A lúdtalp kialakulása, tünetei és kezelése

A lúdtalp gyakorlatilag már népbetegségnek számít, a kezeléséhez viszont nélkülözhetetlen a láb felépítésének ismerete. A láb alapvető feladata a járáson felül az, hogy tartsa testünket, és a testsúlyt átvezesse a talajra. Ez utóbbi úgy valósul meg, hogy a legfelső lábtőcsontunkon keresztül a testsúly a láb három fő támaszkodási pontjára kerül: a sarokcsont végére, valamint az első és az ötödik lábközépcsontunk fejére. A testsúly átvitelének feladatához alakult ki a láb boltozatos szerkezete. A lábnak két lényeges boltozata van. Amit hosszanti boltozatnak hívunk, az a külső és a belső lábszél ívének felel meg, illetve a keresztboltozat, ami az öt lábközépcsont fején átmenő haránt ívelt vonal. A boltozatos szerkezetet a láb talpi részén elhelyezkedő és oda futó szalagok és izmok tarják meg, melyek rugalmassága elengedhetetlen a megfelelő tartás és járás biztosításához. A boltozatos szerkezetű láb alkalmasabb a test súlyának viselésére, mert teherbíróbb, mint az egyenes talp.
A boltozatok magassága egyénenként változó, így azt még nem tekintjük betegségnek, ha valakinek alacsonyabb a lábboltozata. Akkor van baj, ha a láb harmonikus működése bomlik meg. Amennyiben a fent leírt boltozatos szerkezetet a szalagok, illetve izmok valamilyen okból nem tudják megtartani, a testsúly hatására a láb ellapul, a boka pedig elmozdul az optimális helyzetéből.
Sok körülmény okozhat lúdtalpat, de más és más okai lehetnek kortól függően. Fiatalabb korban a hirtelen növekedés hatására megnő a terhelés lábainkon, csökken, vagy akár el is veszhet azok teherbírási képessége. Ez esetben az izomzat hamar kifárad, bemerevedik, és akár görcsös állapot is kialakulhat. Ezt görcsoldással, izomlazítással hatásosan lehet tompítani, és visszafordítani a folyamatot. Fontos, hogy kezeljük a tüneteket, hiszen a porcfelszínek akár el is kophatnak, degenerálódhatnak.
Felnőttkori lúdtalp esetében a stabilizáló rendszerek ereje és igénybevétele miatt bomlik meg a lábboltozati rendszer egyensúlya. A lábfájáson kívül tartással kapcsolatos gondok jelentkeznek, ami gyakran jár hát- és derékpanaszokkal. Jellemzően egy hirtelen jelentkező terhelés a kiváltó ok, mint például a terhesség, az állandósult túlsúly, a sportolás vagy az állómunka. Szerencsére a felnőttkori lúdtalp könnyen kezelhető.
A kezelés legjobb formája a megelőzés, aminek kisgyermekkorban óriási jelentősége van. Elsősorban nem szabad erőltetnünk a korai lábra állást, az izomzat fejlődése érdekében meg kell várnunk, amíg maguktól állnak fel a gyermekek. Az ízületek aktív tornája és az izomzat erősítése rendkívül fontos feladat. Erre a célra igen alkalmasak a mezítelen befelé forgatott lábakkal végzett álló és járó gyakorlatok. Ha már elértük a merev lúdtalp állapotát, akkor szintén tornával vagy akár altatásban végzett helyes testhelyzetben gipszrögzítéssel is megakadályozható a további állapotromlás. A gipszrögzítés után rendkívül fontos az aktív és passzív gyógytorna. Súlyos elváltozás esetén számtalan műtéti megoldás létezik korrekcióra, de jellemzően az alsó ugróízületbe beültetett szövetbarát műanyag implantátumok hoznak jó eredményeket.
Kortól függetlenül általánosan is igaz, hogy lábunk erősítése megelőzheti a lúdtalp kialakulását. A felnőttkorban kialakult lúdtalp esetén érdemes ortopédussal személyre szabott lábbetétet készíttetni, hogy az a testünkhöz tökéletesen igazodjon.