Így hat az apa stressz szintje a magzatra

A tudósok már régóta tisztában vannak azzal, hogy a terhesség alatt az anya környezetének káros tényezői – mint például a rossz táplálkozás, a stressz vagy a fertőzések – negatív hatással lehetnek a magzatra. Ez részben azzal magyarázható, hogy a közvetlen hatások befolyásolják a génexpressziót, vagyis az úgynevezett epigenetikát. A Maryland Orvostudományi Egyetem kutatói Tracy Bale idegtudós vezetésével pedig most azt mutatták meg, hogy az apa feszültségszintje is hatással lehet az utódok fejlődésére – az ondóban jelentős változásokat okozva. Korábban Bale azt tapasztalta, hogy a felnőtt hím egerek, amelyek tartósan és meghatározott időszakonként enyhe stressznek voltak kitéve, csökkent stressz-reakcióval rendelkező utódokat nemzettek. A stresszreaktivitás változása pedig bizonyos neuropszichiátriai rendellenességekhez kapcsolódik, beleértve a depressziót és a poszttraumatikus stressz szindrómát. Elkülönítették a csökkent stresszreaktivitású egereket, és arra jutottak, hogy változások jöttek létre a mikro-RNS-ként ismert örökítőanyagban, mely az ondóban található. A mikro-RNS pedig kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy mely gének válnak funkcionális fehérjékké. Legutóbbi kutatásuk során Bale és csapata új részleteket tárt fel a mikro-RNS-változásait érintően. A férfi reproduktív rendszerében a mellékhere, melyben a spermiumok érnek, apró, mikro-RNS-sel megtöltött vezikulákat szabadít fel, melyek egyesülve a spermiummal meg tudják változtatni annak a petesejt felé szállított’’rakományát’’. A mellékhere az apa stressz-szintjére azzal reagál, hogy módosítja e vezikulák tartalmát. Ez azt sugallja, hogy még az enyhe környezeti kihívások is jelentős hatással lehetnek az utódok fejlődésére és potenciálisan az egészségükre is. Az apára ható stressz és az utódoknál megjelenő egészségügyi kockázatok közötti kapcsolat további kutatása és alaposabb megismerése a jövőben segíthet jobban megérteni, felfedezni és akár megelőzni a rendellenességeket.