Orvosi ziliz, lándzsás útifű és erdeifenyő rügy, hogy ne hatalmasodjon el az őszi, téli megfázás.
A gyógynövények népszerűsége évszázadok óta töretlen, mivel jótékony hatásaikat egyre többen tapasztalják. Felhasználási körük is folyamatosan bővül. Már nemcsak inhalálunk és gyógyteákat iszunk, de például gyógynövény alapú szirupokkal nyugtatjuk torkunkat és illóolajokat párologtatunk otthonunkban.
A gyógynövények népszerűsége évszázadok óta töretlen, mivel jótékony hatásaikat egyre többen tapasztalják. Felhasználási körük is folyamatosan bővül. Már nemcsak inhalálunk és gyógyteákat iszunk, de például gyógynövény alapú szirupokkal nyugtatjuk torkunkat és illóolajokat párologtatunk otthonunkban.
Hazánkban az egyik legnépszerűbb gyógynövény a lándzsás útifű, melynek sokoldalú hatását sokan ismerik. De kevesen tudják például, hogy a következő nyirkos, hűvös hónapokban az orvosi ziliz és az erdeifenyő rügy is jó szolgálatot tesz, ha kapar a torkunk vagy előkerül a papírzsebkendő is. Ezekből a gyógynövényekből szirupot is készítenek, ha segítségre van szükségünk az ősszel és télen jellemző légúti problémákra.
ORVOSI ZILIZ - Nyugtatja a torkot és enyhíti a kellemetlen érzést
Az orvosi ziliz vagy fehérmályva, egy bársonyosan szőrös évelő növény, amelynek álló, erőteljes szára akár a méteres magasságot is elérheti. Vadon nő, elsősorban sós talajú réteken vagy nedves parti területeken. Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában is honos. Nyálkát tartalmazó gyökerét, ősszel vagy késő télen gyűjtik be.
Már az egyiptomiak is felismerték a gyógynövény jótékony hatását, gyökerét cukorral összefőzve szirupot készítettek, és mikor ez megszilárdult, ezt szopogatták. Ez a növény vezetett a mályvacukor feltalálásához is, amiről legtöbbünknek az amerikai filmek idilli tábortűz jelenetei jutnak eszünkbe, pedig eredetileg francia édesség volt (pâte de guimauve), melyet többek között az orvosi ziliz gyökerében található anyagból készítettek.
LÁNDZSÁS ÚTIFŰ - segíti a szervezet természetes védekező folyamatait, nyugtatja a torkot
A lándzsás útifű egy 10-60 cm magas évelő növény, amelynek tőrózsába rendeződő levelei erősen barázdáltak. A szára végén található hosszú füzérvirág lándzsára hasonlít, innen ered a neve, de népiesen hívják még kígyófűnek, gyíkfűnek, útilapunak. Innen ered az „útilaput kötünk a lábára” kifejezés, mivel a gyógynövényt régen a vándorok lábára kötötték, hogy kisebesedett talpukat ezzel gyógyítsák.
A növényt Franciaországban termesztik is, de szántókon és legelőkön vadon is megtalálható. Leveleinek betakarítását az időjárási körülményektől függően májustól júliusig végzik. A fő összetevőinek köszönhető antioxidáns tulajdonságai révén segíti a szervezet természetes védekező folyamatait. Poliszacharidokból álló nyálkatartalma bevonja a légutak nyálkahártyáját, ezáltal enyhíti a szájüreg és a garat kellemetlen érzését. A torkot nyugtató hatása is jól ismert. Főleg szirupokban használják.
ERDEIFENYŐ RÜGY- torokra, száj- és orrüregre gyakorolt enyhítő és nyugtató hatásáról ismert
Az erdeifenyő egy 30–40 m magas, tűlevelű fa, amelynek koronája kúp alakú, egyenes törzsét pedig vöröses, töredezett kéreg borítja. Hegyvidéki területeken őshonos, és sok fényt igényel. Fiatal hajtásait december és március között takarítják be. A fenyőrügy nem bimbószerű képződmény, hanem a világoszöld, friss hajtásvég.
Mivel terpénekben gazdag, a nyákot fellazító, elfolyósító sajátossága révén enyhíti a légutakban jelentkező kellemetlen érzést. Szabályozza a nyáktermelést és folyósabbá teszi a váladékokat, így az alsó légutakat (hörgők) és a felső légutakat (orrmelléküregek) egyaránt felszabadítja.
Rengeteg hasznos dologra használják a fenyőrügyet, mivel számtalan pozitív hatással bír: készül belőle fenyőtea és fenyőszirup, de az erdeifenyő fiatal ágaiból illóolajat vagy gyógyfürdőt is készítenek.
