Lábápolás nyáron: tippek az egészséges és ápolt lábakért

Miért fontos a rendszeres lábápolás?

A talpunkon nincsenek faggyúmirigyek, izzadságmirigyek azonban annál inkább. Így az izzadásgátlás és a krémezés különösen fontos ezen a testtájon, ahogyan az is, hogy az esetleg kialakuló bőrkeményedéseket rendszeresen eltávolítsuk. A megvastagodott, megkeményedett bőrréteg ugyanis rugalmasságát vesztve akár fájdalmassá is teheti a járást, sőt, ha a rá nehezedő nyomás tartósan megmarad, akár a bőr mélyebb rétegeibe hatoló, fájdalmas tyúkszem is kialakulhat. Ha pedig a bőr bereped – erre különösen a sarok környéke hajlamos –, fájdalmas, vérző sebek jöhetnek létre, amelyek a fertőzéseknek is kaput nyithatnak.

Pedikűr otthon vagy szakembernél?

A bőr puhaságának megőrzése tehát nem pusztán szépségápolási kérdés, az egészségünk miatt sem elhanyagolható. Akinek különösen hajlamos a lába a bőrkeményedés kialakulására, az jól teszi, ha az év első pedikűrjéért szakemberhez, gyógypedikűröshöz fordul. Ugyanez a helyzet akkor is, ha benőtt körömmel küzdünk, vagy ha a cukorbetegség szövődményeinek elkerülése miatt az átlagosnál is fontosabb számunkra a lábápolás. De természetesen bárki számíthat a pedikűrösök szakértelmére. Mielőtt szolgáltatót választunk, érdemes körülnézni a szalonban: ideális esetben minden tiszta, a pedikűrös sterilizált, illetve egyszer használatos eszközöket használ és kesztyűt visel, valamint makulátlan ruhában dolgozik.
Aki inkább otthon szeretne megszabadulni a bőrkeményedésektől, és nincsenek különösen súlyos panaszai e téren, annak érdemes hetente-kéthetente alaposan kiáztatni a lábát, majd habkővel, reszelővel eltávolítani a megkeményedett bőrt, végül pedig bekrémezni a lábfejet. Fenntartó kezelésnek elég lehet, ha minden másnap ledörzsöljük a bőrkeményedésre hajlamos részeket a zuhany alatt, majd a testápoló használatából a lábfejünket sem hagyjuk ki. 

Hogyan távolítható el a bőrkeményedés?

Aki még kényelmesebb megoldást szeretne a bőrkeményedések eltávolítására, kipróbálhatja a drogériákban kapható hámlasztó zoknit is. Ilyenkor általában tejsav és glikolsav gondoskodik a felesleges réteg eltávolításáról. Az első használatra azonban nem árt felkészülni: a zoknit a leírás szerint 60-90 percig kell fent hagyni, kényelmi szempontból akár egy cérnazoknit is vehetünk rá. Ezután mossuk meg a lábunkat, és töröljük szárazra, majd naponta áztassuk egy kicsit. Ne legyünk csalódottak, ha nincs azonnali eredmény, az intenzív hámlás beindulásához 3-7 napra is szükség lehet. Akkor se ijedjünk meg, ha ezután valóban erőteljes lesz a felső bőrréteg leválása. Ne tépkedjük, húzogassuk, egyszerűen várjuk meg, amíg magától leválik, és újra puha lesz a lábfejünk. A művelet napjai alatt ne használjunk olajos krémet, legfeljebb csak vízbázisú ápoló szereket.

Milyen lábkrém segít a száraz, repedezett bőr ápolásában?

Aki nem vágyik ilyen erőteljes hatásra, annak marad a habkő, valamint a lábpuhító krémek rendszeres használata. Fontos, hogy a száraz, bőrkeményedésre hajlamos láb számára leginkább megfelelő hatóanyagokat tartalmazza az adott készítmény. A könnyen megkeményedő bőrfelületek puhán tartására, valamint a kényelmetlen cipő okozta feltörés megakadályozására az egyszerű vazelin is megfelel, ám ennél sokkal jobb, ha több területen is ható lábkrémet használunk. A legtöbb ilyen készítmény hatóanyaga az urea (karbamid), amely egyszerre hidratál és hámlaszt nagy hatékonysággal. A glicerin és a lanolin kiváló vízmegkötő képességükkel segítik a regenerálódást és a puhán tartást. A legtöbb lábkrém kifejezetten hámlasztó hatású, enyhe savakat is tartalmaz, tejsav, szalicilsav és más összetevők segítenek eltávolítani az elöregedett bőrt. Emellett sok krémbe tesznek fertőtlenítő, frissítő, regeneráló hatóanyagokat, például teafa vagy borsmenta illóolajat, vagy a sérült, repedezett bőr gyógyulását gyorsító ázsiai gázló kivonatot. Az extra ápolás kedvéért erőteljesen puhító és ápoló hatású lábmaszkot is bevethetünk hetente-kéthetente. 

Mit tehetünk lábizzadás és kellemetlen lábszag ellen?

A fertőtlenítő hatóanyagok már csak azért is kiemelten fontosak, mert segítenek megelőzni a lábizzadás okozta kellemetlen szagokat. Az izzadó lábak miatt sokan szenvednek és érzik ápolatlannak magukat, pedig maga a verejtékezés még tökéletes higiénia mellett is megjelenhet: sokszor genetikai háttere van, de a stressz és a hormonális változások is kiválthatják (nem véletlenül jellemző például a kamaszokra). A kellemetlen szagok megelőzésének alapja természetesen az érintett terület alapos, szappanos tisztítása (esetenként akár antibakteriális szappannal) és szárazra törlése – ez ügyben figyeljünk oda különösen a lábujjak közére. A lábfürdőnkbe is tehetünk izzadásgátló hatású gyógynövényeket és illóolajokat, például zsályát, amely csökkenti a verejtékmirigyek aktivitását, vagy pár csepp teafaolajat, amely fertőtlenítő hatásával a nedves környezetben élő, és kellemetlen illatokat kiváltó baktériumok szaporodását gátolja. A borsmenta illóolaja frissít, és enyhe antibakteriális hatással is rendelkezik. A szódabikarbóna lúgos kémhatásánál fogva hat, semlegesíti a szagokat, és felszívja a nedvességet. Akár a cipőnkbe is szórhatjuk dezodoráló púderként: hagyjuk benne egy éjszakán át, reggel pedig szórjuk ki belőle, és töröljük át a cipőt papírtörlővel. A tölgyfakéreg-kivonatot tartalmazó szerek a kivonat csersavtartalmának összehúzó és szárító hatására építenek. Érdemes kísérletezni vele, kinek melyik hatóanyag válik be jobban, és ilyet tartalmazó lábspray-t vagy lábhintőport választani.

Hogyan vágjuk helyesen a lábkörmöt?

A lábápolás másik kritikus területe a köröm. A lábujjainkon növő körmök ugyanis vastagabbak, és lassabban nőnek, mint a kézujjainkon levők: a kezünk körmei hetente kb. 1 millimétert növekednek, míg a lábujjkörmök növekedése nagyjából havonta ennyi. Feladatuk – ahogy a kézkörmöké is –, hogy védjék az általuk lefedett, érzékeny lábujjvégi területet. Ha viszont rosszul vágjuk őket, hajlamosak lehetnek a benövésre – különösen a nagylábujj körme –, ennek kellemetlen következményeként pedig körömágygyulladás is kialakulhat. A legjobb körömcsipesszel vagy kimondottan a lábujjkörmök vágására szolgáló eszközzel dolgozni, amelyet azonban mindig fertőtleníteni kell. Ezután használjunk reszelőt a körmök szélének finomítására és a formára igazításra.

Ami a formát illeti: a körömsarok különösen érzékeny terület, így a lábujjkörmök esetében nem érdemes kísérletezni a különféle divatos alakzatokkal. A legjobb – sőt, az egyedüli jó – választás az egyenes, mert csak ezzel akadályozhatjuk meg a körmök fájdalmas benövését. A reszelő, amelyet mindig csak egy irányban húzogassunk, abban is segít, hogy eltávolítsuk a köröm sarkánál levő apró, akár szabad szemmel nem is látható szálakat, amelyek felsérthetnék a bőrt. 

Az optimális hossz a szakemberek egybehangzó véleménye szerint az, amelyiknél a szabad körömszél 1-2 milliméteres, így a lábujj vége fedve, védve marad. Ha ennél rövidebbre vágjuk, sérülhet a terület, vagy fájdalmas irritáció alakulhat ki, ha pedig túl hosszú marad, akkor a cipő orra nyomhatja. Extra ápolásként, hogy a körmök ki ne száradjanak, hetente egyszer-kétszer jó minőségű olíva- vagy mandulaolajjal is megmasszírozhatjuk őket.

Milyen az ideális cipő a láb egészségének megőrzéséhez?

Télen, amikor zárt cipőt hordunk, könnyebb rátalálni a lábunkat jól tartó, kényelmes sarokmagasságú lábbelire. Nyáron hihetetlen a változatosság a torna- és balerinacipőktől kezdve a pántos szandálokon, papucsokon át a tűsarkú darabokig bármi a rendelkezésünkre áll. A szépség azonban nem minden: bármennyire is tetszik egy divatos darab, sose feledjük, hogy járni, sietni, gyalogolni kell benne, és az is fontos, hogy mindez ne járjon szenvedéssel. Lényeges, hogy a cipő ne nyomja, törje a lábat, ne okozzon sérülést, bőrkeményedést. 

A talp lényeges pont: ha túl puha és a túl vékony, akár az Achilles-ín gyulladásához is vezethet. A vastag, merev talp viszont a lábfej gördülését nem támogatja megfelelően, így szintén lábfájdalmakat okozhat. Az is elengedhetetlen, hogy a cipő jól tartsa a lábfejet. A papucsokban, illetve a vékony pántos szandálokban elcsúszhat a láb, így akár balesetveszélyesekké is válhatnak. Az is régóta közismert, hogy a magas sarkú cipőt nem ajánlják az ortopéd orvosok: a testsúlyt ugyanis a sarok és a lábfej középső része helyett az előlábra terhelik, így gyengülnek a talpizmok, és hosszú távon akár deformálódhat is a láb – már csak azért is, mert a lábujjak előre csúsznak, és a cipő szűk elejében feltorlódnak. 

Az ideális cipő tehát egyfajta középút a túl vékony és túl vastag talpú, illetve a túl puha és túl merev között. Kényelmes, elég hely van benne a lábujjainknak, tartja a lábat, a sarka pedig nem magas, de nem is teljesen lapos, nagyjából 3-4 centiméteres. Fontos, hogy a cipő felfogja, tompítsa a kemény talajjal való ütközéskor keletkező rezgéseket is. Vásárláskor ne csak egy pillanatra próbáljuk fel, hanem járkáljunk benne egy kis ideig, hogy kiderüljön, tényleg kényelmes-e. Érdemes inkább kevesebb, de valóban minőségi, egészséges lábbelit vennünk, hogy mindig jó érzéssel, fájdalmak nélkül viselhessük, és könnyed léptekkel sétálhassunk végig a mindennapjainkon.