A lágyéksérv kezelése

Nyitott sérvműtét

Egy lágyéksérv esetén nyitott műtétet szoktak a leggyakrabban elvégezni, amely során a sebész a lágyéknál kezdi el a bemetszést, előrehatol a sérvig, ahol aztán visszahelyezi a hasüregbe a kitüremkedő hasi tartalmat, ami a legtöbb esetben a vékonybél, vagy a hasüreget fedő zsírréteg. Ezután ismét összevarrják a hasfalat, amely során különféle módokon megerősítik a lágyékcsatornát:

• A Lichtenstein-műtét lényege, hogy miután visszahelyezték a sérvet a hasüregbe, a lágyékcsatorna hátsó falát egy speciális műanyaghálóval erősítik meg. Ennek az egyik legnagyobb előnye, hogy nincsenek feszülő varratok a hasfal rétegei között, aminek következtében kisebb a sérv kiújulásának az esélye, továbbá a műtét utáni sebfájdalom is sokkal enyhébb.
• A Shouldice-módszer alapján végzett műtét során nem egy műanyaghálóval erősítik meg a lágyékcsatorna hátsó falát, hanem egy speciális, 4 rétegű varratsorral. Ez a típusú beavatkozás kis kockázatú, továbbá helyi érzéstelenítéssel is végezhető. A varrások feszülése egyenletesen eloszlik, így nem okoznak kellemetlen érzést.

Laparoszkópos sérvműtét

Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb lágyéksérv esetén laparoszkópos beavatkozás is lehetséges, azonban leginkább kiújult, kétoldali lágyéksérvnél alkalmazzák, illetve olyan személyeknél, akik kemény fizikai munkát végeznek, esetleg sportolóknál. Ennél az eljárásnál három kisebb, kb. egy centiméteres vágást ejt a sebész, majd a laparoszkóp segítségével behatol a hasüregbe. Ezen belül is két módja van a lágyéksérv kezelésének:

• TAPP (Transabdominalis praeperitonealis technika): Ennél a hashártya megnyitásával járó eljárásnál egy hálót helyeznek fel, amit fémkapcsokkal rögzítenek. Ennek a módszernek az egyik nagy előnye, hogy a háló megakadályozza a sérv újbóli kialakulását, továbbá a sebész a műtét során körbe tud nézni a hasüregben, így esetleges elváltozásokra is fény derülhet, melyeket akár azonnal el is lehet távolítani.
• TEP (Totális extraperitonealis technika): Ennél a hashártya megnyitásával nem járó eljárásnál az izomzat rétegei közé, a hashártyán kívülre helyezik el a speciális műanyagból készített hálót, amit azonban nem szükséges kapcsokkal vagy varratokkal rögzíteni, ugyanis az anatómiai struktúrák megtartják azt, és megakadályozzák az elmozdulását. A lehetséges szövődmények kialakulásának az esélye minimális, továbbá kellemetlen érzést sem tapasztalnak az érintettek a beavatkozás után.

A megfelelő kezelés kiválasztása

Általánosságban elmondható, hogy bármelyik beavatkozási mód szóba jöhet egy lágyéksérv esetén, azonban számos tényezőtől függ, hogy végül melyik lesz a beteg számára a legideálisabb. A laparoszkópos műtétek drágábbak a nyitott műtéteknél, azonban nagy előnyük, hogy már pár nappal a beavatkozást követően ismét teljes értékű életet élhetnek az érintettek. Ezek a fajta műtétek azok számára ajánlottak, akiknél kiújult a probléma, illetve időseknél, akiknél kétoldali lágyéksérvet diagnosztizáltak. Amennyiben nyitott műtéttel hozzák helyre a lágyéksérvet, akkor annak mérete befolyással van a megfelelő módszer kiválasztására. Kisebb sérv esetén a Shouldice-eljárás ajánlott, míg nagyobb lágyéksérvnél a Lichtenstein-módszer. Tény, hogy sokkal gyakrabban végeznek nyitott műtétet, mint laparoszkóposat, viszont előbbi esetén akár több hétig is eltarthat a gyógyulás, így addig nem terhelhetőek az érintettek. Mi következik a műtét után? A műtéten átesett egyének a legtöbb esetben visszatérhetnek a megszokott hétköznapokhoz, viszont a testmozgásról és a fizikai munkáról még pár hétig le kell mondaniuk, abban az esetben, ha nyitott műtéten estek át. A lehetséges komplikációk közé sorolják az általános műtéti kockázatokat – például sebgyógyulási zavar –, a túlérzékenységi reakciókat és a beültetett hálóval szembeni védekező reakciót, továbbá a lágyéki csatornában is keletkezhet fájdalom, amennyiben a beavatkozás során megsérültek az idegek. Ritka esetekben ismét kialakulhat a sérv, melyet ismét meg kell műteni, de zömében nem szoktak panaszok jelentkezni a műtétet követően.

Lágyéksérv kisbabáknál

Felnőttkorban gyakoribb a lágyéksérv, mint csecsemőkben és kisdedekben, ennek ellenére az ő esetükben sem ritkaság. A gyerekek 3 százalékánál diagnosztizálnak lágyéksérvet, sőt mi több, koraszülöttek esetén ez az érték 25 százalék. Fiúknál kb. ötször gyakoribb ez a probléma, mint lányoknál. Gyerekeknél a legtöbb esetben veleszületett lágyéksérvről beszélünk, de az első életévben is gyakori probléma. A gyermekkori lágyéksérv 60 százalékban a jobb oldalon található, 30 százalékban a bal oldalon, és 10 százalékban lép fel kétoldali lágyéksérv. Gyerekek esetében mindig szükséges a műtéti beavatkozás, ugyanis csak így lehet elkerülni a belső szervek becsípődését. Az ő esetükben nem szoktak hálót beültetni, ugyanis az nem tud a gyermekkel együtt nőni, így később problémákat okozhat: megnő a gyulladás kialakulásának rizikója, legrosszabb esetben pedig a későbbiekben akár meddőséghez is vezethet.