Nem is gondolnánk, mennyi veszélyes kórokozó rejtőzik a közvetlen környezetünkben, amelyek csak arra „várnak”, hogy egy-egy alkalmas pillanatot megcsípve, komoly egészségkárosodást okozhassanak szervezetünkben. Többek között ez az oka annak, hogy ha szervezetünk első védelmi vonala, a bőrünk sérül, azonnal cselekednünk kell, máskülönben akár igen súlyos fertőzések melegágyát hozhatjuk létre.
Más és más kockázat
Attól függően, hogy a sérülés mely területen, milyen körülmények között (steril műtőben, vagy fekáliával szennyezett csatornában járkálva) jön létre, illetve hogy mekkora a mélysége, valamint kiterjedése, más és más kockázata lehet az egyes fertőzés-típusoknak.
A környezetből bekerülő kórokozók mellett, a bőrünk normál flóráját alkotó baktériumok között is vannak olyanok, melyek egy esetleges sérülés, helyileg meggyengült immunvédekezés, netán szennyeződést követően elszaporodnak, és kártékony hatásokat fejtenek ki.
Azon túlmenően, hogy a sérülés helyén hemzsegve, ott gyulladásos reakciót (vizenyő, bőrpír, fájdalom, esetleg gennyes, váladékos seb) hoznak létre, a terület mint „behatolási kapu” szerepelhet a szervezet felé. Ilyenkor a kórokozók bejutnak a véráramba, azon keresztül pedig bárhová. Ahol „kikötnek”, ott tovább szaporodhatnak, a különféle szervek károsodását okozva ezzel – ez a vérmérgezés.
Ennek elkerülése érdekében a sérüléseket és környéküket minden esetben gondosan ki kell tisztítani, szükség esetén naponta átfertőtleníteni, és vékony, szellőző tapasszal, vagy kötözéssel „izolálni”. Kisebb, felszínes sérülések a szabad levegőn is hagyhatók, amennyiben a további szennyeződés elkerülhető.
Tetanusz
Léteznek olyan kórokozók is, melyek elsősorban nem saját maguk, hanem az általuk termelt méreganyag révén okozhatnak súlyos, esetleg halálos elváltozásokat. Ezek közül is az egyik legveszélyesebb a tetanusz nevű betegség kialakulásáért felelős Clostridium tetani nevű baktérium. Ennek jellegzetessége, hogy oxigénhiányos környezetben jól szaporodik, így felbukkanására elsősorban a mélybe terjedő, szűk nyílású sérülések (pl. szennyezett szegbe, gereblyébe lépés, késszúrás) esetén kell számolni. A baktérium a seb mélyén szaporodni kezd, és eközben méreganyagot termel, amely onnan felszívódva a véráramon keresztül az ideg-izom kapcsolódási pontokon fejti ki hatását; az izmok görcsös összehúzódását okozva. Jellemzően a fertőződést követő 4.-5.-naptól, de akár hetek múlva is szájzár, izomgörcsök jelennek meg, a halál oka rendszerint a légzőizmok görcse, valamint a keringési elégtelenség. Kezelése intenzív osztályon történik, a sebkezelés mellett intenzív terápiás gyógyszerek, antibiotikum és a méreganyagot semlegesítendő anyagok beadásával. Sajnos, a halálozás kockázata még a leggondosabb ápolás mellett is elég magas.
A fertőzés megelőzhető részint a sérülést követő minél hamarabbi gondos sebellátással (szakorvos által: a seb fertőtlenítése, szükség esetén tágítása, átmosása), a baktérium ellen ható tetanusz oltás felfrissítésével, esetleg antibiotikus kezeléssel. Az oltás szükségessége felől, bizonyos kritériumok alapján minden esetben a szakorvos határoz.
