Így állapíthatja meg, ha gyermekének lúdtalpa van!

2017. március 5.

A lúdtalp típusai, jelei és kezelése.

A köznyelvben a lúdtalp alatt a láb boltozatainak különféle ellapulását értjük. Általános tévhit, hogy az olyan problémákat, mint például a befelé dőlő boka vagy a csámpás járás, minél hamarabb kezelni kell különféle speciális betétekkel, cipőkkel, mert ha nem így teszünk, a gyermek lába kóros irányba fog fejlődni. A gyermek a járás megtanulása után sokszor széles alapon, kifordított lábakkal, befelé dőlő bokákkal billegve jár. Ez teljesen természetes, hiszen sokat kell gyakorolnia, tapasztalatot kell szereznie, hogyan kell egyensúlyozni, koordináltan járni és hosszú évek alatt alakítja ki a felnőttkorra jellemző járásmintáját.

A befelé dőlő bokák (amelyet sokszor tévesen „bokasüllyedésnek” hisznek), és a kifelé álló sarkak néhány éves korig általában teljesen normálisnak tekinthetőek, főleg akkor, ha a gyermek mozgékony és panaszmentes. A felnőttkorra jellemző lábszerkezet kb. 10 éves korra alakul ki, a bokák „bedőlésének” a mértéke is lényegesen csökken erre az életkorra, mindenféle speciális beavatkozás nélkül.

Alapvető szabály, hogy az a lúdtalp tekinthető kórosnak, ahol a gyermeknek valamilyen panasza is van. Ilyen lehet az állandó lábfájdalom, csökkent terhelhetőség, boka-, belső talpél fájdalom, esetleg idősebb gyermekeknél, kamaszoknál térdkalácstáji fájdalom. Kezelésre illetve egyéb terápiára akkor van szükség, ha a gyermek lába folyamatosan vagy nagyon gyakran fáj (akár kis megerőltetésre is) és merev (a láb kis ízületei nem mobilisek, a belső boltozati ív lábujjhegyre álláskor sem jelenik meg).

A lúdtalp típusai és kezelésük

Rigid lúdtalpról akkor beszélünk, ha a láb belső, hosszboltozata semmilyen mobilitást nem mutat, lábujjhegyen álláskor sem válik íveltté a belső boltozat. A flexibilis lúdtalpasság során a belső boltozat bár álláskor kifejezetten lapos, a lábujjak hátrafeszítése során jól ívelt belső boltozat jelenik meg.

A rigid vagy merev lúdtalp esetében  a gyermek belső talpéle egyáltalán nem mobilis, és a panaszok hátterében valamilyen anatómiai eltérés vagy az előlábcsontok kóros elhelyezkedése áll. Ennek a típusú lúdtalpnak a kezelése igen nehéz, a különféle betétek általában hatástalanok, bár a gyógytorna sokszor segít, mégis előfordul, hogy  műtéti beavatkozásra van szükség.

A flexibilis lúdtalp csak akkor igényel kezelést, ha kóros és fájdalmakat okoz.10 éves kor alatt érdemes különféle betétekkel, egyénre méretezett ortopéd cipőkkel, döntött talpú lábbelikkel, lábtornával próbálkozni, melyekkel jó eredmények érhetőek el. A 10 éves kor után is fennálló, fájdalmakat okozó flexibilis lúdtalp általában már nem válik tünetmentessé, és felnőttkorra sokszor állandó fájdalmak forrásává válik. A különböző betététek és ortopéd cipők többnyire tüneti kezelést szolgálnak, sokszor egész életen át szükségessé válnak.

A lúdtalpasság kezelésére igen sok műtéti módszer létezik. A különböző műtéti módszerek közös célja, hogy a láb süllyedt, és fájdalmas belső boltozatának íveltségét helyreállítsák, és a láb terhelésének eredeti nyomáseloszlását biztosítsák. Állandó, 10 éves kor után is fennálló folyamatos lábfájdalmak, nagymértékben csökkent terhelhetőség (500 m utáni kifáradás) esetén a betétek és ortopéd cipők állandó viselése mellett egyre jobban érdemes elgondolkozni a műtéti beavatkozáson, mely optimális esetben akár teljes panaszmentességet is biztosíthat. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy csak azoknál a gyerekeknél ajánlott, akiknek kifejezett panaszos, fájdalmas, és flexibilis lúdtalpuk van. Fájdalmatlan, alaki láb deformitást az esztétikum kedvéért nem szabad korrigálni!

Az elmúlt években vált elterjedté a gyermekkori flexibilis lúdtalpasság kezelésének egy új műtéti irányzata, az úgynevezett calcaneus stop műtét vagy artrhroereisis. A műtét kifejezett előnye, hogy nagyon kis behatolásból elvégezhető (akár 1-2 cm-es metszésből), és nem jelent kifejezettebb megterhelést a gyermek számára. Már a műtét másnapján ráállítható a gyermek az operált végtagjára, és gyógytornász segítségével mobilizálható. Optimális esetben a gyermek 2-3 hét alatt megszokja az új helyzetet, és a láb korábbi lapos boltozata és a befelé dőlő bokatartás megszűnik, ezzel együtt a gyermek fájdalmai is. A műtétet általában pár hetes időkülönbséggel célszerű a két lábon elvégezni. Optimális esetben a sikeres műtét teljes és tartós panaszmentességet biztosít.

A műtét hátránya, hogy csak bizonyos életkorban – 10-13 éves kor között – végezhető el sikeresen. Idősebb gyermekek fájdalmas lúdtalpa is kezelhető műtéttel, itt már általában jóval bonyolultabb beavatkozásokra van szükség, de a műtéti eredmények ebben a korcsoportban már nem annyira jók, sokszor a műtét után is szükség van betétek, ortopéd cipő viselésére.

Az igazi panaszokat okozó gyerekkori lúdtalp valójában nagyon ritka, ugyanakkor időben történő felismeréssel és megfelelő kezeléssel (akár műtéttel is) ma már elkerülhető hogy egy gyermek egész életében különféle betétek viselésére szoruljon. A kevésbé súlyos panaszokkal járó lábelváltozások esetében is nagyon fontos az időszakos ortopédiai kontrollvizsgálat, a testsúly normalizálása és az izomzat megfelelő, szakemberek (gyógytornász, konduktor) által irányított fejlesztése.