Elégtelen emésztés
Haspuffadás, hasfájás, székletproblémák. Bizonyára sokaknak ismerősek ezek a tünetek.
A falat formájában bejuttatott táplálék emésztése már rágás közben, a szájüregben megkezdődőik: nyállal keveredik, amely bőségesen tartalmaz egy amiláz nevű enzimet. Az amiláz elsősorban a szénhidrátok bontásáért felel. (Érdekességképpen: akik sokáig szeretik rágcsálni a kenyérhéjat, bizonyára tapasztalták már annak egy idő után előbukkanó édes ízét: nos, ezért is ez az enzim felel. A kenyérben található keményítőt, mint szénhidrátot alkotóelemeire bontja, ami nem más, mint a cukormolekula – s ezeket a nyelv ízlelőbimbói már érzékelni képesek.)
Nyelést követően egy perisztaltikus mozgás lejuttatja a falatot a gyomorba, ahol működésbe lép többek közt a pepszin nevű enzim, amely a fehérjék bontásában játszik szerepet. (A gyomorban termelődő kimozin a kis csecsemők gyomorműködéséhez elengedhetetlen, a lenyelt anyatejet mintegy megalvasztva, elősegíti annak emésztését.)
A gyomorból kiérve elkezdődik a vékonybelek munkája: rögtön a patkóbélben megjelenik a máj, s a hasnyálmirigy által termelt enzimek hada (epe, tripszinek, amiláz, lipáz, stb.), melyek tovább „finomítják” a cukrokat, bontják a zsírokat, fehérjéket. Ehhez hozzájön még a bélfalból elválasztódó emésztőenzim, amely szintén elengedhetetlen az alapos munkához. Mindeközben a nyálkahártyán keresztül intenzíven zajlik a felszívódás, s mire az egykori „falat” elér a vastagbélhez, az emésztés gyakorlatilag véget ért. Normál esetben itt már csak a tápanyagok további felvétele zajlik, s az emésztőtraktus külső nyílása felé közeledve elkészül a széklet. A vastagbél normál baktériumflóráját alkotó baktériumok jelentősen hozzájárulnak az emésztés folyamatához (is).
A probléma ott kezdődik, ha a fentebb felsorolt enzimek közül egy vagy több nem, vagy jelentősen csökkent mennyiségben áll rendelkezésre. Ilyenkor az általa bontandó fehérje, szénhidrát, vagy éppen zsír szinte eredeti formájában marad, s emiatt felszívódni sem tud. Az emésztési zavarok tehát kettős tünettel járhatnak (az alapbetegség mellett, persze): egyrészt hiánytünetekkel, másrészt a fel nem szívódott anyagból a normál flóra kóros bomlástermékeket hoz létre (pl. fokozott gázképződés, haspuffadás, bűzös széklet). Szintén az emésztési zavarokhoz sorolható a túlzott gyomorsav-termelődés miatti gyomorégés, esetleg nyelőcső-, gyomor- és nyombélfekély.
Ezekre a tünetekre már számos, vény nélkül is elérhető gyógykészítmény áll rendelkezésre. A gyomor fokozott savtermelését számos módszerrel csökkenthetjük, esetleg szedhetünk a nyálkahártyafelszínen védőbevonatot képező szereket is. Több „emésztőenzimünk” kapható kapszula formában is, megelőzve az étkezés után jelentkező panaszokat. Ismertek továbbá a belek gázosságát csökkenteni képes szerek is, melyeket akár csecsemőknél is használhatunk. Természetesen, minden esetben kérjük ki gyógyszerészünk tanácsát az adott készítménnyel kapcsolatban, makacsul fennálló panaszok esetén pedig - öngyógyítás helyett - inkább forduljunk szakorvoshoz.
