Amit a mononukleózisról tudni kell

Mi a mononukleózis?

Ezzel a vírusos megbetegedéssel majdnem mindenki megfertőződik az élete során. A legtöbb esetben nyál útján terjed, ezért is szokták csókbetegségnek hívni. A betegség sokszor csak enyhe tünetekkel jár, vagy teljesen tünetmentesen vészelik át az érintettek. Felnőttek esetében a panaszok, melyek közé többek közt a torokfájás, a nyirokcsomó megnagyobbodása, a magas láz és a levertség tartoznak, kifejezetten súlyosak.

A mononukleózis tünetei

A mononukleózist a legtöbb esetben mandula- vagy torokgyulladást okoz, amely során a nyirokcsomók is megduzzadnak, továbbá láz és levertség is társul az előbb említett panaszokhoz. A gyerekek kevesebb vagy enyhébb tünetekkel vészelik át ezt a megbetegedést, ugyanis az immunrendszerük sokkal erősebben reagál a kórokozóra. Kamaszkorban és felnőttkorban sokszor az influenzával szokták összekeverni az enyhébb lefolyású mononukleózist. A mononukleózis egyik legtipikusabb tünete a nagyon erős torokfájás, illetve a torokgyulladás, aminek következtében nyelési nehézségek is jelentkeznek, továbbá kivörösödik a garat nyálkahártyája és a mandulákon jellemző az összefolyó lepedék kialakulása. A betegség akut szakasza során rendkívül erőtlennek és levertnek érzik magukat a betegek, akiknek 1-2 hétre szükségük van a gyógyulásra. Egyes érintettek azonban sokkal hosszabb ideig érzik magukat fáradtnak és motiválatlannak, annak ellenére, hogy a mononukleózis tipikus tünetei nem is jelentkeztek náluk. A sportolóknál a hirtelen jelentkező teljesítményromlás szokott a betegség első tünete lenni, ami egyes esetekben több hónapig is megnehezíti az életüket. A mononukleózis a lépet is érintheti, mely szervnek fontos szerepe van a betegségek leküzdésében, leküzdésében, mint fontos immunszervnek, és képes kiszűrni az elöregedett vérsejteket. Az Epstein-Barr-vírussal történő megfertőződés esetén nagy veszélyt jelent a lép megnagyobbodása, mely így akár meg is tud repedni.

A mononukleózis fertőzése és terjedése

Az Epstein-Barr-vírus, mely a mononukleózist okozza, a limfocitákban és a toroknyálkahártya sejtjeiben szaporodik el, míg az emberi szervezeten kívül csak rövid ideig életképes. Az EBV testnedvekkel fertőz, leginkább nyál útján. Ezzel magyarázható az is, hogy a 30 év felettiek 95 százaléka már megfertőződött ezzel a kórokozóval. De más módon is terjedhet az EBV: például szexuális úton, vértranszfúzió vagy szervtranszplantáció során. Kisgyerekek körében a legtöbb esetben azzal terjed, hogy szájba veszik a játékokat. A mononukleózis lappangási ideje viszonylag hosszú, a megfertőződés és a betegség kitörése között gyakran 4-6 hét is eltelik. Fontos megemlíteni, hogy ez idő alatt annak ellenére fertőző már az érintett, hogy a tünetek hiánya miatt nem is sejti, hogy beteg. A betegség kezdetekor a betegek szervezetében nagyon sok vírus található, így ők ilyenkor rendkívül fertőzőek. Ez a tünetek elmúlása után sem változik, ezért gyógyulás után még pár hónapig javasolt kerülni a csókolózást és a kondom nélküli szexuális érintkezést.

Meddig fertőznek a betegek?

Aki egyszer már elkapta a mononukleózist, egy életen át vírushordozó marad. Az immunrendszer kordában tartja ugyan, így a betegség nem tud ismét kitörni, azonban időről időre magasabb a vírus koncentrációja a nyálban. Ennek következtében a vírushordozók egy életen át fertőzhetnek.

A diagnózis felállítása

A diagnózis felállítása nem egyszerű feladat, hiszen a fő tünetek – torokfájás, láz és duzzadt nyirokcsomók – egyeznek az influenzáéval és a megfázáséval. Ebből kifolyólag gyakran egyáltalán nem vagy csak későn diagnosztizálják a mononukleózist. Célzottan akkor szoktak kutatni a betegség után, ha nem akar múlni a folyamatosan magas láz, ha az érintett hetekig levert, vagy ha nem akar javulni a torokgyulladása. A vizsgálat fő célja kideríteni, hogy az Epstein-Barr-vírus vagy streptococcus baktériumok okozzák-e a panaszokat. Ez azért is rendkívül fontos, mert az antibiotikumok csak a baktériumokkal szemben hatásosak, vírusok esetén nem. Az úgynevezett mononukleózis teszt segíthet a betegség gyors felismerésében, mert többnyire kimutathatóak vele a speciális heterofil antitestek, melyek az EVB infekcióra jellemzőek. A legmegbízhatóbb azonban a EBV fertőzést jelző szerológiai vizsgálatok elvégzése, vagy a vírus detektálása PCR teszttel. Ezen kívül számos testi vizsgálatot is el lehet végeztetni. A torok esetén az orvos megnézi, hogy nem pirosak vagy duzzadtak-e a mandulák, továbbá lepedék után is kutat. Ezen kívül a nyirokcsomókat és a lépet is megtapintja. Torokkenetet is vehet az orvos, melynek segítségével egy laborvizsgálat során ki lehet mutatni, hogy baktériumok okozzák-e a betegséget. Sajnos még abban az esetben sem lehet pontosan megállapítani, hogy mononukleózis áll-e a háttérben, ha a kenet EBV-t tartalmaz, ugyanis ez a vizsgálat akkor is kimutatja a vírust, ha az már régebb óta megtalálható a szervezetben és újra aktiválódott. Friss fertőzést jelez azonban a vérből az EBV elleni IgM antitest kimutatása.

A kór lefolyása

A mononukleózis három hétig is elhúzódhat, és a legtöbb esetben szövődménymentesen gyógyul. Ha azonban romlanak a véreredmények és fennáll a komplikációk lehetősége, akkor a betegeket kórházba utalják. Ritka esetekben krónikussá is válhat a mononukleózis, azaz a tünetek hónapokon vagy éveken át jelen lehetnek.

Lehetséges komplikációk

Sok más betegséghez hasonlóan a mononukleózis is járhat komplikációkkal, melyek súlyosak, sőt mi több, életveszélyesek lehetnek. Ha az immunrendszer rendkívül erősen reagál a vírusra, akkor olyan mértékben megduzzadhat a torok nyálkahártyája, hogy nyelési és légzési nehézségek jelentkeznek. Egyes esetekben a lép is megrepedhet, ami a keletkező belső vérzés következtében életveszélybe sodorhatja az érintettet. A vírus továbbá májgyulladást is okozhat, súlyos esetben pedig sárgaság is kialakulhat a máj működési zavara következtében. Ezeken kívül kiütések is jelentkezhetnek, de akár bénulás is felléphet, amely során még a légzés is veszélybe kerülhet. Amennyiben a vírus eljut az agyig, agyvelőgyulladáshoz is vezethet.