Ezért legyen minél többet mezítláb gyermekünk

2018. szeptember 12.

Kapcsolódó tünetek:

lábizom gyengeség

Az emberiség csak az elmúlt évszázadokban szokta meg a mindennapos cipőviselést, azonban egy közelmúltban készült kutatás szerint, lehet, hogy az egészségünknek inkább ártottunk vele. Milyen előnyökkel jár, ha gyermekünk csupasz lábakkal rohangál?

A rendszeresen cipőben és az inkább mezítláb járók lábainak szerkezetében kialakult különbségeket már az elmúlt 100 év során is vizsgálták. Sőt, dr. Phil Hoffman már 1905-ben figyelmeztetett a divatos lábbelik viselésének lehetséges hátrányaira, mondván: ezek hajlamosak összenyomni a láb első felét. Eredményei rámutattak, hogy az általában cipőt viselőknek keskenyebbé válik a lábfeje, íve pedig egyenesebb lesz, ez pedig azt eredményezi, hogy járás közben nagyobb nyomás éri a sarkat és talppárnát. Ezzel szemben akik úgy nőttek fel, hogy rendszeresen jártak mezítláb, szélesebb lábfejjel rendelkeznek, így a rájuk nehezedő súly sokkal egyenletesebben oszlik el, juttatva a nyomásból a láb szélső részeire és a lábujjakra is.

Bár azt még nem kutatták részletesen, hogy a cipő viselése milyen hatással van a koordinációra vagy a sportbalesetek kockázatára, az előbb említett eredmények miatt a józan ész azt diktálja a tudósok számára, hogy mezítláb felnőni egészségesebb. Több egyszerű és könnyen belátható érv is szól a csupasz lábak mellett. Egyrészt mivel a sarok nagyon érzékeny a fájdalomra, mezítláb futva hajlamosak vagyunk inkább a lábak középső és elülső részén landolni a lépések között, ezzel nagyobb felületet biztosítva a lábainkra nehezedő nyomásnak. Másrészt ahhoz, hogy ne a sarkunkra érkezzünk, a lábaknak közelebb kell lenniük a testhez, így a mezítláb futóknak rövidebbé válnak lépéseik. Ez kevésbé kinyújtott lábakat és jobban a talaj felé mutató lábfejet igényel. A lábak inkább hajlított pozíciója edzettebb térdízületeket és erősebb térdet körülvevő izmokat, a lábfejek futás közbeni szöge pedig rugalmasabb bokaízületeket eredményez.

Ma azonban a legtöbben – az állandóan hordott futócipőknek köszönhetően – kinyújtott lábbal a sarkukra érkeznek futás közben. Így a landolás által generált nyomást a lábaknak ez a keményebb ízületekből és csontos vázból álló része nyeli el, izmainknak pedig sokkal kevesebb dolga lesz. Valószínűleg ez az egyik oka annak is, hogy a legtöbb, futóknál előforduló sportsérülés is olyan területeket érint, amelyek inkább csontosak, és nem az ilyenféle nyomás elviselésére ’vannak tervezve’ (például sípcsont, térdcsontok).

Egy közelmúltbeli tanulmány szintén megerősíti az eddigi feltételezéseket. Az angliai Leeds Beckett Egyetem kutatói 714 új-zélandi gyermek cipőviselési szokásairól gyűjtöttek adatokat, és vizsgálták a lábbelik hatását a gyermekek fejlődésében, akiknek mintegy 45 százaléka ideje nagy részét mezítláb tölti. Új-Zélandon, ahol megszokott, hogy idejük nagy részét cipő nélkül töltik a gyermekek, a globális felmérések szerint az egyik legalacsonyabb a lábakban megjelenő fájdalom és ízületi problémák kockázata.