Sebgyógyulás
Cikkünkből mindent megtudhat a sebek típusairól és gyógyulási folyamataikról, miután megtörtént a megfelelő sebkezelés.
A sebgyógyulás természetes élettani folyamat, szervezetünk regenerációs képessége. A seb gyógyulása több tényezőtől függ, a szövetroncsolódás és a fertőzöttség mértéke, a szervezet általános állapota egyaránt befolyásolja azt. Az éles szélű, nem roncsolt, vágott sebek esetében, amikor a sebszélek összefekszenek, már gyorsan, két napon belül megindul a hegszövet kialakulása. Ezeknél a sebeknél csak vékony fehéres színű vonalas heg marad vissza. Ezekben az esetekben beszélünk elsődleges sebgyógyulásról. Nem így történik a sebgyógyulás a nagy roncsolódással járó, vagy fertőzött, gyulladásos sebek esetén, amikor a seb alapjából kezdődően vaskosabb, rugalmatlanabb sarjszövet képződik, amely kitölti a folytonossági hiányt. Ezt nevezzük másodlagos sebgyógyulásnak. Sebfertőzésre különösen a mély, szúrt, roncsolt, harapott, égett, lőtt, idegentestet tartalmazó, vagy fagyási sérülések hajlamosak.
Hátrányosan befolyásolja a sebgyógyulást mindazoknak a tényezőknek a hiánya, vagy zavara, amelyek szükségesek a regenerácicós folyamathoz. Tápanyagok, oxigén, fehérjék, vitaminok és nyomelemek mind szükségesek az új szövet képzéséhez. Vérkeringési vagy nyirokkeringési zavarokban nem jut elég tápanyag és oxigén a sejtekhez, ilyenkor nemcsak sérülés esetén nehezebb a sebgyógyulás, hanem maga a betegség szövődményeként is sebek jönnek létre, mint ahogyan láthatjuk ezt érszűkületes betegnél az alsó végtagokon, vagy a vénás keringészavar során kialakult lábszárfekélyeket. Mivel az érszűkület kialakulásában a dohányzás előkelő helyet foglal el, végső soron a dohányzás, a sebgyógyulást hátráltató tényezők közé sorolható.
A cukorbetegség / diabétesz is nagy mértékben rontja a sebgyógyulást és szintén az alsó végtagokon jelentkező speciális, az erek károsodásából származó kórkép alakulhat ki, a diabéteszes láb. A rossz keringésű, leromlott, mozgásképtelen állapotú, többnyire fekvő betegeket fenyegeti a sokszor mélyre terjedő, nehezen gyógyuló felfekvés. A szervezet fehérjehiányos állapota, alultápláltság, vagy egyéb betegségeik, felszívódási zavarok, májbetegség is a sebgyógyulást késleltetik.
Egyes gyógyszerek, kezelések is zavarják a sebgyógyulást, ilyenek a rosszindulatú daganatok kezelésében alkalmazott citosztatikumok, vagy a hosszan tartó szteroid kezelés. A sebkezelés fontos eleme a fertőzések megakadályozása, amely ép immunrendszer és alapvetően egészséges szervezet esetén könnyebb feladat, mint a krónikus betegséggel küzdőknél.
