A hajhullás okai
A hajhullás hátterében számtalan ok állhat.
Hajszálaink időről időre megújulnak: a régiek kihullnak, és helyükbe újabbak nőnek. Az élettani hajhullás ciklusa három szakaszból áll: az elsőben a hajhagymákban zajló intenzív folyamatok eredményeképpen a hajszál gyors növekedésnek indul; a következő szakaszban növekedése lelassul, meg is áll, míg az utolsó fázis folyamán a hajszál kilökődik, és a hajhagyma egy átmeneti, úgynevezett nyugalmi fázisba kerül, mielőtt ismét működni kezdene. Ezek a ciklusok folyamatosan követik egymást, a testünket borító minden egyes hajhagymában; de az egyes hajhagymák állapota mindenhol más és más. Emiatt normál körülmények közt egyáltalán nem feltűnő az adott pillanatban elhullajtott szőrök/hajszálak mennyisége. Ez egyébként a hajas fejbőrt tekintve, napi kb. 80-100 hajszálat jelent, de még akár a 140-150 is normális lehet.
Más a helyzet, amikor a szervezet (vagy csupán a szőrrel/hajjal borított külső felületét) valamilyen betegség, vagy káros külső hatás éri: ilyenkor a fentebb említett ciklusok felborulnak, és időről időre egyszerre nagyobb mennyiségű hajszál hullhat ki, hosszuktól függetlenül; vagy éppen a hajhagymák működése nem képes újraindulni, s ez vezet a kopaszsághoz. Hajhullásról beszélhetünk, ha a naponta elvesztett hajszálak száma meghaladja a 150 szálat.
Ennek hátterében számtalan ok állhat, kezdve a legegyszerűbbektől az igen bonyolult, nehezen diagnosztizálható kórképekig.
A fokozott hajhullás lehet természetes jelenség, mint például a terhesség első szakaszában, illetve néhány hónappal a szülés után tapasztalható formák. Ezek hátterében a női szervezet hormonális változásai állnak, és csupán átmeneti jelenségről van szó.
A mai kor hajviseleti divatja időnként igencsak próbára teszi a hajhagymák, a hajszálak tűrőképességét: pl. a naponta szoros kontyba fogott frizura szinte biztosan hajhulláshoz vezet majd. Hajhullást okozhatnak a szervezet különféle hiányállapotai (leggyakrabban vitaminok hiánya, illetve vashiányos vérszegénység), a mindennapi stressz, de a különféle anyagcsere-betegségek is. Utóbbiak közül is az egyik leggyakoribb a pajzsmirigy kóros működése. Mindezek rendszerint egy laborvizsgálattal diagnosztizálhatók, és az alapprobléma rendezésével magától szűnik a hajhullás is.
Egyes betegségek mellett, azok kezelésére használatos kémiai anyagok, gyógyszerek, kemoterápiás szerek is hajhullást okozhatnak, esetükben a kúra végeztével sok esetben szűnik a kopaszság, és új hajszálak nőnek majd.
A hajas fejbőrt érő, különféle gombás fertőzések gyakran vezethetnek foltos jellegű kopaszsághoz: elhúzódó esetekben a fejbőr mikroszkópos vizsgálata segíthet a bűnös detektálásában, és a megfelelő, specifikus terápia kiválasztásában.
Amin sajnos nem könnyű segíteni, az a (főként férfiakat érintő) genetikai eredetű kopaszság: egy bizonyos életkor felett elsősorban a homlok két oldalán kezdődő, és egyre inkább a fejtető felé körkörösen tartó hajhullás és kopaszság ellen sokszor csak a hajbeültetés segíthet.
