Mikor veszélyes a mióma?

A mióma tünetei

Az érintett nők kb. 25 százalékánál semmilyen panaszokat nem okoz a mióma, így a méhben találhatókra sokszor csak akkor derül fény, amikor rutinvizsgálatra mennek a nőgyógyászhoz. A többi érintettnél azonban okoz panaszokat a mióma, melyek szimptómák súlyossága nagyban függ a mióma nagyságától és elhelyezkedésétől. A mióma leggyakoribb jelei az alábbiak:

• Menstruációs zavarok: a miómák hatására súlyosbodhat, illetve meghosszabbodhat a havi vérzés. Ezen kívül két ciklus között is felléphet vérzés.
• A havi vérzés során rendkívül erős, a vajúdásra hasonlító fájdalmak is jelentkezhetnek. A mióma okozta erős vérzés során vérrögök is keletkezhetnek, melyek távozása erős görcsökkel párosul.

Kevésbé gyakori panaszok mióma esetén:

• Alhasi fájdalom
• Hátfájás és/vagy lábfájás abban az esetben, ha a mióma a gerincvelőt vagy az idegeket nyomja
• Vesefájdalom
• Erős vizelési inger, ha a mióma a húgyhólyagot nyomja
• Székrekedés, amennyiben a mióma a végbelet nyomja
• Szexuális együttlét során jelentkező fájdalom

Kiváltó okok és rizikófaktorok A szakemberek még pontosan nem tudják, hogyan alakul ki a méhben a mióma, de úgy vélik, hogy a női hormonnak, az ösztrogénnek van ebben nagy szerepe. Az ösztrogén felel a méhben található nyálkahártya növekedéséért, továbbá befolyásolhatja a méhfal izomrétegének a növekedését is. Ebből kifolyólag ennek a hibás szabályozása okozhatja a méhben a mióma kialakulását. Ezt a felvetést az is alátámasztja, hogy amikor a változókor után jelentősen lecsökken az ösztrogéntermelés, már nem keletkeznek újabb miómák, a már meglévők pedig nem nőnek tovább, egyes esetekben pedig visszafejlődnek. A miómák kialakulásában genetikai okok is szerepet játszanak, ugyanis egyes családok gyakrabban érintettek, mint mások. Számos kutatás továbbá arra is fényt derített, hogy az afrikai nők esetében kilencszer nagyobb annak a veszélye, hogy mióma alakuljon ki, mint az európiai nőknél. A miómák keletkezéséért feltehetőleg egy speciális gén felelős.

A mióma kezelése

A miómák kezelése abban az esetben válik indokolttá, ha azok panaszokat okoznak. Ettől függetlenül évente vagy hat havonta ajánlott a nőgyógyászati vizsgálat, melynek során ellenőrizhető a mióma növekedése, és lehetőség van a panaszok megbeszélésére. Amennyiben azonban panaszok vagy komplikációk lépnek fel, számos kezelési lehetőség áll rendelkezésre. A megfelelő kiválasztásánál nagy szerepet játszik az érintettek életkora, az, hogy szeretnének-e még gyermeket szülni, a panaszok fajtái és súlyosságuk, illetve a miómák nagysága és azok elhelyezkedése. Alapvetően gyógyszerekkel is lehet ezeket kezelni, de a műtéti beavatkozás, illetve olyan új keletű eljárások, mint az embolizáció és a fókuszált ultrahangos eltávolítás is hatékony kezelési módszereknek bizonyulnak. Extrém esetekben a méh eltávolítása is szóba kerülhet.