3 tanács a gyász idejére

Ismerjük a gyász fázisait! Elisabeth Kubler Ross, svájci származású pszichiáter meghatározta a gyász 5 szakaszát, amely szinte mindannyiunk esetében bekövetkezik, amikor a környezetükben haláleset történik. Az első fázis a tagadás, amely során még nem fogjuk fel teljesen, hogy a veszteség valóban megtörtént. A második a düh, míg a harmadik az alkudozás, amikor megpróbálunk valamit felajánlani azért cserébe, hogy a tragédia semmissé váljon. A negyedik stádium a depresszió, amely igen sokáig elhúzódhat, és egyes esetekben bénító hatással lehet életünk más részeire is, végül pedig jön az elfogadás. Ebben a szakaszban belenyugszunk a veszteség megtörténtébe, ezután leszünk csak képesek elengedni azt, és tovább lépni. A folyamat mindig nehéz, hiszen a gyász stádiumainak alakulásuk zavaros és egyénenként változó, az egyes szakaszok nincsenek időkorlátok közé szorítva, és az is megeshet, hogy ahhoz, hogy továbblépjünk, először vissza kell esnünk az előző fázisba. Ennek ellenére sokat segít, ha tudunk róluk, és emlékszünk sorrendjükre, mivel így fel tudjuk ismerni jeleiket, és képesek leszünk azonosítani és tudatosítani magunkban azt, amin átmegyünk. Ha pedig tudjuk, mi ellen küzdünk, könnyebbé válik majd a megoldás megtalálása is. Hagyjuk magunk gyászolni! Gyakran fordul elő, hogy az emberek hosszú időn keresztül a gyász első pár szakaszában ragadnak, mert nem engedik maguknak átélni azt az érzelmi káoszt, amely ezeket követi. Azonban a gyászon való túllépéshez szükség van minden azzal kapcsolatos érzés megtapasztalására, és az egészséges elfogadáshoz sajnos csak ezen az érzelmi hullámvasúton keresztül juthatunk el. A gyógyulás folyamata csak azután kezdődhet el, miután hagyjuk magunkat érezni, mélyen átélni a rosszat és a veszteséget, és engedjük magunkat valóban gyászolni. Csatlakozzunk egy közösséghez! Lehet ez egy közösségi médiafelületen lévő csoport, vagy rendszeres, személyes találkozókat tartó közösség. A lényeg: találjunk egy olyan platformot, ahol hasonló élményeken átesőkkel beszélhetünk érzéseinkről, küzdelmeinkről, nehézségeinkről. Még ha szoros baráti vagy családi kötelékekkel rendelkezünk is, a gyászt nem ugyanúgy éljük meg, mint szeretteink. És a különböző dolgok elvesztése különböző gyászreakciót vált ki. Nem ugyanaz például egy munkahely és a vele járó biztonságérzet elengedése, mint egy hosszú párkapcsolat lezárása. Hozzánk hasonlóan egy olyan csoport tagjai érezhetik magukat, akik hasonló dolgot, kapcsolatot, embert vesztettek el, mint mi. A legnagyobb segítséget és a legjobb példát a gyógyulásra pedig szintén tőlük kaphatjuk meg.