Hogyan működnek a vízhajtók?
Szerepük van sok keringési és érrendszeri betegség kezelésében.
Köztudomású, hogy a nagy túlzott sófogyasztás vérnyomásemelő hatású, illetve a sószegény diéta csökkenti a vérnyomást, ez amiatt van, mert a nagy mennyiségű ionok sok vizet kötnek meg.
A vízhajtókat leginkább bizonyos típusú szívelégtelenség, egyes vesebetegségekn, valamint zsírmáj esetén ödéma csillapítására alkalmazzák. Egyes vizelethajtó típusokat széles körben alkalmaznak magas vérnyomás kezelésre.
A szervezet önszabályozó folyamataival próbálja fenntartani a saját belső egyensúlyát, célja az állandó elektrolit-koncentráció fenntartása.
A vese érzékeli a szervezet víztartalmát és annak töménységét, különböző módon vezérli, mennyi víz szívódjon vissza. Ha nagyobb mennyiségű só kerül a szervezetbe, ennek megfelelően több vizet is vesz fel, illetve választ ki.
Vérnyomáscsökkentő hatás
Tágabb értelemben vízhajtóknak nevezhetők azok a vegyületek, melyek megemelik a kiválasztott vizelet mennyiségét. Ez sokszor nem jár különösebb vérnyomáscsökkenéssel, mivel a nagy mennyiségű elektrolit a szervezetben marad.
Azoknak a vízhajtóknak van terápiás potenciálja, melyek a nátrium- és a kloridionok ürítését növelik. A fokozott elektrolit-kiválasztás nagyobb folyadék-kiválasztással társul, mert a szervezet így tartja fenn az egyensúlyt.
A nagy mennyiségű folyadékvesztés vezet a vénás nyomás csökkenéséhez. Előfordul, hogy tartós adagolás során a szervezet megszokja a vízhajtó hatást, viszont a vérnyomáscsökkentő hatás nem múlik el. Ennek a vízhajtó vegyületek hatására másodlagosan kialakuló értágítás lehet a kiváltó oka.
A vese és a vízhajtók
A vese folyamatosan dolgozva, naponta 180 liter vizet (!) és vele együtt oldott anyagokat választ ki. A szűrlet tovább haladva a vesében lévő kis csatornákon, amelyeken át a víz és a sok oldott anyag javarészt visszaszívódik, végül mindössze 1,5-2 liter vizelet képződik naponta.
A töltéssel rendelkező ionok nem tudnak átjutni a csatorna falán szabadon, ezért különböző ioncsatornák és átvivő fehérjék közreműködésével kerülnek a vese csatornáiból vissza a vérbe.
A vízhajtók nem csupán a vizet távolítják el a szervezetből, hanem azzal együtt az ionokat és sókat egyaránt. Nátriumionok, káliumionok, kloridionok távoznak a vizelettel a szervezetből.
A vízhajtók - hatásmechanizmusuk alapján - különböző csoportokba osztályozhatók. Attól függően, hogy a vesében lévő kis csatornák (a nefronok) mely szakaszán, milyen sók visszaszívásának befolyásolása révén zajlik sóvesztés, másként működnek a különböző diuretikumok.
A végeredmény azonban általában ugyanaz: kevesebb só szívódik vissza a vesében, azaz több só ürül a vizelettel, a só pedig mindig „vizet visz magával”. A vízhajtók serkentik a vesék által termelt vizelet mennyiségét.
