyta mindezt. Mindenesetre azt tanácsolom a szülőknek, hogy taníttassák a gyerekeiket úszni, mert nemcsak jó szabadidős program az uszodába járás, de később sem kell aggódniuk, ha a gyermekük víz mellé megy táborozni, nyaralni.
A komoly sportolást az én sportágamban később érdemes elkezdeni. Nem jó, ha a gyerekeket 6-7 évesen akarják megtanítani vízilabdázni, mert sem az erőnlétük, sem a mozgáskoordinációjuk nem megfelelő még. Szerintem10 éves kor körül érdemes elkezdeni vízilabdázni, de addig jól meg kell tanulniuk úszni.
A sportolóvá váláshoz gyereknek és családnak egyaránt kitartónak kell lenni. Mint minden sport, a vízilabda is több éven át tartó áldozatot követel a szülőktől, mert edzésekre, versenyekre kell hordani a gyerekeket. De áldozatot követel a sportoló gyerektől is, hiszen míg a haverok vígan fociznak a téren, neki edzésre, meccsre kell mennie. A sport sok lemondással, anyagi áldozatokkal is jár, ugyanakkor olyan élményekhez jutnak általa a gyerekek, amit később semmilyen más módon nem tudnak megszerezni. Ezek közösségi élmények, sikerek, amit csak a csapattal élhetnek meg. Gyakran mondom nekik, hogy „arra sohasem fogtok emlékezni, hogy miként nyomkodtátok a kütyüt, vagy lökdösődtetek a téren, de ha elmentek a csapattal egy jó meccsre, akkor olyan élményt élhettek át, ami örökre veletek marad”.
Ezért alapította barátaival a Modern Sport Akadémiát? Hol működik, és milyen profillal?
Azzal a céllal alapítottuk, hogy egy olyan egyesületet építsünk a következő évek alatt, ahol a sportolás és a tanulás kéz a kézben jár. Jelenleg úszást oktatunk és vízilabda-rászoktatást végzünk. Budapesten a Paskál Strandfürdő területén lévő uszodában működik az akadémiánk. Szerencsére nagyon sok gyerek jár uszodába, közülük sokan akarnak vízilabdázni. Nem könnyű az egyesületek dolga, mert sajnos kevés az uszoda, így kemény harcot kell vívnunk azért, hogy legyen megfelelő pályánk. Az egyik távoli célunk nem véletlenül az, hogy saját uszodánk legyen.
A BENU Zrt. a magyar vízilabdasport támogatásában kiemelt szerepet vállal. Négy éve indult, az idén pedig folytatódik a közös munka a Magyar Vízilabda Szövetséggel, aminek köszönhetően ismét a BENU Magyar Kupáért játszhatnak a csapatok. Számít a játékosoknak, hogy a csapatot ki szponzorálja, milyen a klub vagy a válogatott támogatói háttere?
Feltétlenül számít, hiszen megfelelő feltételek nélkül nehéz felkészülni és győzelmet aratni. Tudom, hogy a BENU tavaly a Bajnokok Ligája hatos döntőjének, illetve a nyári felkészülési tornának is a támogatója volt. A BENU Magyar Kupa mérkőzései, a négyes döntő színvonala, a játékosok tudása és győzni akarása mind-mind arról győzhetik meg az embereket, hogy valódi csapatmunka folyik nemcsak a vízben, hanem a háttérben is. A BENU-val közösek a céljaink és az értékeink: a magyar sport támogatása, a szurkolók és a közönség színvonalas szórakoztatása, a sport, a mozgás és az egészséges életmód népszerűsítése. Nem beszélve arról, hogy a magyar vízilabda támogatása komoly hozzájárulás az ország nemzetközi hírnevének erősítéséhez.
A saját tapasztalatom az, hogy egy sportoló nem a szponzorok alapján választ egyesületet, hanem aszerint, hogy ott milyen játékosok, edzők vannak, milyen a csapat egésze, és személy szerint neki milyen fejlődési lehetőségei vannak. Én sohasem az anyagiak alapján választottam klubot, csak az számított, hogy milyen társakkal tudok majd együtt játszani, milyen a csapat légköre, szelleme. Röviden, a támogatók és a szponzorok segítsége nélkül nem lehet jó csapatot építeni, a vízilabdában mindenkinek a munkája és hozzájárulása egyformán fontos.
Milyen a jó csapat?
Egységes és baráti hangulatú. Akkor jó a csapat, ha mindenki azt érezheti, hogy az ő munkája nélkülözhetetlen, mindenki figyel a saját játékára, és ha a társának segítségre van szüksége, akkor természetes, hogy segít. A Szolnok egy ilyen csapat. Mi profi játékosok vagyunk, nálunk nincs sztárkultusz, nincsenek viták, nincs széthúzás. Nem unjuk meg egymást, innen nem vágyik el az ember. A jó csapat olyan, mint egy óraszerkezet, különbözőek a fogaskerekek, vannak nagyobbak, vannak kisebbek, de egyik sem működik a másik nélkül.
Van különbség a budapesti és a vidéki klubcsapatok között?
Van. A Szolnoki Dózsa vidéki csapat, és a legjobb a klubcsapatok közül. Tavaly gyakorlatilag mindent megnyertünk, amit nyerni lehetett, minden trófeát megszereztünk, és a 2018-as év sem indult rosszul.
Klubcsapata, a Szolnoki Dózsa 2017-ben valóban ellenállhatatlan volt. A válogatottal melyik volt a legjobb éve?
Többet említhetnék, de talán a 2013-as év volt a legjobb, amikor világbajnok lettem. Ekkor kaptam lehetőséget a bizonyításra. A nehezen érkező bizalom olyan energiákat, érzelmeket hozott ki belőlem, ami a teljesítményemben is megmutatkozott.
Meg lehet szokni a győzelmeket, jól lehet lakni a sikerekkel?
Nem. Aki így érez, annak abba kell hagynia a versenyzést. Minden meccs más, mások a körülmények, a feltételek, de a lényeg a győzelem. Egy profi sportoló mindig győzni akar az adott meccsen. Hiába nyertem nyolc bajnokságot, hajtani fogok a kilencedik vagy a tizedik bajnokságért. Lehetnek persze érzelmi különbségek abban, ahogyan az ember az első vagy a kilencedik aranyérmét nyeri, de a győzelem akarása nem változik. Lehet, hogy az első éremnél a személyes sikert akarjuk, a nyolcadiknál viszont azért a csapattagért is küzdünk, akinek ez lesz az első aranya.
Tervei Tokióig?
Először is gyógyuljak meg ebből a betegségből. Kis lépés, de kell a győzelemhez. De a viccet félretéve, azt érzékelem, hogy a budapesti vb után mindenki optimista és bizonyítani akar, mondván, „Majd Tokióban!”. Szép cél, de el is kell jutni odáig. Nehéz megjósolni, mi fog történni. Gondoljunk csak Rióra. A magyar csapat keservesen nehéz mérkőzésekkel küzdötte ki magát az olimpiára, játékosként jobb nem visszagondolni azokra a napokra. Tokióig még nagyon sok minden fog történni, lesz egy Eb, lesz vb, lesz egy hazai Eb. Hosszú az út, óvatos vagyok, de bízom abban, hogy a magyar csapat ott lesz Tokióban.
Kik a kapuspéldaképei?
Több kapusból raktam össze a kapusideálom. Nagyon tetszett például az olasz válogatott kapus Stefano Tempesti stabilitása, aki hosszú éveken át komoly erőt kölcsönzött az olasz védelemnek és a válogatottnak. Gergely Istvántól emberileg és szakmailag egyaránt sokat tanultam, de Kósz Zoli és Mátéfalvy Csaba nevét is említhetem, nekik is sokat köszönhetek. A helyzet az, hogy „ellesek” dolgokat a kapusoktól, az így összecsipegetett ismereteket a saját adottságaimhoz és a személyiségemhez igyekszem idomítani. Nyilván egy olasznak, horvátnak vagy szerbnek más és más a mozgáskultúrája, nem beszélve az egyéni különbségekről.
Sajátos a viszony a kapus és a többi játékos között. A kapus az, aki átlátja a teljes pályát, ő az utolsó láncszem, aki megmentheti a csapatot a góltól.
Korábbi edzőm, Tóth Sanyi bácsi tréfásan úgy fogalmazott, hogy „a kapus egy pályatartozék”.
Ma már magasabb a kapusok ázsiója, egyre többen gondolják azt, hogy jó kapus nélkül nincs jó csapat. Régen sokat stresszeltem azon, hogy mit tudok én kapusként hozzátenni a győzelemhez. Mára beláttam, hogy a túlzott stressz nem segít, ezért sokkal nyugodtabban készülök a meccsekre. A vízilabdában jó kapussá 27-28 év körül válhat az ember, a legjobbak pedig a 30 körüli évek. Egy kapus ekkorra szerez olyan rutint a helyezkedésben és a játékosok irányításában, amivel jelentősen hozzájárulhat a védelem eredményességéhez. Ahhoz, hogy a játékostársak elismerjék és respektálják a kapusukat, ahhoz bizonyítani is kell.
A kapusoknak vannak rigolyái, babonái. Önnek is?
Ááá… veszélyes erről beszélni. Egyszer említettem például, hogy keresztrejtvényeket fejtek, aztán rajtam ragadt, hogy ez a babonám. Pedig nem az, csak figyelemelterelés. Nem szeretek meccs előtt arra gondolni, hogy mi lesz a vízben, ilyenkor jön a keresztrejtvény, ami jópofa dolog, mert ha arra koncentrálok, nem stresszelek.
Na, jó. Van egy tartósan fennálló szokásom, a kapufa ütögetése. Az nagyon fontos, de hogy ez babona lenne???
Mit jelent a játékosoknak a közönség szeretete, biztatása? A vízilabdameccseken a lelátókon legalább annyi a hölgy, mint a férfi. Kicsit más itt a világ, mint a többi labdajáték lelátóin.
Csodálatos a magyar vízilabda közönsége, óriási szerepe van a biztatásuknak és a szeretetüknek abban, ahova ez a sportág eljutott. Szurkolóink elsősorban a játék miatt jönnek ki, értik és tisztelik ezt a sportot, tehát nem a balhé kedvéért vesznek jegyet. Az a tény, hogy intelligens emberek előtt játszhatjuk a mérkőzéseket, olyan többletet ad, ami jó a játékosoknak, a szponzoroknak, a médiának, a kluboknak és maguknak a szurkolóknak is.
Egy neves sportszakember szerint a vízilabdázók elit klubot alkotnak, itt mindenki diplomás vagy egyetemre jár. Most is így van ez?
Igen, a vízilabda olyan sportág, ahol mindenki tiszteli a tudást és fontosnak tartja a tanulást. Mi a Modern Sport Akadémián igyekszünk minél több nívós oktatási intézménnyel, főiskolával felvenni a kapcsolatot annak érdekében, hogy a tehetséges sportolóknak ne kelljen majd olyan dilemmával szembesülniük, hogy vagy sportolsz, vagy tanulsz.
Mostanában sokkal nehezebb egy élsportolónak elvégeznie az egyetemet, mint akár10-20 éve, mert a játékosok olyan edzésterhelést kapnak, és annyi meccset kell játszaniuk, amennyit a korábbi generációknak nem kellett. A vízilabdánál maradva, amikor több doktor játszott a válogatottban, évente 15-20 nagy meccsük volt, ugyanez a szám most 60-70. Nagyságrendi különbségek vannak. Ugyanakkor magam is fontosnak tartom és szorgalmazom a tanulást, a tudatos felkészülést a jövőre.
Nehéz lenne titkolnia, hogy szenvedélyes játékos. Legendás mutatványai a vízben a pszichológiai hadviselés részei, vagy ösztönös megnyilvánulások?
Inkább az utóbbi. Mosolyognak rajtam a csapattársak, de én az edzéseken is így viselkedek, mert mindig, minden helyzetben versenyzek, és győzni akarok. Nekem kell a játékhelyzet, amikor eldől, hogy ott és akkor ki a jobb. Egy meccsen persze más a hőfok, s ilyen reakciókat hoz ki belőlem. Volt idő, amikor tenni akartam ellene, ma már elfogadom, ilyen vagyok és kész.
Facebook-oldalán gyakran posztol képeket ínycsiklandozó ételekről, hangulatos baráti összejövetelekről. Az egészséges táplálkozás a testnek vagy a léleknek szól?
Mind a kettőnek. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert profi karrierem kezdetén megismerhettem a feleségem. Addig nem figyeltem oda a minőségi táplálkozásra, a jó kondíció érdekében letudtam az evést ott, ahol lehetett. A feleségem vezetett rá, hogy milyen a minőségi étel, ráadásul kiválóan főz, tehát el is készíti a nagyon szép és finom ételeket.
Marad energiája más sportra?
Profi versenyzőként szabály, hogy nem űzhetek balesetveszélyes sportot. A biztonság kedvéért el is adtam a motorom, de ha befejezem a profi pályafutásom, újra motorra ülök. Télen a snowboard a kedvencem, mondanom sem kell, hogy most ezt a sportot is mellőzöm. A vízilabda azonban kárpótol mindenért, beérem azzal az örömmel, amit ez a fantasztikus sport ad nekem.
Személyes adatok
- Születési dátum:1984. július 24.
- Magasság: 1,98 m
- Súly: 94 kg
- Feleség: Hornok Blanka
- Gyermekek: Sámuel (2010), Olívia (2012)
Díjak, elismerések
- Az ifjúsági Európa-bajnokság legjobb kapusa: 2001
- A junior világbajnokság legjobb kapusa: 2003
- Az év legjobb utánpótlás kapusa: 2001, 2002, 2003
- Steinmetz János-vándordíj (a felnőtt bajnokság legjobb kapusa): 2007, 2008, 2010, 2012, 2015, 2016, 2017
- Magyar Ezüst Érdemkereszt (2012)
- Az év európai vízilabdázója választás – második helyezett (LEN) (2013)
- Az év vízilabdázója választás – második helyezett (FINA) (2013)
- A 2013-as férfi vízilabda-világbajnokság legjobb kapusa
- A 2016-os férfi vízilabda-Európa-bajnokság legjobb kapusa
- A 2017-es férfi vízilabda-világbajnokság legjobb kapusa
- A 2017-es Bajnokok Ligája legjobb kapusa
- Magyar bajnok: 8 alkalommal
- Magyar Kupa-győztes: 9 alkalommal
- Bajnokok Ligája-győztes: 2017
Nem vényköteles gyógyszereit házhoz szállítjuk, szakszerűen és gyorsan! 
