Legfőképp a repülőutak kapcsán hallható ez sokszor, de a kockázat a jármű fajtájától független.
A lényeg nem az, hogy repülőn utazunk, a veszély forrása maga a mozgásszegénység és a kényszertartások. Hosszabb utazás alatt legtöbbször kevés lehetőségünk van lábaink kinyújtására, tornáztatására, így a véráramlási körülmények kedvezőtlenné válnak.
A lábak helyzete miatt a vénák „megtörnek”, az akadálymentes véráramlás nehezítettsége, a vér örvénylése alakul ki, emellett a mozgás pumpáló hatása is elmarad, így összességében a vér áramlása lassul, ez pedig trombózis kialakulására hajlamosít.
A hosszú utak idején jellemző az elégtelen folyadékfogyasztás, a szervezet gyakorlatilag dehidrált állapotba kerül. Ez a repülőn történő utazáskor fokozott, mert az utastér levegője száraz, ez pedig fokozza a test párologtatását, ami vízvesztéshez vezet.
A vérrögképződésre az esetek többségében hetek múltán derül fény.
Trombózis rizikófaktorok
Hajlamosító tényezőnek tekinthető az elhízás, a fogamzásgátló tabletták szedése: a vérrögképződés kockázata az említett esetekben tízszeres, sőt akár húszszoros is lehet.
Érdekes megemlíteni, hogy a 160 centiméternél alacsonyabb és a 190 centiméternél magasabb személyeknél is magasabb kockázattal kell számolni: a trombózisveszély ötszörös, illetve négyszeres.
A Leiden mutációt hordozóknak nyolcszor nagyobb az esélyük vérrög kialakulására. Ezek mellett az összes többi, a trombóziskészséget utazás nélkül is fokozó faktor szerepe hajlamosító tényező.
A négy órásnál hosszabb utak kockázatai
Az átlag népesség körében egy 4 órásnál hosszabb utazás esetén a trombózis kockázata 1:6000-hez. A Leiden Egyetem Orvosi Központjában végzett kutatás során 9000 személy bevonásával végeztek felmérést.
A közreműködők a megfigyelési időszak alatt több hosszú repülőúton vettek részt. Az adatok elemzése után az alábbiakat állapították meg: 53 esetben alakult ki trombózis, ebből 22 esetben az utolsó utazás után 8 héten belül. 1000 emberre évente egy trombózis jut, a repülők közt ez az érték 3,2, ami több, mint háromszoros kockázatra utal.
Azt azért hangsúlyozni kell, hogy egy átlagember számára egy hosszabb utazás nem jelent nagymértékű kockázatfokozódást, ám több hosszú utazás már kimondottan növeli a veszélyt.
Igaz ugyan, hogy az átlag népességben egy-egy emberre vetítve a kockázat nem nagyságrendekkel nagyobb, de mivel a világon sok hosszú utazás történik, az kockázatemelkedés már olyan nagy, hogy a kérdéssel mint népegészségügyi tényezővel érdemes foglalkozni.
