Vérzés és vérzéscsillapítás
Mechanikai sérülések többségénél valamilyen vérzés előfordul. Mi tehetünk?
A vérzés külvilág felé, a sérült szövetek közé, valamint a belső szervek szövetei közé juthat. A külvilág felé történő vérzéseket lehet legkönnyebben csillapítani.
A vérzés fajtái
A vérzéseknek három típusát különböztetjük meg:
- hajszáleres vérzés,
- vénás vérzés,
- artériás vérzés.
Az artériáknak, és a vénáknak más-más átmérőjű képviselői szenvedhetnek sérülést, a vérveszteség nagyságát egységnyi idő alatt nem csak az határozza meg, hogy artéria (verőér) vagy véna (visszér) sérült-e meg, hanem azok nagyságától, átmérőjüktől is függ.
A különböző típusú vérzések és azok ellátása
Hajszáleres vérzés: a leggyakrabban előforduló vérzéstípus. Felületes sérülések esetén látható, szivárgó, gyöngyöző jellegű, világos-piros vérzés.
Ellátása: a sebkörnyék megtisztítása után a sebet és a környékét lefertőtleníteni kell. Hintőpor használata nem javasolt, a sebbe ragadva ugyanis lassítja a sebgyógyulás folyamatát. A vérzés csillapítására steril fedőkötés elegendő. Kis területet érintő vérzésnél steril gyorstapasz is megfelelő lehet.
Vénás vérzés: bő, sötétvörös vérzéssel járó vérzésforma. Metszett, vágott sebeknél fordul elő leginkább.
Ellátása: a sebzés szélét lefertőtlenítjük, majd a sebre steril gézlapot helyezünk. Erre kell rányomni egy kemény gézpólyát, amit körkörös kötéssel rögzítünk. Ügyelni kell, hogy a végtagot ne szorítsuk teljesen el, de a kötés kellő erősségű legyen. Átvérzés esetén újabb pólyameneteket tekerünk fel. A végleges sebellátást gyermekorvos vagy sebésznek kell végeznie.
Sokkal rosszabb a helyzet, ha a vénás vérzés a belső szervekban lép fel. Ilyenkor sürgősségi műtétre van szükség. Az érintett testtájon erős fájdalom jellemző, sápadtság, hideg verejtékezés, szapora pulzusszám jelzi a belső vérvesztést.
Artériás vérzés: Bőségesen ürül élénkvörös vér a sebből. Mély, vágott, metszett, szúrt illetve lőtt sérülés esetén fordul elő. Gyors vérvesztéssel járó vérzés.
Ellátása: a vérzéscsillapítás első eszköze a testtájnak megfelelő artériás nyomópont erős lenyomása, itt a sérülés előtti artériaszakaszt rányomjuk az alatta található csontra, ezzel próbáljuk meg a vérző artériába jutó vérmennyiséget minimalizálni. A sebbe gézpólyát kell helyezni, erre gézlapot helyezve szorosan körkörösen rögzíteni.
A nyaki vagy a combtőnél lévő verőér sérülése esetén nagyon gyors vérveszteség alakulhat ki. Ilyenkor nincs idő késlekedésre, a kezünk ügyében található legelső ruhadarabbal le kell nyomni a lüktető verőeret, miközben a területhez tartozó artériás nyomópontot is le kell szorítani. A végleges sebellátás orvosi-sebészi feladat.
